A héten a Christie’s aukciósház bejelentette, hogy novemberben a New York-i Rockefeller Centerben árverésre bocsátják a 2018-ban, 65 éves korában elhunyt Paul Allen számítástechnológiaipari mágnás, a Microsoft társalapítója műgyűjteményének százötven darabját, amelyekért az előzetes várakozások szerint legalább egymilliárd dollárt remélnek majd kapni (és a gyűjtő végakaratának megfelelően a teljes bevételt jótékonysági célokra fogják fordítani). A kínálatból egyelőre két sztárdarabot mutattak be, de a kollekció ismeretében más remekművekre is számíthatnak a gyűjtők.
Paul G. Allen (1953–2018) neve először 1997-ben jelent meg a világ legjelentősebb műgyűjtőit rendszeresen listázó Top 200 Collectors névsorban, és attól fogva egészen 2018-ban bekövetkezett haláláig állandó szereplője maradt ennek az előkelő társaságnak. 2010-ben a Forbes magazin 13,5 milliárd dollárra becsülte a vagyonát (és ezzel akkor a világ 37. leggazdagabb embereként rangsorolták), nyolc évvel később, a halálakor viszont már a világ 27. leggazdagabb embereként hivatkoztak rá, és a vagyonát 20,3 milliárd dollárra taksálták.
Ennek a hatalmas összegnek jelentős részét Allen sok éven át épített, egészen elképesztő kvalitású darabokból összeállított műtárgygyűjteménye adta. Ebből az anyagból kerül a gyűjtők elé novemberben a Christie’s New York-i árverésén több mint másfélszáz műalkotás: a csaknem ötszáz év művészettörténetét reprezentáló remekművek között mások mellett Sandro Botticelli, Pierre-Auguste Renoir, Alexander Calder, Roy Lichtenstein, Ed Ruscha, Edward Hopper vagy Gerhard Richter művei is szerepelnek.
A Christie’s egyelőre két konkrét alkotást nevezett meg mint a novemberi árverés biztos tételeit. Az egyik Paul Cezanne 1888 és 1890 között olajjal festett La Montagne Sainte-Victoire (A Sainte-Victoire hegy) című, 65×81 centiméteres vászna, amelynek az értékét a ház előzetesen több mint 100 millió dollárra becsüli. A festmény utoljára 2001-ben szerepelt aukción a mai Phillips árverezőház elődjénél, és akkor 38,5 millió dollárért kelt el. Ugyanakkor a Sainte-Victoire hegyről készített számos Cezanne-festmény egy másik darabját, az 1904-ben festett La Montagne Sainte-Victoire vue du bosquet du Château Noir (A Sainte-Victoire hegy a Noir kastély parkjából nézve) címűt 2014-ben egy magánüzlet keretében a The Edsel & Eleanor Ford House egy meg nem nevezett katari vevőnek 100 millió dollárért adta el, vagyis a mostani várakozások egyáltalán nem tekinthetők túlzónak.
A másik most megnevezett kép, amelyik új vevőre vár novemberben, Jasper Johns 1960-ban készült Small False Start (Kis hamis kezdet) című akrilmunkája, amelyet több mint 50 millió dollárra tartanak. Ez a kép 1989-ben fordult meg legutóbb aukción, és akkor 4,1 millió dollárt adtak érte, ám ugyanennek a sorozatnak egy másik, 1959-es darabjáért 2006 októberében Kenneth Griffin amerikai milliárdos műgyűjtő 110 millió dollárt fizetett David Geffen amerikai milliárdos műgyűjtőnek (az üzlet közvetítője Richard Grey New York-i galerista volt; ez a kép 1988 novemberében a Sotheby’s New York-i árverésén 17,05 millió dollárért cserélt gazdát). Johns jelenlegi árverési rekordja viszont „csak” 36.005.000 dollár: ennyit 2014 novemberében a Sotheby’s New York-i aukcióján adtak – 15–20 millió dolláros becsérték után – egy 1983-as Flag (Zászló) című festményéért.
Ami viszont Allen gyűjteményének további sztárdarabjait illeti, azok között olyan remekművek is vannak, mint például az ifjabb Jan Brueghel 1625-ben festett allegorikus festménye az öt érzékszerv közül a látásról; Giovanni Antonio Canal, vagyis Canaletto 1738 körül festett velencei vedutája a Canal Grandéról; Joseph Mallord William Turner egy 1841-es vászna; Edouard Manet-nak egy ugyancsak a velencei Canale Grandét megörökítő 1874-es képe; Claude Monet 1881-es En Paysage dans I’ile Saint-Martin (Táj a Saint-Martin szigeten) című vászna és ugyancsak tőle egy 1919-es tavirózsás festmény; Thomas Moran 1909-ben az arizonai Grand Canyonban naplementekor készült tájképe; Max Ernst 1940-es Paysage avec lac et chimeres (Táj tóval és kimérákkal) című munkája; Georgia O’Keeffe 1936-os Black Iris VI (Fekete írisz VI.) című nagyméretű „virágportréja”; vagy éppen David Hockney 1998-as Grand Canyonja. De van a gyűjteményben egy 1888-ban készült, virágzó barackfákat ábrázoló Van Gogh is, vagy egy 1975-ös Willem de Kooning-absztrakt, egy 1899-es tahitii jelenet Paul Gauguintól és egy 1888-as vászon Georges Seurat-tól.
Allen gyakran vásárolt árveréseken is: így került hozzá a 2000-es évek első felében Mark Rothko 1956-os Yellow Over Purple (Sárga bíbor felett) című munkája 14,3 millió, vagy Paul Gauguin 1899-es Maternité II (Anyaság II.) című vászna 39,2 millió dollárért. 2006 novemberében a Christie’s New York-i aukcióján vásárolta meg Gustav Klimt Birkenwald (Nyírfaerdő) című 1903-ban festett tájképét 40,336 millió dollárért (20–30 milliós becsérték után), majd 2016 novemberében ugyancsak a Christie’snél és ugyancsak New Yorkban 45 milliós becsértékéhez képest egy tizennégy perces licitcsata végén 81.447.500 dollárt fizetett ki Claude Monet La Meule (Szénaboglya) című 1891-es vásznáért.
Szóval az elkövetkező hetekben alighanem sorra fognak majd kiderülni a további, novemberben kalapács alá kerülő csemegék; nem véletlen, hogy az első tételek bejelentésével egyidőben a Christie’s azt is közölte, hogy a több mint százötven árverésre kerülő alkotásért összesen legalább egymilliárd dollárt terveznek kapni. Márpedig ha ez tényleg így lesz (és erre az anyag ismeretében minden remény meg is lehet), akkor ez lesz minden idők legdrágábban elárverezett magángyűjteménye, megelőzve az eddigi csúcstartó Macklowe-kollekciót a maga 922 millió dolláros bevételével, a Rockefeller-gyűjteményt az érte 2018-ban kapott 833 millió dollárral, vagy éppen az Yves Saint Laurent gyűjtemény 2009-ben elért „mindössze” 443 millió dolláros összértékét.