Március 1-jén este a Sotheby’s londoni, impresszionista és modern alkotásokat kínáló árverésén kalapács alá kerül egy igencsak kalandos múltú Kandinszkij-tájkép, amely ha eléri az előzetesen várt becsértékét, akkor az absztrakt festészetet „feltaláló” művész eddigi legdrágábban eladott alkotása lehet.
Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij (1866–1944) 1893-ban fejezte be Moszkvában a jogi tanulmányait, megszerezte a doktori címet, beválasztották a Moszkvai Jogász Szövetségbe és tanítani kezdett az egyetemen. Három évvel később viszont – éppen akkor, amikor meghívták a gyerpti (ma Tartu, Észtország) egyetemre a jogfilozófia professzorának – hátat fordított ígéretes jogászkarrierjének, Münchenbe költözött, és beiratkozott Anton Ažbe (1862–1905) szabadiskolájába, hogy inkább festőművész legyen.
Első kiállítása 1903-ban volt Moszkvában, majd ettől fogva öt éven át akkori párjával, a Münchenben megismert Gabriele Münter (1877–1962) német festőnővel folyamatosan úton voltak szerte Európában és Oroszországban. 1908 nyarán látogattak el a bajor hegyi faluba, Murnauba, ami annyira megtetszett nekik, hogy a következő évben házat vettek ott, és letelepedtek. Otthonuk hamarosan a Németországban élő haladó művészek kedvelt találkozóhelye lett.
1910-ben Kandinszkij A szellemiségről a művészetben címmel kiadta első esztétikai és művészetfilozófiai értekezését, 1911-ben pedig aktív szerepet vállalt a Der Blaue Reiter (A kék lovas) művészcsoport megalakításában: részt vett a társaság 1911 decemberében megrendezett első kiállításán, és az ő rajzával a címlapján és előszavával jelent meg ugyanebben az évben a Der Blaue Reiter-almanach, amely tanulmányaival – amelyekből kettőt ugyancsak maga Kandinszkij írt – és csaknem másfél száz illusztrációjával az akkori modern művészetek lehető legszélesebb körű összefoglalóját igyekezett bemutatni.
Kandinszkij ezekben az években számos festményt készített lakóhelyükről, Murnau városáról és annak környékéről. Ezek egyike volt az a Murnau mit Kirche II (Murnau látképe a templommal) című, 1910-ben festett kép is, amelyet a következő években valamikor Siegbert Samuel Stern (1864–1935), az egyik legnagyobb német textilipari vállalat, a Graumann & Stern társalapítója és vezetője, valamint felesége, Johanna Margarete Stern (született Lippmann; 1874–1944) vásároltak meg, akik az évek során igencsak jelentős, bőven száz feletti festményből és grafikából álló képzőművészeti kollekciót gyűjtöttek össze, amelyben a régi holland mesterektől Pierre-Auguste Renoiron, Lovis Corinthon vagy Odilon Redonon át Max Liebermannig, vagy éppen Edvard Munchig lehetett alkotókat találni. Sternék berlini otthonában pedig a húszas években olyan hírességek fordultak meg rendszeresen, mint Thomas Mann, Franz Kafka, Albert Einstein vagy a vallásfilozófus Martin Buber, akik a családi ebédlőben éppen a murnai templomot is ábrázoló Kandinszkij-kép alatt beszélgettek az asztalnál.
Siegbert Stern 1935-ben elhunyt, felesége és négy gyermeke viszont a náci politika fokozatos durvulása ellenére is úgy döntött, hogy Berlinben maradnak. (Ezekben az években egyébként a német kultúrpolitika amúgy – sokan másokéi mellett – a „degeneráltnak” ítélt Kandinszkij képeit is sorra dobálta ki a német múzeumokból, sőt egy részüket meg is semmisítette.) A zsidóüldözések fokozódása nyomán 1937-ben végül azonban Johanna is kénytelen volt elmenekülni: gyűjteményük egy részét pénzzé tette, és Hollandiába utazott, a gyűjtemény maradékát pedig fia sikeresen utána tudta küldeni.
Az ország német megszállása után az asszony természetesen megpróbált innen is továbbállni: egy kiutazási vízum ígéretéért cserébe átadott az osztrák származású SS-tisztnek, Kajetan Mühlmann-nak – aki többek között Hollandiában is vezette a nácik által műtárgyak beszerzésére létrehozott Dienststelle Mühlmann ügynökséget – egy Henri Fantin-Latour portrét, ám nemhogy utazási engedélyt nem kapott, de 1942-ben az Amszterdam melletti Bussumban, ahol akkor éppen bujkált, elfogták és Auschwitzba hurcolták, ahol 1944 májusában megölték.
A Stern családnak összesen kilenc tagja pusztult el a holokauszt során, köztük az egyik lány, Luise és a férje is, akiket szintén Hollandiában fogtak el. Ők azonban a letartóztatásuk előtt akkor hétéves gyermeküket még a lány egykori dajkájának a gondjaira tudták bízni. Dolly így két és fél évet rejtőzött a dada amszterdami lakásában – amelynek közös előszobája volt egy orvosi rendelővel, vagyis rengetegen fordultak meg benne –, sokszor egy, a padlódeszkák alatt kialakított kis mélyedésben, vagy a mosogató alatti szekrényben a tisztítószerek mögött. Így viszont szerencsésen túlélte a háborút, és 2014-ben halt meg.
A Stern család egykori pompás műgyűjteménye a háború végére teljesen szétszóródott. Az egykor az ebédlőben függő murnai látkép például ahhoz a Karl Legat (1902–1953) zsidó műkereskedőhöz került, aki – cserébe azért, hogy ő és családja elkerülhesse a deportálást – közreműködött a Mühlmann ügynökség munkájában, a nácik által Hollandiában lefoglalt műalkotások feldolgozásában és értékesítésében. Ő a képet 1951-ben eladta az eindhoveni Van Abbemuseumnak, akiktől a Stern család leszármazottai sok éven át próbálták meg visszaszerezni, mondván, hogy Johanna annak idején csak az üldöztetése miatti kényszerből vált meg tőle, ráadásul nem akkori reális piaci, hanem annál jóval nyomottabb áron.
Egy 2018 januárjában született restitúciós ítélet ugyan először még azt mondta ki, hogy „nincs elegendő adat” annak megállapításához, hogy a festmény hogyan is került ki Johanna Stern birtokából, ám ezt az örökösök fellebbezése nyomán hatályon kívül helyezték, és az új eljárás végén 2022-ben a múzeum végül visszaadta a képet egykori tulajdonosai ma élő tizenhárom leszármazottjának. Ők pedig úgy döntöttek, hogy a képet árverésre bocsátják, a bevétel egy részét elosztják egymás között, a többiből pedig a család egykori gyűjteményének további tárgyai utáni kutatást fogják finanszírozni.
Az árverezőház a kalandos sorsú festményért minimum 45 millió dollárnyi összeget remél kapni, márpedig ha ez az elvárás beigazolódik, akkor ez a kép veszi át a legdrágábban eladott Kandinszkij-alkotás rekordját, amelyet jelenleg a művésznek az a Bild mit weissen Linien (Kép fehér vonalakkal) című, 1903-ban festett munkája tart, amelyért 2017 júniusában a Sotheby’s londoni árverésén 33.008.750 fontot (41.620.733 dollár; 11,615 milliárd forint) fizetett ki a licitek nyertese. Az pedig, hogy ugyanezen az aukción a művész Murnau – Landschaft mit grünem Haus (Murnau – Táj zöld házzal) című, 1909-es képéért 20.971.250 fontot (26,4 millió dollár) adtak, az nemcsak Kandinszkij, de az ő murnaui látképeinek a sikerét is mutatja, ami ugyancsak jó előjel lehet a március 1-jei londoni aukcióra.
