Jean-Michel Basquiat egyike ma a világ árverésein a rendre legmagasabb árakat elérő művészeknek. Májusban New Yorkban a világ két vezető aukciósháza két különleges munkáját is kalapács alá viszi; a kérdés csak az, hogy hol, ki és milyen mélyen lesz hajlandó a zsebébe nyúlni, hogy megszerezhesse őket.
Az 1960-ban haiti apától és Puerto Rico-i származású anyától Brooklynban született, és huszonhét éves korában Greenwich Village-beli műtermében herointúladagolásban meghalt Jean-Michel Basquiat ma egyike a világ műtárgypiacán a legkeresettebb képzőművészeknek: a 30 millió dollár felett elkelt műtárgyak listáján összesen tizennyolc művével szerepel, és ezek közül is hatért több mint 50 millió dollárt adtak.
Jelenlegi aukciós csúcsára 110.487.500 dollár (akkori árfolyamon 30,500 milliárd forint): ennyit az 1975-ben született japán Maezava Juszaku, egy punkzenészből lett milliárdos divatmágnás fizetett ki 2017 májusában a Sotheby’s New York-i licitjének végén egy 1982-es Cím nélküli Basquiat-vászonért. (Az ekkor 60 millió dollárra becsült képet elkészülte után Basquiat galériása 5000 dollárért adta el; 2017-es eladója 1984 májusában pedig 19.000 dollárért szerezte meg a Christie’s New York-i árverésén.)
Most májusban New Yorkban pedig újabb különleges Basquiat-festményekért szállhatnak harcba a gyűjtők: a világ két vezető aukciósháza, a Christie’s és a Sotheby’s is kalapács alá visz egy-egy, sokak számára nyilván igencsak „kívánatos” munkát a művésztől.
Az előbbi háznál május 15-én a Rockefeller Centerben egy nagyméretű, 172,5×358 centiméteres triptichon, az El Gran Espectaculo (A nagy előadás), vagy másik ismert „címén” az Untitled – The History of Black People (Cím nélkül – A fekete emberek története) néven, de leggyakrabban talán mégis leginkább a művész által a vászon hátára írt The Nile (A Nílus) címen emlegetett festmény várja a gyűjtőket, amelynek becsértékét a ház előzetesen 45 millió dollárban (15,513 milliárd forint) határozta meg. (És ha „csak” ennyiért kelne el, már azzal is a hetedik legdrágább Basquiat-alkotás lenne.)
A festmény utoljára 2005 novemberében szerepelt a nyilvános műkereskedelemben, amikor is a Sotheby’s New York-i aukcióján 5.168.000 dollárért vásárolta meg mostani eladója, Valentino Garavani (1932) olasz divattervező. (A Valentino divatház alapítója egy évvel később egy Basquiat-festményekből vett motívumokkal díszített ruhakollekcióval is előrukkolt.) Garavani azt is bejelentette, hogy a kép eladásából származó bevételének egy részét a római Accademia Valentino divatiskola fejlesztésére fogja fordítani.
A másik nagy árverezőház, a Sotheby’s pedig egy olyan, ugyancsak ikonikus Basquiat-művet kínál majd eladásra New Yorkban, amely a festőnek a dzsessz iránti rajongását tükrözi (halálakor háromezer darabos hanglemez-gyűjteménye volt): az 1985-ben festett, 62×62 centiméteres Now’s the Time (Itt az idő) című vászon egy fekete „bakelit”-hanglemezt ábrázol, méghozzá a legendás dzsessz-szaxofonos, Charlie Parker (1920–1955) 1945-ben ugyanilyen címen megjelent lemezét. Ez a festmény az elmúlt negyven évben a kétszáz legjelentősebb műgyűjtő listáját folyamatosan jelen lévő Peter Brant (1947) kiadó és filmproducer kollekciójában volt, most pedig a ház várakozásai szerint minimum 30 millió dolláros (10,342 milliárd forint) áron kerülhet majd új tulajdonoshoz.