A világ egyik legnagyobb és egyben legjelentősebb képzőművészeti gyűjteménye a héten jelentette be, hogy a Christie’s árverezőház közvetítésével egy magángyűjtőtől megvásárolta Sir Lawrence Alma-Tadema egyik legismertebb ókori témájú festményét. A londoni múzeum 2 millió fontot fizetett ki a képért, ami nagyon messze van a művész jelenlegi műtárgypiaci rekord-árától. Ugyanakkor mind a két mű korábbi története tisztán mutatja a festő munkáinak folyamatos értékváltozását.
Sir Lawrence Alma-Tadema (1836–1912; eredetileg Lourens Alma Tadema; a neve írásmódját Angliába érkezésekor változtatta meg, második keresztnevét kötőjellel a családnevéhez „kapcsolva”) Hollandiában született, Belgiumban tanult, majd 1870-ben Londonba költözött, ahol elsősorban a klasszikus ókori kultúrák, az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak életéből vett elképzelt, ám hihetetlenül aprólékos gonddal megfestett jeleneteket ábrázoló munkáival lett nemcsak divatos, de egyúttal – nemcsak szakmailag, de anyagilag is – nagyon sikeres. (Az ókor iránti csodálata fiatalon meghalt első feleségével 1863-ban tett itáliai nászútjuk „hozománya”, amikor is Firenzében, Rómában, Nápolyban és Pompejiben tanulmányozhatta élőben a római kor építészeti és tárgyi emlékeit.) 1879-ben a Royal Academy of Arts, vagyis a Királyi Művészeti Akadémia tagja lett, majd 1899-ben Viktória királynő lovaggá is ütötte.
Alma-Tadema 1876-ban az Akadémia tagjainak szokásos éves kiállításán mutatta be egyik legnagyobb közönségsikert arató alkotását, az An Audience with Agrippa (Megihallgatás Agrippánál) című festményét, amelyen Marcus Vipsanius Agrippa (Kr. e. 63 – Kr. e. 12) római államférfit, barátja, a később Caius Iulius Caesar néven a Római Birodalom első császárává lett Octavianus (Kr. e. 63 – Kr. u. 14) számos csatát megnyert sikeres hadvezérét, többek között a római Pantheon (és számos római út és vízvezeték) népszerű építtetőjét örökítette meg, amint éppen házának lépcsőjén ereszkedik alá, hogy meghallgassa a bejárata előtt várakozó polgárok panaszait, illetve fogadja hódolatukat. (Ez a kép ma a skóciai Kilmarnockban működő Dick Institute múzeum és könyvtár gyűjteményében tekinthető meg.)
A festmény a kiállításon annyira felkeltette William George Armstrong (1810–1900) mérnök, feltaláló és gyáriparos, Armstrong 1. bárója figyelmét, hogy megbízta a művészt, hogy fessen neki is egy hasonló képet. Alma-Tadema azonban nem egy másik kompozíciót készített, hanem ugyanazt a jelenetet egyszerűen „megfordította”: a meghallgatásra érkező Agrippa helyett az esemény végét, a nép tagjait éppen otthagyó államférfit festette meg, amint az audiencia végeztével már felfelé megy ugyanazokon a lépcsőkön. Az 1879-ben elkészült, 91,5×66 centiméteres, After the Audience (A meghallgatás után) címet kapott festmény azonban nem nyerte el a megrendelő tetszését és azt nem vette át. Ugyanakkor a kép sokszor szerepelt különböző kiállításokon, és párdarabjához hasonlóan ez is nagy közönségsikert aratott, sőt a festő egyik legjelentősebb munkájának tartják. 1947-ben egyszer árverésen is megfordult, amikor is a Christie’snél 90 guinea-ért (94,5 font) cserélt gazdát.
A festmény utolsó tulajdonosa Isabel Goldsmith (1954), az angol preraffaelita festők műveinek egyik legjelentősebb gyűjtője volt (aki két évvel ezelőtt már aukcióra bocsátott vagy nyolcvan alkotást a kollekciójából). Most a Christie’s szakértőinek közvetítésével tőle vásárolta meg a képet a londoni National Gallery, amelyiknek így ez lett az első Alma-Tadema-alkotás a gyűjteményében. A múzeum 2 millió fontot (928,8 millió forint) adott a műért.
Ez az ár pedig igencsak „barátságosnak” tűnhet például annak a fényében, hogy Alma-Tadema mindeddig legdrágábban eladott munkájáért – alig 3–5 millió dolláros becsérték után – nem kevesebb mint 35.922.500 dollárt adott meg a licitek nyertese 2010 novemberében a Sotheby’s New York-i árverésén. Az akkor-ott szerzői csúcsot elért, 1904-ben festett, nagyméretű (136,5×213,5 centiméteres) The Finding of Moses (Mózes megtalálása) című kép története még az előzőnél is jobban mutatja a festő árainak a divatok által is „szabályozott” változását. Közvetlenül elkészülte után a képért első vevője 5250 fontot fizetett, 1935 májusában viszont – amikorra Alma-Tadema már szinte teljesen el is felejtődött még a művészetkedvelők körében is – egy műkereskedő már 820 guinea-ért (861 font) meg tudta szerezni. Ő ismeretlen áron adta tovább Sir Jeremiah Colman (1859–1942) mustárgyárosnak, akinek a halála után 1942 szeptemberében a Christie’snél elárverezték: ismét egy kereskedő szerezte meg, „potom” 260 guinea-ért (273 font). Ezután több kézen is átment, majd 1950-ben (egyes hírek szerint 252 fontért) a Newman Gallerybe került: ők éveken át próbálták meg eladni, sikertelenül, végül 1960-ban több nagy-britanniai közgyűjteménynek is felajánlották, de még ingyen sem kellett senkinek. Végül a kép 1967-ben 8500 dollárért a (2019-ben kilencven éves korában elhunyt) legendás New York-i műkereskedő Ira Spanierman galériájába került, aki viszont hamarosan már 25.000 dollárért adta tovább Allen Funt (1914–1999) amerikai televíziós producer-rendezőnek. Funt, miután anyagi nehézségei támadtak, 1973 novemberében Londonban a Sotheby’snél eladta gyűjteménye jó részét; az Alma-Tademáért ekkor átszámítva kereken 72.000 dollárt kapott. (Funt a kép eredeti keretét megtartotta, és egy egy-az-egy méretű színes fotót tetetett bele – állítólag 90 dollárért.) A Mózes… a csúcsleütés előtt utoljára 1995 májusában szerepelt árverésen, akkor a New York-i Christie’s-nél 2.752.500 dollárért (akkori árfolyamon 1,75 millió font) cserélt gazdát.
Egyébként a 2010-es, szerzői rekordot hozó árverés után nagyjából fél évvel, 2011 májusában ugyancsak New Yorkban és ugyancsak a Sotheby’snél – és ugyancsak 3–5 millió dolláros becsérték után – 29.202.500 dollárért adták el Alma-Tadema Antonius és Kleopátra találkozása című festményét is.
