Január 24-én a Christie’s New York-i árverésén egy különleges tételre is lehet majd licitálni: az 1815 körül festett vásznon egy fiatal lány portréja látható. Igen ám, de ha valaki megfordítja a képet, akkor a hátoldaláról egy megszólalásig hasonló, ugyanolyan ruhában, ugyanolyan pózban ülő nő képe tekint rá, nyilvánvalóan ugyanattól a festőtől. A szakértők most azt találgatják, vajon hogyan, miért, és kiről vagy esetleg kikről készült ez a különös alkotás.
- hirdetés -
Az amerikai Ammi Phillips (1788–1865) vándor portréfestő volt, aki több mint ötven éven keresztül járta elsősorban szülőföldje, Nyugat-Connecticut, valamint az azzal szomszédos Massachusetts és New York államok vidékeit, és ezalatt egyes feltételezések szerint több mint kétezer arcképet festhetett; ma nagyjából nyolcszáz munkáját ismerik a szakemberek. Két felesége – az első meghalt – és összesen kilenc gyermeke volt, de nemigen telepedtek le hosszabb időre sehol sem, hiszen megélhetésüket kizárólag Phillips munkája biztosította, márpedig ehhez sokat kellett utazniuk, még úgy is, hogy általában egy-egy településen nyilván több megrendelője akadt, és sokszor egy-egy család több tagjának megfestésével is megbízták.
Az amerikai művészettörténet mindenesetre ma a 19. század első felének és közepének nemcsak legtermékenyebb, de egyben az egyik legfontosabb naiv portréművészeként tartja számon. Nyilván nem véletlen, hogy amikor a New York-i American Folk Art Museum (Amerikai Népművészeti Múzeum) 1985-ben megvásárolta a gyűjteményébe Girl in Red Dress with Cat and Dog (Lány piros ruhában, macskával és kutyával) című festményét, akkor ez volt az első olyan „népművészeti” munka, amelyért nem kevesebb mint egymillió dollárt fizettek.
Ammi Phillips: Lány piros ruhában, macskával és kutyával – forrás: Wikipedia
Phillipsnek erre a most januárban New Yorkban árverésre bocsátandó kétoldalas festményére körülbelül egy éve bukkantak rá egy kaliforniai raktárban. Hogy a kizárólag az ország keleti felében dolgozó portréfestő képe hogyan jutott át a legtávolabbi nyugati partvidékre, azt nem lehet tudni. Lehet, hogy a vásznon megörökített hölgy időközben arrafelé költözött leszármazottjai révén került oda, esetleg az amerikai naiv művészet egy rajongója szerezte meg valahol valamikor és vitte magával „a 66-os úton”.
A munka mindenesetre igencsak különleges. A 91,5×76 centiméteres vásznon látható olajfestményen egy fiatal nő félalakos portréja látható, egy széken ül, elegáns ruhában, jobb kezében egy zsebkendő, balját pedig a mellette álló asztalkán fekvő könyvön nyugtatja. Eddig ugyan nincs semmi különös az alkotásban, ám ha megfordítjuk a képet, akkor a hátoldalán szinte pontosan ugyanezt a kompozíciót látjuk; azt leszámítva, hogy az előoldalon (ahogyan ilyen esetekben a szaknyelv mondja: a rectón) látható hölgy fejkendőt visel, a hátoldalon (a versón) lévő pedig nem, mindössze a kétszer megfestett arcban fedezhető fel némi eltérés.
A szakembereket persze igencsak foglalkoztatja ez a furcsa „kettősség”. Az első pillanatra is nyilvánvalónak tűnt, hogy a két portré közül a főkötős a „véglegesebb”; nemcsak azért, mert ez van az előoldalon, hanem mert a másikba a vásznat felfeszítő vakráma igencsak „beletakart”. (Miután hozzájuk került a kép, a Christie’s szakemberei lebontották a vakrámáról a vásznat, és egy olyan megoldással feszítették újra, ami mind a két oldalát egyformán jól láthatóvá teszi; az eredeti vakrámát azonban a licitek nyertese meg fogja kapni a képpel együtt, vagyis ha akarja, visszaállíttathatja az „eredeti állapotot”.)
Mivel a két oldal között tényleg csak apró eltérések vannak, a kompozíció, a póz, a hölgy ruhája, haja, nyaklánca ugyanolyan, azt feltételezik, hogy a művész mind a két portrét ugyanarról a fiatal nőről festette. (Ezt látszik erősíteni az is, hogy mind a két változaton a lány jobb szeme alatt ugyanott van egy anyajegy, vagy talán egy szépségflastrom.) Amennyiben ez tényleg így történhetett, akkor viszont azt feltételezik, hogy mivel a fejkendős – és végül „előre” került – változaton az arc elegánsabb, finomabb, csinosabb, nőiesebb, talán az elsőként megfestett, fejkendő nélküli kép nem tetszhetett vagy a portré alanyának, vagy a képet megrendelő családfőnek, ezért Phillips újból elkészítette az arcképet, méghozzá takarékossági okokból a korábban használt vászon másik oldalára.
Ami a portré alanyát illeti, arról az árverezőház a honlapján egy nagyon alapos tanulmányt lehet olvasni. Eszerint a képen látható szék több olyan Phillips-portrén is megjelenik, amelyeket a művész a New York állambeli Rensselaerben (Albany mellett) élő Dorr család tagjairól, dr. Russell Dorr (1770–1824) feleségéről, Polsapiannáról és hét gyermekük közül Catherine-ről, Josephről, Paulináról és Russelről festett. Ennek alapján az egyik feltételezés az, hogy ezen a kétoldalas képen látható nő Polsapianna húga, az 1785-ben született Mehitable Bull lehet, aki talán nővére családjánál élt, hogy segítsen neki a népes família körüli munkákban. Egy másik lehetséges magyarázat szerint dr. Dorr testvére, Joseph Dorr ezredes a Rensselaertől alig harminc kilométerre élő Hoosick Fallsban élt, és elképzelhető, hogy a portré az ő három fia valamelyikének – korban éppen „megfelelő” – feleségét ábrázolná.
Ugyanakkor a tanulmány szerint pontosan ugyanez a – vagy egy ugyanilyen – szék feltűnik az ugyanezen a környéken lévő Pittstownban élő Spicer család tagjairól készített Phillips-portrékon is. A házaspárnak nyolc gyermeke és számos unokája volt, és a képen látható leány feltételezett kora alapján elképzelhető, hogy vagy az 1815-ben 22 éves Roxellane, vagy az akkor 17 éves Abigail lehetne látható a portrén.
Ammi Phillips: Nő rózsaszín szalaggal – forrás: Christie’s
Egy harmadik elmélet szerint a képen megörökített hölgy vagy a Dorr, vagy a Spicer család egyik ismeretlen tagja, talán távoli rokon, netán egy olyan vendégük, aki a család tagjairól festett portrék készítése idején éppen náluk járt, és az ő megörökítésére is felkérték – és persze meg is fizették – a festőt. (Ebben az esetben akár még az is előfordulhatna, hogy a két oldalon nem ugyanaz a személy, hanem mondjuk egy testvérpár, netán egy ikerpár két tagja lenne látható; bár ebben az esetben nyilván azért két külön vászonra készült volna a két portré.)
Ha az arcképek alanyának a talányát egyelőre még nem is sikerült megfejteni, az biztos, hogy Ammi Phillips jelenlegi aukciós rekordja 3.870.000 dollár. Ennyit 2022 januárjában fizettek – 800.000–1,2 millió dolláros becsérték után – a festő 1833 körül készített Woman with pink ribbons (Nő rózsaszín szalaggal) című, nota bene: ugyancsak egy ismeretlen nőt megörökítő portréjáért.
Ennek a most árverésre kerülő kétoldalas munkának a becsértéke sokkal szerényebb, a Christie’s szakértői előzetesen „csak” 40.000–80.000 dollár közötti árat várnak érte. És ezért ráadásul a vevő mindjárt két arcképet is kap.
