Egy franciaországi vidéki múzeum egyik festményéről, amelyet eddig Pieter Jansz. Pourbus munkájaként tartottak számon, a legújabb kutatások azt állapították meg, hogy az mégsem a 16. századi flamand mester alkotása, hanem azé az itáliai Lavinia Fontanáé, aki egyike volt az első elismert női festőknek a művészet történetében.
Az észak-franciaországi, már majdnem a belga határon fekvő Douai városában, egy egykori karthauzi kolostor épületében működő Musée de la Chartreuse gyűjteményében több mint tízezer műalkotást őriznek. Egy éve az intézmény elindította a „Seicento” elnevezésű programját, amelynek keretében alapos vizsgálatoknak vetik alá a 17. században született alkotásaikat. A vizsgálatokhoz olyan neves szakembereket is meghívtak a múzeumba, mint például Philippe Costamagna (1959) művészettörténész, az itáliai reneszánsz és manierista festészet specialistája, a korzikai Ajaccióban működő Musée des Beaux-Arts igazgatója. (A Louvre után ez a múzeum őrzi a második legnagyobb itáliai festészeti anyagot Franciaországban.)
Az észak-francia múzeum raktárában Costamagnának megmutatták többek között azt a hármas portrét is, amelyen egy elegáns ruhába öltözött nemesember, a neki virágokat nyújtó kisleánya és a háttérben egy szolgálóasszony látható. Ezt a képet 1857 óta őrzik a múzeumban, és mindeddig Pieter Jansz. Pourbus (1523 körül–1584) flamand festő alkotásaként tartották nyilván. Costamagna azonban, meglátva a művet, azonnal azt mondta: „Ez egy olasz festmény!” További vizsgálatai alapján ezt a megállapítást később „bolognaira” szűkítette, majd újabb és újabb tanulmányozások végén kijelentette, hogy a kép alkotója nem más, mint Lavinia Fontana (1552–1614), az egyik első név szerint is ismert női festő.
Lavinia egy rangos bolognai festőművész, Prospero Fontana (1512–1579) lánya volt, aki apja műhelyében tanulta ki a szakmát és lett maga is festő, sőt később ő lett az első nő, aki saját festőműhelyt nyitott. Portrék és vallási tárgyú művek mellett különböző megrendelések nyomán több mint húsz oltárképet is készített. Az újonnan neki attributált hármas portrét most alapos restaurálásnak vetik alá, és ha visszanyeri eredeti szépségét, a múzeum állandó kiállításában fogják elhelyezni, mint igazi művészettörténeti különlegességet.
Lavinia Fontana: Egy nemes, a lánya és egy szolga portréja – forrás: Musée de la Chartreuse
És végül – a Senki többet? blog „alapszemlélete” szerint – vizsgáljuk meg azt is, hogy a nemzetközi műkereskedelmi adatok alapján hogyan is „értékeli” ma a világ ezt a két művészt.
Pieter Pourbus jelenlegi árverési rekordja 517.400 euró (akkori árfolyamon 582.396 dollár): ennyit 2020 júniusában a párizsi Artcurial árverezőházban fizettek ki – 100.000–150.000 eurós becsérték és 499.500 eurós leütés után, a jutalékokkal együtt – a La Madeleine, dit aussi la reine Artémise (Magdolna, más néven Artemízia királynő) című, 46×32 centiméteres olaj-portréjáért. Ezt megelőzően pedig egy 2018 áprilisában a Christie’s New York-i árverésén eladott festménye, egy nagyméretű, 162×195 centiméteres Utolsó vacsora-jelenete volt a legdrágább munkája az érte akkor kifizetett 324.500 dolláros árával.
Pieter Jansz. Pourbus: Magdolna, más néven Artemízia királynő – forrás: Wikipedia
Ami pedig Lavinia Fontana műkereskedelmi szerepléseit illeti: az ő aukciós rekordja 602.500 dollár; 2012 januárjában a Sotheby’s New York-i árverésén adtak ennyit – 200.000–300.000 dolláros becsérték után – egy itáliai nemesasszonyt hat gyermekével (és kiskutyájával) megörökítő családi képéért.
Lavinia Fontana: Bianca degli Utili Maselli portréja, kutyával és hat gyermekével – forrás: Sotheby’s
Második legmagasabb leütését pedig tavaly, 2024 novemberében érte el, amikoris a kölni Van Ham árverezőház licitjén egy „francia–olasz iskola” szerző-meghatározással indított, de már ekkor is a legtöbb szakértő szerint neki tulajdonított festményért – a 8000–10.000 eurós előzetes becsértékhez képest – egészen 460.000 eurós leütésig emelkedtek a licitek, vagyis a vevő végül a jutalékokkal együtt 607.200 euróért (akkori árfolyamon 577.390 dollár) vihette haza új szerzeményét.
