A 70 éves Szent István Filharmonikusok jubileuma kapcsán elindított Istvánosok blogunk aktuális részében az István Gimnázium egy jelenlegi növendékével, Bocsi Botond fiatal hegedűssel, az Amszterdami Művészeti Egyetem hallgatójával beszélgettünk.

- hirdetés -

Zeneiskolás éveim alatt kezdtem hegedülni tanulni. Az első pár év a hangszerből adódóan nehézkes volt, viszont utána egész jó útra tértem. Elkezdtem versenyekre járni, az akkori tanárom, akinek szintén nagyon hálás vagyok mindenért, elkezdett versenyekre vinni, ahol eredményeket értem el, és ezután ő javasolta a konzervatóriumot megelőző két-három évben, hogy érdemes lenne elgondolkodni, hogy esetleg ezt az utat válasszam. Akkor összeültem a szüleimmel és a tanárnőmmel, és mivel a szüleim szinte mindenben támogatnak, úgy voltunk vele, hogy megpróbáljuk ezt az utat: ennek hatására jelentkeztem a konziba, amit egyáltalán nem bántam meg.

Fantasztikus a légkör az egész iskolában. A közösségi terekben mindig nagyon jó a hangulat, nagyon értékes és szakmailag hasznos beszélgetéseket tudunk folytatni egymással, illetve mindig megtaláljuk a közös hangot, és tudunk segítséget is kérni egymástól, akár lelki, akár más téren. Próbálunk minél több időt együtt tölteni. Nagyon segítőkész és szociálisan pozitív a légkör az iskolában. Mind a szaktanárokhoz, mind a közismereti tanárokhoz tudunk segítségért fordulni, és ők ezt a lehető legkészségesebben meg is adják.

A koncertezésre nagyon sok lehetőségünk van az iskolán belül is: sok koncertet szerveznek nekünk, főleg most, hogy megnövekedett a koncerttermek száma az épületben, úgyhogy ez nagyon nagy segítség, de szabad teret kapunk ilyen téren, tehát szervezhetünk saját célú koncerteket is. Ha például egy felvételi előtt szeretnénk kipróbálni magunkat, akkor csak megszervezzük, kihirdetjük, kiplakátoljuk és minél több embert meghívunk rá. Ezen kívül komolyabb helyeken is van lehetőségünk játszani: a Művészetek Palotájában, a Vigadóban, illetve hasonlóan nagyon magas rangú helyeken is színpadra állhatunk, már a konziban töltött évek alatt is.

A tanáraim közül legfőképpen a főtárgytanáromat emelném ki, Polónyi Istvánt, ő az első számú ember itt az iskolában, aki segít nekem és támogat minden téren, természetesen mindamellett, amit szakmailag kaptam tőle. Az elmúlt négy-öt év pótolhatatlan volt, örökre hálás leszek neki érte, mert igazából itt alapoztam meg leginkább a jövőmet, és neki köszönhetek szakmai téren mindent, mindemellett pedig lelkileg is támogatott. Tudunk beszélgetni bármiről, ezt néha a főtárgyórán tesszük, ha marad rá idő. A közismereti tanáraim közül pedig az osztályfőnökömet, Alabárdos Zsuzsanna tanárnőt említeném, akivel szintén nagyon jó kapcsolatban vagyunk, és rá is sokszor tudtam támaszkodni az elmúlt években – minden téren.

Most elérkeztem a negyedik év végéhez, de természetesen már nagyon régóta pörgettem magamban a gondolatot, hogy hogyan tovább. Két évvel ezelőtt nyáron volt lehetőségem részt venni egy Amszterdamban megrendezett kurzuson, aminek nagyon beleszerettem a hangulatába. Különböző országokból voltunk ott zenész fiatalok, és nagyon jól kijöttünk egymással. Itt megfogalmazódott bennem, hogy megpróbálom Amszterdamban az egyetemet, és ehhez volt egy nagyon nagy segítségem is. Már lezajlott a felvételi, és felvételt nyertem, úgyhogy úgy néz ki, Amszterdamban folytatom a zenei pályafutásomat.

Az egyetem befejezése után az a tervem, hogy visszajövök Magyarországra, és itt kamatoztatom azt a tudást, amit ott megszerzek, de ez azon is múlik majd, hogyan látom majd a körülményeket.