A 70 éves Szent István Filharmonikusok jubileuma kapcsán elindított Istvánosok blogunk soron következő bejegyzésében Herboly Domonkos, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója osztotta meg velünk emlékeit.
- hirdetés -
„Záborszky József nagyon különleges személyiség volt. Olyan 12 éves koromban találkoztam vele először. Mesélt nekem sztorikat, amelyeket most inkább nem részleteznék, ugyanis az ő bátyja és az én nagyapám jó barátok voltak. Nagybőgősként, kezdő zeneiskolásként a Tücsökzenekarban kezdtem játszani, és ő számtalan próbát tartott nekünk, tehát én ott ismertem őt meg.”
„Nagyon emlékszem egy próbára, amikor az ifjúság nem koncentrált annyira, mint kellett volna. Látszott, hogy kezd dühbe gurulni, de egy szót nem szólt. Senkivel nem kiabált, nem volt rendreutasítás, semmi. De egy adott pillanatban elpattant nála valami, és eltörte a pálcát. Így kettétörte. Néma csend lett. Onnantól kezdve viszont tökéletesen folyt tovább a próba.”
„Már az ötvenhez közeledve tudatosul bennem az, hogy ez az iskola, és ez az egész, amit ő itt felépített, egy olyan erkölcsi és szakmai értékrendet adott, amire csak néhány évre rá kezdtem szép lassan rádöbbenni, hogy mennyire hasznos volt. Megtanultuk gyerekfejjel, hogy hogy kell egy próbán viselkedni, mit csinál egy szólamvezető, mi a fontos egy szólampróbán, mikor kell a karmesterre, és mikor kell a szólamvezetőre figyelni. Megismerkedtünk az irodalom legfontosabb műveivel, amivel zenekari zenészként találkozunk.”
