A 70 éves Szent István Filharmonikusok jubileuma kapcsán elindított Istvánosok blogunk aktuális részében Kolonits Klára operaénekessel idéztük fel a múltat.
„Még a múlt században kerültem a Szent István Konzervatóriumba, a ’70-es évek legvégén, ’80-as évek elején. Akkor még az Ajtósi Dürer sorban volt az István Gimnázium, és Kárász Ilona vitt oda minket, aki a fuvolatanárom volt az V. kerületben, részben azért, hogy zenekari játékot halljunk, és integrálódjunk. Egy fuvolazenekart hoztak létre tulajdonképpen azoknak a gyerekeknek, akikből gondolták, hogy később a zenekar oszlopos tagjai lesznek majd.”
„Annak idején nem volt fénymásoló, minden kottát kézzel írtunk. Jóska bácsi nagyon népszerű darabokat írt át a fuvolazenekarra, de mindig csak annyit, amennyit éppen próbáltunk. Párunknak az anyukája is ott volt, és a szünetben kézzel a széttépett hangjegyfüzetbe a szólamkottákat írták szét. Jóska bácsi fejből diktálta, hogy itt most nem tudom, hány g van, ott szünetet írunk, a kicsik azok pihenjenek, mert már nem bírják. Ezeket a darabokat aztán előadtuk a Zeneakadémián. Tehát egészen az alapoktól kezdve vitt minket.”
„Nem voltam benne biztos, hogy zenei pályára megyek, mert rendes gimnáziumba jártam, de azok az élmények például olyan erősek voltak, hogy utána különböző amatőr zenekarokba jártam, mint fuvolista, és felmerült bennem, hogy fuvolista leszek. De nekem ott kimaradt négy év. Akkor azt mondta a Kovács Imre bácsi, az AHZ szólófuvolistája, hogy három évet intenzíven kéne gyakorolnom, és akkor mondtam, hogy nem, én karmester leszek. Amikor fölvettek középiskolai énektanárképzőbe vezényelni, akkor mondta a tanárom, hogy hát ez se az igazi Klárika, maga énekeljen. És tulajdonképpen így jutottam el a kis fuvolazenekaros tagságtól az Operaházig.”
