A 70 éves Szent István Filharmonikusok jubileuma kapcsán elindított Istvánosok blogunk aktuális részében Dr. Benkő Szabolccsal, a Zeneakadémia, Bartók Konzervatórium igazgatójával idéztük fel a múltat.
Záborszky Józsefre nagy szeretettel emlékezem, immár úgy, mint alapító atyára. A kilencvenes években ismerhettem meg őt. A zenekart velem már előadáson nem vezényelte, viszont valahogy mindenhol ott volt, mint egy nagy közösségépítő. Hol szólampróbát, esetleg “kikérdezést” tartott, hol egyénileg foglalkozott valakivel, vagy egész egyszerűen csak pár szóval megszólított minket. Nem lehetett úgy részt venni egy próbán, hogy ne találkozzunk vele. Néhány kedves mondata mindenkihez volt.
Humoros emlékként maradtak meg bennem például az öltözködésre, hajviseletre tett megjegyzései. Most, utólag érzem azt, hogy ezekkel is nevelt, hiszen a színpadi megjelenés nagyon fontos.
Záborszky Kálmán munkája és tanári jelenléte meghatározó az életemben, példakép számomra. Nagyon sokszor eszembe jut: vajon tudok-e olyan jó tanár lenni, mint amilyen ő volt. Csellistaként különösen hálás lehetek: nagy hangsúlyt fektetett a hangszerjáték technikai megalapozására, emellett kiváló kifejezésmódot is tanított. Mindig precízen megterveztük az órákat, volt egy kis füzetünk, amiben egyénileg vezette, hogy mit kell gyakorolnunk: külön az etűdöket, az előadási darabokat, a koncerteket. Később, igazgatóként is fontosnak tartotta hogy foglalkozzon velünk, segített abban, hogyan érdemes beosztani az időt, hogyan kell memorizálni. Ez utóbbinak még a jogi egyetemen is hasznát vettem.
Olyan karaktereket, olyan előadásmódokat tanultam meg, amiket csak zenekarban lehet elsajátítani. Önmagában már az összhang és az együttjáték is fantasztikus volt Záborszky Kálmán karmester alatt, mert neki nagyon komoly és határozott elképzelései voltak (vannak) hangzásokról, zenei kifejezésmódokról. A zenekarban az is nagyszerű, hogy a maga természetességénél fogva neveli a gyerekeket, a fiatal muzsikusokat. A legfontosabb számomra mégis az élményszerűség volt: a zene, a harmónia és maga a közösség. Ez egy életen át elkíséri az embert, engem is. Szinte tapintható az a fajta többlet, amit nem csupán muzsikálás közben a zenekarban, de a hétköznapi életben is éreznek egymás iránt az „Istvánosok”. Összhang van köztünk. Záborszky József és Záborszky Kálmán közösségépítő munkája felbecsülhetetlen.
