Ménesi Gergely: „Belelátni a jövőjét a fiatalba – ez nem könnyű dolog”

Szerző:
- 2025. január 13.

A 70 éves Szent István Filharmonikusok jubileuma kapcsán elindított Istvánosok blogunkban ezúttal a Lajtha-díjas Ménesi Gergelyt, a Zeneakadémia habilitált docensét, a Szent István Filharmonikusok karmesterét kérdeztük.

- hirdetés -

A Zeneakadémia Nagytermében a 70-es, 80-as években számunkra elérhető valóság volt, hogy az akkori rektor, Kovács Dénes szólózott. A szüleim rendszeresen eljöttek a hangversenyeinkre, kitették a magnót a középerkély oldalára (a kazetta előre bekészítve), és lenyomták a “rec” gombot! Ezeken a felvételeken Kóródi András vezényel, de Ferencsik János mellett számos neves karmesterrel muzsikálhattunk még együtt. Záborszky József is sokszor vezényelt minket. Megdöbbentő, hogy e felvételek révén visszaidézhetem azt a játékmódot, azt a formálást, amit például Kovács Dénestől elleshettünk.

Az én időmben még a konzervatórium ötlete sem volt meg. 1976-ban kezdtem el zeneiskolában hegedűt tanulni. Két testvérem is van, mindketten fagottoztak. Záborszky József tudta, hogy van egy harmadik elvetemült gyerek, megnézett hát engem is. Így kezdtem el a hegedűtanulmányaimat. Két-három év után bekerültem a Tücsökzenekarba, azután Záborszky József kiemelt, tizenhárom éves koromban már a nagyzenekarban játszhattam. Óriási élmény és tapasztalat volt ez, nagyon komoly darabokat kaptunk. A Requiem még a mai fejemmel sem tűnik egyszerű műnek, de valahogy nem féltünk. Zeneileg is meghatározó évek voltak ezek, bent ülni egy zenekarban, hallgatni a hangzást, a harmóniákat. Csodálatos érzés volt megélni ezt az összetartozást.

Nem lennék zenész, hogyha nem hegedültem volna az István zenekarban és nem Záborszky József mondta volna azt az egyik próba után, hogy “apám, nem játszol jól, jövő pénteken gyere be skálázni.” Bementem korábban, Igazgató úr pedig megmutatta, hogy kell eljátszani a kettősfogásos skálát. Nem azt mondta, hogy játszd vagy mutasd, hanem ő megmutatta.

Amit még megtanultam, az az, hogy egy vezetőnek az első megérzésre határozottan lépnie kell. Ezt így csinálta Záborszky József, így csinálta Záborszky Kálmán, és most így csinálja Makovecz Pál. Ha valakiben meglátja azt, hogy egészen más, mint a többi, akkor meg kell keresni, hogy mi okozza azt a kirívó viselkedést, megtalálni ami leköti, és szárnyakat adni neki: belelátni a jövőjét a fiatalba – ez nem könnyű dolog.

A lécet kell nagyon magasra tenni, és akkor teljesít az együttes. Egyetlenegy mű volt, Schubert “nagy” C-dúr szimfóniája, amit Záborszky József elénk tett, majd azt mondta, hogy inkább mégse játsszuk el. Jó szívvel őrzöm ezt a tanulságos történetet is, hogy ugyan nincs lehetetlen, de mégsem kell mindent erőltetni. Példaértékűnek tartom koncertmesterünk, Ulrich István szerénységét, alázatát ami csakúgy része az Istvános értékeknek, mint az őszinteség és a szárnyalás. A zenében szolgálnunk kell. Amit kottában megkapunk, azt meg kell valósítani. Ha mi zenészek élvezzük a muzsikálást, akkor a közönség is fogja élvezni.

Megosztás

Ajánlott

Bejegyzések

PROMÓCIÓ

VEB 2023

Hírlevél

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

Hírlevél

Member of IMZ
ICMA logo
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
NKA logo