A 70 éves Szent István Filharmonikusok jubileuma kapcsán elindított Istvánosok blogunk soron következő bejegyzésében az AutoWallis Csoport Marketing Igazgatóját, Györke Orsolyát, a Szent István Gimnázium énekkara szoprán szólamának tagját kérdeztük.

- hirdetés -

Szerintem a zenéhez való vonzódás egy életen át tartó dolog. A kóruséneklést pedig, ha valaki belekóstolt annak felszabadító élményébe, nagyon nehéz abbahagyni. Zenei általános iskolában tanultam nyolc évig, és utána teljesen automatikus volt, hogy amikor felvettek a Szent István Gimnáziumba, jelentkezem az énekkarba, hiszen a zenekar és a kórus már akkor is híres és elismert volt. Megtiszteltetés volt, hogy 14 évesen én énekesként kapcsolódhattam ehhez az együtteshez, melynek azóta is tagja vagyok.

Amikor vége van a szezonnak és júniusban véget ér az utolsó próba, onnantól kezdve számoljuk a heteket, hogy mikor lesz újra szeptember, hogy újra próbára jöhessünk és koncerten énekelhessünk. És hiszem, hogy az egész zenei együttes sikerét, ezt a szellemiséget Záborszky József tanár úr hihetetlen lelkesedése, szaktudása, és zenepedagógusi elkötelezettsége, meg nem alkuvó profizmusa alapozta meg, ez a szellemiség jelenti ma is a felnövekvő zenész generációk sorának azt az alapvető értéket, ami miatt akár amatőr zenészként, akár profi muzsikusként jó ide tartozni, és amit magunkkal viszünk egy életre.

Én ebben az énekkarban nőttem fel. Gyakorlatilag 1987 óta, most már 38 éve éneklek a kórusban. Ezzel a kórussal éltem meg az életem legszebb és legnehezebb pillanatait. Ott voltak az édesapám temetésén, az esküvőmön, a gyermekeim születésénél, sőt a hasamban mind a három lányommal énekeltem a kórusban végig. És itt van az a meghatározó baráti köröm is, akik az életem minden pillanatában elkísérnek most már nagyon-nagyon régóta. A szakmában pedig azt szoktam elmondani azoknak, akik sosem énekeltek kórusban, hogy a kóruséneklés a legjobb csapatmunka, hiszen itt mindenkinek arra kell figyelnie, hogy az általunk közösen létrehozott zenemű tökéletes legyen. Itt nem lehet szólóénekesként működni, kicsillogni, mert akkor nem lesz szép a zenemű. Mindenkinek alá kell rendelni magát a karmester, vagyis a menedzser akaratának: ő határozza meg, hogy merre megy ez a az adott darab, milyen tempót választunk, milyen koncepció alapján viszünk valamit színpadra. Nekünk az elmúlt sok-sok évben szerencsénk volt ugyanazon darabokat akár több karmesterrel is elénekelni, akár Záborszky József, majd később Kálmán vezetésével, akár világhírű vendégkarmesterekkel, és mindig egy más-más élményt kaptunk azáltal, hogy az adott karmester személyisége átündöklött a darabon.

Józsi bácsira úgy emlékszem, hogy mindig jelen volt. Szinte a zeneiskolában élt, ott érezte leginkább jól magát. Mindig lehetett vele találkozni a folyosón, a bejárat mellett lévő irodájában. Nekünk mindig este van próbánk, de este 7 órakor még ott állt, mindenkivel kezet fogott, aki bejött, még akkor is, amikor már ő nyugdíjasként, csak tényleg élvezetből és nem dolgozni járt be a zeneiskolába. Különleges élmény volt, hogy a zenekar alapításának hatvanadik évfordulójára rendezett Jubileumi Ünnepi koncerten még ott tudott lenni személyesen a Kongresszusi Központban, ott ült az első sorban a szokott helyén, mi pedig a színpadról tényleg neki tudtunk énekelni. Nagyon meghatározó és maradandó élmény volt.

Józsi bácsi szellemiségének egyik legfontosabb tanítása szerintem az, hogy mindenki, aki teheti, gyerekkorában tanuljon meg kottát olvasni, és ismerkedjen valamilyen hangszerrel vagy az énekléssel, legalább olyan szinten, hogy zenekarban játszhasson, vagy egy kórusban énekelhessen gyerekként.
Az együtt zenélés közösségi élménye életre szóló emlékekkel, barátságokkal ajándékoz meg mindenkit és emellett ha nem is ez lesz a hivatásunk, adhat egy olyan hobbit ami felnőtt korban is kikapcsolódást, feltöltődést, pozitív energiát nyújt, élményeket és közösséghez tartozást ad.

A Szent Istvánról ez a három szó jut eszembe: közösség, közösség, közösség.

Azok a barátaim, énekkaros társaim, akikkel én 14 évesen már együtt énekeltem, nagyrészt még mindig együtt vannak. Emellett pedig a Zeneiskolából mindig jönnek a fiatalok is, az ifjú énekes palánták, mindig vannak 18-20 évesek is a kórusban és egy folyamatosan megújuló, de mégis összetartó csapattal lehet évről évre együtt dolgozni és csodálatos műveket énekelni.