A Drámaírói Műhely első sikertörténete a Szemet szemért. Jánosi Ferenc darabja a Déryné Program drámaíróknak meghirdetett ösztöndíjprogramjának keretében született meg. A Déryné Társulat produkcióját a Déryné Program igazgatója, Kis Domonkos Márk állította színpadra.
Dobozokból, dobogókból épített világ. A háttér panel falakon fekete-fehér mintás, ki-be forgatható dobozok. Túri Erzsébet díszlete – a rendező Kis Domonkos Márk koncepciója szerinti „3D-s sakktábla” egyszerre idézi meg az ország kis települését, az alaptörténet gyilkosságainak helyszínét, olykor egy szobabelsőt vagy az egész falut. Néha kinyitódik egy-egy doboz, hátulról arc jelenik meg benne. Befele figyel. Minket is figyel? Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy a sakktáblán bábukként mozgatott szereplők rendezői szándék a nézők számára is egyértelmű üzenet-e.
A dobogókból épített „hegyen” Sándor, a falu lelkésze szól gyülekezetéhez: „Amikor kivezetted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent” – idézi az előadás nyitóképében Mózes könyvének sorait. A bibliai képsor – talán ez adja a magyarázatát is a nyitóképnek – végigvonul az egész drámán. Mózes és Áron – Isten Mózest mintegy „tolmácsként” rendelte „nehézbeszédű bátyja mellé – a darab ikerpárjának történetében elevenedik meg. Hogy melyikük János (Havasi Péter) és ki Zoltán (Habodász István), az iker-játék miatt olykor követhetetlen. Az egyikük a gyilkosság óta beszédét vesztette, a másik helyette is szól. A rendőrnyomozó Pali (Ivaskovics Viktor) és testvére, Pisti (Kaszás Mihály) sorsa, ahogy az előadásban történik erre utalás, a szeretetért, az elsőbbségért harcoló Ézsau és Jákob történetét idézi meg. Sorstörténetek, egyéni tragédiák, kollektív hallgatások.
Jánosi Ferenc Szemet szemért című előadása – íme, egy újabb utalás a mózesi történetre – a szerző meghatározása szerint krimi. Pál, a nyomozó húsz évvel korábban elhagyta otthonát, hogy karriert csináljon a fővárosban. Hogy sztárnyomozó legyen. Hátat fordított addigi életének, szerelmének, a falunak. Egy különleges bűntény, egy megmagyarázhatatlan gyilkosság kellett ahhoz – talán mindez nem is véletlenül – hogy a „tékozló fiú” hazatérjen.
Bár a dráma fő szála a nyomozás, a gyilkos, a gyilkosság felderítése, Pali feladata ennél sokkal összetettebb. Hogyan lehet, egyáltalán lehet-e szembenézni a múlttal? A faluban történt gyilkosság – amelyről menet közben kiderül, két gyilkosság – felszínre hoz régi bűnöket, elszenvedőket, áldozatokat.
A Palit játszó Ivaskovics Viktor játéka kezdetben a pesti lezser, nagyképű nyomozót hozza. Pali váratlan érkezésének nem örülnek, talán csak Nóra, a régi szerelme (Tarpai Viktória) örül a találkozásnak. Pali csak most, hazatérésekor szembesül a hátrahagyott húsz évvel, tudja meg, hogy szülei már évekkel korábban meghaltak. Mint a díszlet építőelemei – kockáról kockára áll össze a történet.
A színdarab a Drámaírói Műhelyben, a nyolc hónapot felölelő mentorprogram keretében született meg, különlegessége, hogy az író, Jánosi Ferenc a Déryné Társulat színészeire formálta a karaktereket. Kerülő Gábor zenéje, mintha metronómok sokasága lüktetne, folyamatosan fokozza a feszültséget. A dramaturg Lukácsy György, a rendező a Déryné Program igazgatója, Kis Domonkos Márk.
Az egyfelvonásos mű végére – a testvérpár lányok, Nóra és Lenke álomszerű mozgása mintha az egyes jeleneteket, helyszíneket választaná el egymástól – bár lelepleződik a gyilkos, ez már megnyugvást nem adhat. Izgalmas lenne innen tovább kísérni a szereplők sorsát. Visszamegy, vagy itt marad Pali? Megváltozik-e ezek után a közösség élete, vagy marad minden a régiben?
