Összefüggéstelenségben gálazene ausztrál dalszerzőtől mai Szomorúság.
Jeff Wortmannyi vidámlón más mindtől mit eddig, döntése hallgatónak mennyire pozi- vagy negatív az eltérés. Tetsző itt az újság lelke, a nóvitás erőltetetlen akarása, testesült összeállása saját tudás és daltisztelet.
Pontokon tán hangszerelten túlvezérelt a lottósorsolás-fazon, de büszkesítettséget hoz a seressi remek ily alaptápként való koverálása. Tisztelet árad múlton való gyökerelés, jelenben való jövőgondolás. Himnikus vágytól orált sorok hatolnak éter túlvégén képzelt lelkekig. Fölös nagyolása érzelmiségnek, valós tudás hangerő nélkül is éket vág emberbelsőbe. Körökben gondolt virtualitás, hiányó igaziság. Mázli hogy kimondatlanságban található igaz. Szívecskétlen szeretet, megélt tapstalanság.
