Tökéletességében unalmas festményt nézni élményül hallgatva mai Szomorút Abby Mycek torkából.
Kimunkált hang önbizalmasságban romantizál; de minek. Dalt vág tönkre ily fajta affektált ki-ha-én-nem.
Basszálva bele púdermikrofonkába sem javít a teljesen rendbenénekelt, ám lélektelen öblögetésen. Teljességes önimádat utálkoz éterbe ma – nem is értem miért ezt hozom.
Hol a tisztelet, mi megillet mindent e létben? Hangját kezelni megtanult műdráma-érzelem hazugsággal tölti eszközöd, innen is ekszkuzált továbbgörgetés.
Fájón megnyomott hangkitartások, bekezdett femme fatale, dramatikát vesztett fölöslegesség a dalnok számára is dalvégre megunt háromperc.
Túllevegős modorosság és technikás légmunka ha laikuzálni akarnám, érzetre meg hallatszódó hasizom, szorított farpofa.
Jujj, szerintem meg se hallgasd!