Legőszintébb Szomorúk egyike hangzik zalaegerszegi söntésből ma. Többre vágyás minden dallintott hangban, hiányzó lélek a teljes kíséretlen végigéneklésben.
Fölösleges hangerőben vesztett dinamika, utánzott akármiben kitűnő nagyonakarás, szerethető valamilyenség. Izzadt markolatban roppantott mikrofonba eresztett totális világba kiáltott egyszerűség másfélperce.
Nem elhaladható megemlékezés, nemcsupán egy szimplán tízembertapsos előadás. Művészietlen semmilyetlenségben kitűnő tisztelet dal és daltisztelet iránt – tökéletes lenyomata mamagyarországi igazvilágnak, mindennapossága társadalomságnak.
Teljes hazahon jelenik énekelt Vasárnapban ma, szívszorítóan álomkergető lány próbálkozása – pillanatban megélt világmindenség, számára ekkoros a teljestudás. El-elmaradó katarzis, pulttámaszos karrier – valóságos valóság.