Úgy meghallgatnám Tóth Gabitól úgy is a Szomorút, amilyen erővel és sajáttudással a Nem leszek játékszeredet előadta.
Oké, hogy más csatorna egyenszórakoztató vonalában tudott dal le szól most, ám hiszem hogy a lány mindenek ellenére nagytudó előadó.
Százéves dal szerkesztésével műsorba be megtalált orátor mindenképp egyedi, de kis saját spiritusz bizton volt még ott ahonnan többi jött. Volna. Így is adó öröm hallganézőként amúgy, bár elrugaszkodni kissé (vagy nagyon) az origináltól individualice, mindig jót tesz a performansznak.
A már-már népdallá váló Szomororú megérdemli – azt hiszem –, hogy főleg magyar előadók általi további plusszok rétegződjenek rá, ne csupán klasszvalahogy eldanolt kötelezőség
legyen.
