Rachel Beaujean táncművész, a Holland Nemzeti Balett művészeti igazgatóhelyettese múlt héten a Magyar Táncművészeti Egyetemre látogatott, ahol tudásával és tapasztalatával segítette az egyetem hallgatóinak szakmai fejlődését. A nemzetközileg elismert és számos klasszikus balett produkciót színpadra álmodó balettművész elismerő szavakkal méltatta az egyetemen folyó szakmai és művészi munkát.

- hirdetés -

Beaujeant a szakmán belül senkinek sem kell bemutatni. A Hágai ​​Királyi Konzervatóriumban végezte tanulmányait, húsz éven át világszerte elismert balettművészként dolgozott. 1977-ben a Holland Nemzeti Balett társulatának tagja, 1981-től szólistája lett. Elsősorban Hans van Manen balettértelmezéseiről volt ismert, akinek hosszú évekig múzsája volt. Később, a holland együttes művészeti vezetőjeként többek között Ricardo Bustamantéval állította színpadra a La Sylphide és a Giselle saját verzióját a Holland Nemzeti Balett számára. Az ő nevéhez fűződik a Paquita és a Raymonda átdolgozott produkciója is, amely a Holland Nemzeti Balett repertoárján folyamatosan szerepel. Tagja a Holland Táncfesztiválnak, valamint a Toer van Schayk és a Hans van Manen alapítványoknak.

Látogatása során a magyarországi táncoktatásról és az intézményben szerzett tapasztalatairól kérdeztük. A táncművész boldogan válaszolt a kérdésekre és elmondta, nagyon jól érzi magát hazánkban.

– Hogyan telt a látogatása a Magyar Táncművészeti Egyetemen?

– Pár napra érkeztem és nagy öröm volt számomra, hogy Nagy Tamás, az MTE Művészeti Tanácsának elnöke köszöntött, akivel nagyon sokáig voltunk kollégák Amszterdamban. Aradi Máriával is, aki színpadra állította ezt a balettet, amit itt közösen próbáltunk. Kicsit olyan érzés ez, mintha hazajöttem volna.

– Ezt kihasználva megkérdezem, mi a véleménye az MTE-ről? 

– Szerintem egy professzionális intézmény. Azonban nem csupán a tanításra gondolok, mert maga a campus is kiváló, ahol a szakmai munka és az elméleti képzés folyik és ahol engem tanárként elszállásoltak. A próbák az egyetem saját színháztermében folytak, ahol a diákok már “élesben” színpadi körülmények közt tudnak gyakorolni és készülni az előadásokra. Ez a csodás légkör és az egyetem adottságai megteremtik a megfelelő környezetet, hogy a fiatal művészek fejlődhessenek. Fantasztikus, hogy a diákoknak olyan helyet biztosítanak, ahol tényleg arra tudnak koncentrálni, amiért itt vannak. Nagyon inspiráló látni, ahogy az egyetem működik, alig várom, hogy megosszam az élményeimet amszterdami kollégáimmal.

– Milyen tapasztalatai, benyomásai vannak a hallgatókról?

– Jó látni, hogy a diákok ilyen magas színvonalon táncolnak. Láttam a Hammerklavier próbát, átfutottunk a lépéseken, a mozdulatokon és remekül teljesítettek a hallgatók, ami jó érzéssel tölt el, mert ehhez tudom azt a pluszt adni művészileg, amit pályafutásom során magam is tanultam.

– Mi a véleménye a magyar diákok tehetségéről?

– Most válnak profi táncosokká. Eleinte nem is gondolná az ember, hogy diákok, mert már most is magas szinten tartanak. Képesek kifejezni a művészetüket azzal, amit csinálnak és önállóan tudnak döntéseket hozni a mozdulatok kivitelezésénél, a mondanivaló megjelenítésénél. Végül is ez a cél! Ezt szeretnénk látni a művészekben, ahogy megosztják saját egyéniségüket és történetüket.