• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • ARTE blog
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Beszélő képek
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Erdély blog
  • Esterházy
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fesztivál Akadémia
  • FOCUS on You
  • Hallomások
  • Hagyományok Háza
  • Haydneum
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kórusblog
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Mindent Kocsisról
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Operaház
  • Oroszlánkörmök
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • PeterPress
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў blog
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Te csak hallgass! Zene

“Nem, én nem vagyok gyűjtő”

Szerző: Mesterházi Gábor2017. május 20.
Facebook Twitter E-mail
Fotó: Mito Images

Tekintélyes lemezgyűjteményem van, azt szoktam mondani, 5000 lemez (CD és LP), de lehet, hogy 6 vagy 4, a fene se számolja. Gyűjtő vagyok?

Nem vagyok gyűjtő. Sőt egyenesen sértőnek érzem, ha gyűjtőnek neveznek, a gyűjtők közt tartanak számon. Holott számos „gyűjtős” vonásom van, túl a gyűjteményem méretén. Például – ahogy már megírtam – nagyon jó a szimatom.

Mikor sokat utaztam, még ha az útvonalat nem is magam terveztem (pl. buszos énekkari utazásokon), egy valamire való városkában néhány perc alatt megtaláltam azt a lemezboltot, amelyet egyáltalán érdemes volt megtalálni. Ráadásul mindig meglepően pontosan tudtam, mi van, mi nincs meg, vagyis nem fordult elő olyan, hogy véletlenül valamit kétszer vettem volna meg. Pontosabban mégis: amikor Fülöp Péter lemezkatalógusából havonta rendeltem, viszont a postaköltség megspórolásából a lemezek ömlesztve érkeztek a Concertóba (sose gondoltam volna, hogy egy ilyen blogban lábjegyzetelni kelljen majd, hogy mi is a Concerto, hol is a Dob utca 33…), így egyszer valóban megesett, hogy egy éven belül kétszer rendeltem meg ugyanazt a lemezt. Ennek a nagyker-jellegű vásárlásnak egyébként komoly szerepe volt abban, hogy abbahagytam:

hogy ma csak azt veszem meg, amit „muszáj”.

Mert adjuk ehhez hozzá, hogy szeretem a tárgyakat. Illetve ez így nem pontos, konkrétan ki nem állhatom a tárgyakat, és igyekszem tőlük szabadulni. Viszont amim van, ahhoz ragaszkodom, nehezen válok meg egy kopott ingtől, hajlandó vagyok egy cipő vételáránál többet költeni a javítására, és szeretem, ha a lemeznek megvan a borítója (az nem zavar, ha szamárfüles). Ami hozzám tartozik, annak szeretem, ha van története, a lemezeknél meg pláne, de hát magamat ismétlem.

A neten rendelt, ömlesztve érkező lemezeknek nincs, a böngésző előtti magányos „izgalom” nem hasonlítható ahhoz, mint mikor Camberra külvárosában egy autószerelő-műhely jellegű vegyesboltban a kezedbe akad Fricsay Évszakokja (enyhén penészszagú dobozban, eredeti prés), hogy aztán kézicsomagként kísérjen még hetekig, míg hazaérsz.

Ezek gyűjtői vonások, és ma, mikor egy mozdulat letölteni az összkiadásokat, mikor Fricsaytól egy dobozban két Évszakokat is kaphatsz (OK, kellett rá várni pár évtizedet, hogy elérkezzen a karmester halálának 50. évfordulója, s a lejárt jogdíjú felvételekért még egyszer legalább aprópénzt lehessen kérni), akkor kinek jut eszébe a Hyde Parkban caplatni háromnegyed folyóméter lemezzel a leszakadt fülű nejlonzacskóiban, hogy aztán a húsz kiló lemezt pihekönnyű kézipoggyászként lengetve libegjen fel a repülőre.

 De nem ezért nem vagyok gyűjtő, hanem mert sose voltam.

A gyűjtő a teljességre törekszik. Ez bizonyos esetekben rendben is van, pl. kedvenc karmesterem, Furtwängler életművénél magam sem tudom azt mondani, nem kell a nyolcadik Kilencedik, mert van már vele hét. Ám engem rajta kívül még vagy huszonöt karmester érdekel, de messze nem hasonló mélységben. Mondjuk Pierre Monteux-vel bármit szívesen meghallgatok, de Beethovenjei eddig meglehetősen hidegen hagytak. Közülük a legkönnyebben elérhető stúdiófelvételek ott vannak a polcomon, fogják a port. Monteux-vel Debussy, Stravinsky sokkal inkább izgat, s ha ebből találok valamit, ami még nincs meg, előfordulhat, hogy szert teszek rá – de nem halok bele, ha nem. Egy valamire való gyűjtő ezzel nem így van.

A gyűjtőnek fáj, ha valami nincs meg. Nekem nem.

Térjünk vissza Furtwänglerre. Minden Schubert-mű és -előadás érdekel vele, egyetlen kivétellel: Heinz Schubert (1908-45) Hymnisches Konzertje – bár most látom, fent van a youtube-on. Nem vágyom rá, hogy meghallgassam, pláne nem, hogy megszerezzem. Minek? A gyűjtő nem így van vele. Ismertem egy gyűjtőt, aki nagy munkával megszerezte LP-n. És milyen, kérdeztem, mire ő:

nem tudom. „– Mikor hallgatod meg? – Soha.”

Na, ez az igazi gyűjtő. Akinek a birtoklás a lényeg. Érdekes, könyvet mostanában is vásárolok úgy, hogy majd egyszer elolvasom, ha elolvasom; polcomon bőven akad elolvasatlan könyv, s ha valaki nem találja fel sürgősen a 30 órás napot, akkor ez alighanem így is marad. A lemezekkel más az ábra: addig nem rakom be a helyére az új lemezt, míg legalább egyszer meg nem hallgattam. (Egy másik ok, ami miatt mind kevesebbet vásárolok… tele a „TEMP könyvtár”…)

A gyűjtő nem boldog, ha valaki másnak is megvan, amit ő megszerzett. Ha az előbbi hiba még csak érintőlegesen erkölcsi természetű (inkább gyarlóságnak nevezném), akkor ez már súlyosan az. Amint említettem, engem az tesz igazán boldoggá, ha van kivel megosztanom az örömömet. Ha egy régen vágyott felvételt sikerül megszereznem, nyilván olyanokkal, akik igazán értékelik – vagyis hozzám hasonló zeneszeretőkkel. Nem azért mutatom meg nekik, hogy bibibá, nekem megvan, neked meg nincs. Rendszeresen adok lemezt kölcsön (és van egy füzetem, ahova felírom – mégsem kapok mindig mindent vissza, na ja, az erkölcstelen gyűjtők! vagy csak a figyelmetlen barátok?). Egy gyűjtő ilyet nem tesz, ő akkor boldog, ha minél több ritkasága van – ha valamit többen is birtokolnak, az pedig már nem igazi ritkaság.

Beszéltem itt már a lemezhallgatás technikai átalakulásáról. Az internetes zene terjedése azt eredményezi, hogy mind könnyebbé válik, hogy nagyon sok felvételt meghallgathassunk, ha mégoly korlátozott hangminőségben is (és pl. eldönthessük, tetszik-e, van-e rá szükségünk jobb minőségben, akarjuk-e birtokolni). Természetesen messze nem minden található meg a neten, maximum nagyobb szakértelmet, több utánajárást – és nagyobb étvágyat – igényel, hogy mást is keressünk és találjunk (nota bene: Fülöp Péter listájáról ma sem lenne nagy ügy párszáz vagy párezer dollárt elkölteni havonta, ha lenne rá igény és lehetőség). De ez a bőség talán mégis afelé mutat, hogy kevesebb – rossz értelemben vett – gyűjtő marad a pályán, s aki mindennek ellenére ma is utánajár egy-egy obskurus felvételnek, az inkább ínyencnek nevezhető. Ezt vállalom.

cd lemez hallgatás gyűjtemény ausztrália
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésMegőrzött pillanatok
Következő bejegyzés „A zene fontosabbá vált, mint valaha”

Ajánlott Bejegyzések

Vigh Andrea - fotó: Posztós János
Mindent Kocsisról

Dr. Vigh Andrea: „Kocsis Zoltán öröksége páratlan útravaló” 

2022. május 27.4 perc olvasás
Soharóza Dalok a kamrából - fotó: Kovács Márton
Kórusblog

Nemzetközi színházi díjat nyert a Soharóza előadása

2022. május 27.3 perc olvasás
Intermezzo

A Wigmore Halltól a Salzburgi Ünnepi Játékokig – Rangos fellépésekre készül Várjon Dénes 

2022. május 27.1 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Promóció

Kamarazene Ukrajnáért – segélykoncert sztárokkal a Zeneakadémián  

Szent István Filharmonikusok - fotó: Andrasovszky Péter Promóció

Trianonra emlékezve adnak hangversenyt a Szent István Filharmonikusok

József Promóció

Jelentkezz a Madách Művészeti Iskola képzéseire!

Rózsa Miklós - forrás: listal.com Promóció

A 115 éve született Rózsa Miklósra emlékeznek Debrecenben

Promóció

Bejárja a Kárpát-medencét az A38 Hajó!

Molnár Levente Promóció

Molnár Levente: „Csipike az egész világot próbálja a saját nagysága körébe emelni”

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.