Bernard Haitink a Londoni Szimfonikus Zenekarral készített újszerű Brahms-lemezei megmutatták, miért olyan fontosak a nagy művek friss, új interpretációi, és miért olyan aktuális a zeneszerző zenéje ma is. Most a londoni együttes élő felvételeit tartalmazó sorozatában újra kiadták a legendás albumokat.
A Londoni Szimfonikus Zenekar Brahms-szimfóniáinak ciklusa volt Bernard Haitink első felvétele az LSO Live kiadónál, amely eredetileg 2004-2005-ben jelent meg külön-külön, majd 2005-ben dobozos formában is. Ez az újramaszterizált felvételekből álló gyűjtemény most SACD-n és digitálisan, térhatású hanggal is elérhetővé vált.
Miután Brahms évekig küzdött azzal a félelmével, hogy Beethovennel hasonlítják össze, 43 éves korában végre befejezte első szimfóniáját. A művet diadalként ünnepelték, és a további három szimfónia viszonylag könnyen következett utána. Második szimfóniája nyugodt, pasztorális szépséggel árad, míg a harmadik szimfónia a legdrámaibb zenét tartalmazza, amelyet Brahms valaha komponált. Végül, a német romantikától áthatott és egy Bach-kantáta variációit is tartalmazó utolsó szimfónia Brahms szimfonikus zeneszerzői mesteri tudásának figyelemre méltó példája. Gazdag, meleg mű, amely egészen az utolsó ütemekig a mozgás és az intenzitás érzetére épül. A szimfóniák mellett ez a kiadvány tartalmazza Brahms Kettősversenyét, a Tragikus nyitányt és a 2. szerenádot is.
A gyűjtemény borítója impozáns: az LSO Live legújabb kiadványaira jellemző élénk színvilág köszönti a hallgatót. A hívogató, vibráló külső igazi szenvedélyekkel teli belsőt takar: Haitink ugyanis szinte minden árnyalatot megmutat és érzékeltet Brahms néha tombolóan romantikus zenéjéből. Ő az a típusú karmester, aki soha nem törődött az irányzatokkal, mindig a zeneszerző szándékából indult ki.
A szokottnál is lágyabb és selymesebb vonós hangzás jellemzi a felvételt, a rézfúvósok viszont nagyon határozottak és pontosak is egyszerre. Haitink Kleiber, Toscanini és Karajan nagyívű interpretácóit idézi meg, de sok új színnel és tempóval gazdagítja azokat. A hangminőség pedig most is kiváló, a hangmérnökök egyértelműen az élő atmoszféra megragadására koncentráltak.
Pauk György szerint Bernard Haitink azon kevés karmesterek egyike, akinek a személyiségében, tekintetében és mozdulataiban ott lapul az a bizonyos titok: meg sem kell szólalnia, a zenészek abban a pillanatban érzik a szándékát, ahogy felelmeli a karmesteri pálcát. Ezért szerette őt minden muzsikus és ezt a szemléletmódot tükrözi ez a kiadvány is.
Annak, aki a legprecízebb, a részleteket is kiemelő Brahms interpretációra vágyik, nem biztos, hogy ez az újrakiadás lesz a kedvence. Ám, ha valódi, őszinte és nem szégyellt érzelmekre vágyik valaki, mindenképp tegyen egy próbát a 21. század első évtizedének egyik legnagyszerűbb Brahms felvételével.