A Zaïde Quartet egy olyan ritka, kizárólag nőkből álló kvartett, amely francia és nemzetközi szinten is az egyik vezető kamarazenei együttessé vált. A NoMadMusic kiadóval exkluzív szerződésben állnak, és sorra jelentetik meg meglehetősen könnyed és élettel teli felfogásban született lemezeiket. Hogy miről beszélek? Például arról, hogy a Beethovennek szentelt albumuk a Ludwig, míg a Mozart-műveket tartalmazó az Amadeus címet kapta. Nézzük, kik is ők!
Számos nemzetközi verseny győzteseiként rendszeresen meghívást kapnak a legrangosabb koncerttermekbe: játszottak már a londoni Wigmore Hallban, a berlini, a kölni és a párizsi Filharmóniában és az amszterdami Concertgebouw-ban is, egyik nagy mesterüknek pedig Takács-Nagy Gábort tartják.
Miután három évig a Luberoni Nemzetközi Vonósnégyes Fesztivál művészeti vezetésével bízták meg őket, 2021-ben létrehozták a Nemzetközi Vonósnégyes Akadémiát (ISQA), amely egy olyan alapvető platform, ahol minden generáció nemzetközi kvartettjei eszmét cserélhetnek, és a szakterületükhöz kapcsolódóan új megközelítésmódokat sajátíthatnak el.
Különleges kapcsolat fűzi őket a NoMadMusic kiadóhoz és annak művészeti vezetőjéhez, Hannelore Guittet-hez is, akivel első lemezprojektjük óta együtt dolgoznak, és akivel hetedik albumukat is rögzítették.
Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy ne korlátozzák magukat egy meghatározott repertoárra. Meggyőződésük, hogy a tegnap zenéje fényt vet a jelenre, és hogy nem lehet megérteni a múlt zenéjét anélkül, hogy ne élnénk a mában.
Neves partnerekkel játszanak, legutóbb Pierre Genisson klarinétművésszel, Camille Thomas csellóművésszel, illetve Lise de La Salle és Martha Argerich zongoraművészekkel léptek fel. A négy művész szívesen találkozik más zenei stílusokkal is, az elmúlt években a jazz nagyjaival dolgoztak együtt, köztük volt Marion Rampal, Gilles Apap, Michel Portal, Yaron Herman és Pierre-François Blanchard is.
A Zaïde Quartet zenészei, miközben megőrzi és védelmezi a retorika, az artikuláció és a zenei polaritás fogalmait, amiket a nagy elődöktől vettek át, „képzeletbeli laboratóriumukból” merített új munkamódszerek által inspirált értelmezéseket javasolnak. Különösen a hang és a test közötti kapcsolat megélése fontos számukra.
A kvartett hangzását a lemezeken talán az áttetsző jelzővel írhatnánk le. Játékos, néha frivol hangulatokkal operálnak, bátran lépik át a konvenció képzeletben felrajzolt vonalait. Természetesen Mozart és Beethoven kamaraműveit hallhattuk már ihletettebb, virtuózabb tolmácsolásban, ám itt nem is ez a lényeg. Fogadjuk el, hogy a klasszikus zene területére is megérkezett a marketing, és azt is vegyük tudomásul, hogy vannak olyan művészek, akik előszeretettel élnek is vele.
A kérdés csak az, hogy a tartalom tudja-e hozni a forma által megrajzolt csomagolást vagy sem. Jelen esetben egyértelmű igen a válasz: az ifjú francia hölgyek egy olyan irányzatot képviselnek, amely azt tűzte zászlóra, hogy friss fuvallatokat hoz a klasszikus zenébe. Biztosan lesznek olyan kritikusok, akik fanyalognak majd, egy próbát azonban mindenképp megér.
