• Blogok
  • Intermezzo
  • Magazin
  • Rádió
  • English
PAPAGENO.HU
SHOP
PRESTO
PLAY
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Az irodalom – terápia
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Film – művészet
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • FSZEK Zenei Gyűjtemény
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • LFKZ 60
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • 10. Színházi Olimpia
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Táncművészet felsőfokon
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • VEB 2023
  • Verdi-dosszié
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
PAPAGENO.HU
SHOP
PLAY
PRESTO
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Magazin
  • Rádió
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Te csak hallgass! Zene

Baj, ha Jörg Widmann miatt hallgatunk Beethovent

Szerző: Mesterházi Gábor2023. március 8.
Facebook Twitter E-mail

Beethoven Hegedűversenyéből annyi felvétel jelent meg, hogy számontartani se könnyű. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az újabb nemzedékek – gondolván, a műről mindent elmondtak már – kihagyják a maguk verzióját. Veronika Eberle, akit a hazai közönség is ismerhet többek között Várjon Dénes kamarapartnereként, éppenséggel első lemezét szentelte e műnek, nem kisebb segédlettel, mint Sir Simon Rattle-é és a Londoni Szimfonikus Zenekaré.

A történet – mármint a lemezkiadás története – nem a 35 éves hegedűművésznőről szól, ő csak szépen eljátszotta koncerten a művet, és nem is az örökifjú Rattle-ről, akinek – jé – eddig hiányzott a diszkográfiájából a mű: sokkal inkább a zenekarról. A lemez ugyanis (az angol karmester újabb lemezeihez hasonlóan) az LSO saját kiadása, melyen jeles koncertjeiket jelentetik meg (ami persze nem áll távol Rattle-től sem). Mégis ebben a formában az egész LSO-sorozatnak egy picit az az üzenete: tessenek nézni, nálunk ilyenek a hétköznapok, ez sem más, mint egy átlagos koncert.

És ez bizony jó üzenet, mert a sorozat elképesztően magas színvonalú, hogy a hallgató kénytelen azt gondolni, hogy ha teheti, holnap bérletet vált, sőt szponzorrá válik ott, ahol a hétköznapokban ilyesmi történik.

Csak épp a Beethoven Hegedűversenyéből (sőt: hegedűversenyeiből, hiszen egy korai versenyműtételt is kapunk „bónuszként”) készült lemez mutatja, hogy mindez nem egészen fedi az igazságot. Egyrészt élek a gyanúperrel, hogy ez nem élő előadás. A bookletnek csak a sorozatot („LSO Live”) reklámozó hátoldalán szerepel a „live” szó, a felvétel technikai leírásánál nem (szemben mondjuk Rattle-nek az ugyanebben a sorozatban megjelent Bruckner 4. szimfónia-lemezével). És tényleg kissé steril a hangzás, stúdió-ízű az egész produkció is.

Eberle és Rattle Hegedűversenye nem a mű számtalan „hétköznapi” előadásaiból az egyik, hanem szándékoltan egy új etalon, esetleg egy új kuriózum, és csak részint a WoO 5-ös jegyzékszámú C-dúr töredék miatt (mely töredékként szólal meg a lemezen is).

A cadenzákat ugyanis Jörg Widmann, a még mindig fiatal, de már „klasszikus” kortárs szerző (és nagyszerű klarinétművész) jegyzi, egyáltalán nem mellesleg, hanem a címoldalon is feltüntetve. És ha meghallgatjuk a felvételt, ez lesz az, amit elsőre megjegyzünk. És második, harmadik hallgatás után is. Mert az 53 (!) perces előadásból alig 40 a Beethoven, Widmann viszont 13:44-et jegyez: mindhárom tételhez (vagy inkább: mindhárom tétel kapcsán) jókora cadenzát ír, az elsőhöz 4:43, a másodikhoz (!) 5:55, az utolsóhoz pedig 3:06 terjedelemben. A ragyogó humorú és nagy tudású elemző, Dave Hurwitz ostobán dadaistának nevezi az egész produkciót, elsősorban Widmann miatt, akit nem lehet „mellesleg” hallgatni.

Pedig nem rossz ez a zene: Beethoven a Hegedűversenyből készített saját zongoraverziójához maga írt kadenciát, belekomponálva az üstdobot, és amikor az előadók megunták Joachim és Auer romantikus cadenzáit, Wolfgang Schneiderhan elővette és hegedűre ültette a zongoraverziót (ennek egyik verziója hallható Vilde Frangnak az ICMA díját nemrég elnyerő előadásában). Widmann-nál is van üstdob, sőt nagybőgő is, és a három cadenza egymásra és a beethoveni témákra is utal, különösen a két szélső alkot zenei tükörképet. Vagyis nem mindenben értek egyet Dave Hurwitzcal, mert szerintem ez igenis jó zene, méltó Beethoven művéhez, és miért ne lehetne a 21. században 21. századi zenével tartani élve Beethoven klasszikusát. Csak hát az arányok… Mert alighanem a századik lejátszásra is ez marad meg a hallgatóban. És nagy baj van, ha egy Beethoven-versenyművet azért teszünk föl, hogy Widmannt hallgassunk.

Ide kapcsolódik:
Vilde Frang: „Az volt a fontos, hogy hagyjam megtörténni a zenét”

Pedig szép előadás a mű maradék 40 perce is, néhol talán túl szép is: áttört, lassú, széles, sok apró hangsúllyal. A nyitó üstdob az átlagosnál kissé hangsúlyosabb, ez a négy dobütés szinte vezérmotívumként kísér minket végig (a cadenzákon is), és ez is érvényes. A zenekar remekül szól, olykor mint kamaraegyüttes, máskor igazi nagyzenekarként. Rattle gyakorlott mester, mindent tud, és ahol lehet, ez az ő előadása. Veronika Eberle hegedűjátéka kristálytiszta, áttörten finom, és engem még az sem zavar, hogy minden belépésénél legalább öt, ha nem tíz metrummal lassul az előadás. Az első tétel kidolgozása, különösen a visszatérés előtti, elképesztően lebegő légkör hasonlíthatatlanul szép, és kiemelhetnék más szép, vagy – a harmadik tételben – éppen táncos, nagyszerű pillanatokat.

Vagyis lehetne ez emlékezetes produkció immanensen, saját jogán is, de nem lesz: mert a cadenzák ráfekszenek és agyonnyomják. Képzeljük el a karmestert, aki a második tétel végén, 9:28-nál felemeli a pálcáját, hogy hagyja egy pár másodpercre kitérni a szólistáját, majd hat perc múlva 14:23-nál, immár lapockáig zsibbadt kézzel beinti a harmadik tételt… ennél nagyobb baj, hogy a fülünk sem képes kitartani ezt a hat perc várakozást, a mű egésze tehát nem tud összeállni.

Attól tartok tehát, Rattle ide, Londoni Szimfonikusok oda, nem lesz új etalon ez a lemez, sokkal inkább megmarad olyanfajta kuriózumnak, hogy ha nem lenne internet, majd 15-20 év múlva ritkaságként ezer dollárokért vásárolnák a gyűjtők. Mert aki megveszi, alighanem felteszi a polcára egy hallgatás után, hogy ne vegye le többé. Az internet korában szerencsére erre sincs szükség.

beethoven londoni szimfonikusok lemez sir simon rattle jörg widmann veronika eberle
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésBeethoven-lemezt készített Szabó Ildikó és Lajkó István
Következő bejegyzés Leonhard Baumgartner: ‘The award is giving me a new and greater responsibility’

Ajánlott Bejegyzések

Hans Abrahamsen - fotó: Lars Skaaning
ICMA blog

Hans Abrahamsen: „A felnövés a történet lényege”

2023. március 31.4 perc olvasás
Papageno Klasszik

A Színházi Olimpiától a Studió 11-ig – Papageno Klasszik

2023. március 31.2 perc olvasás
Bartók Tavasz

A Cseh Filharmonikusok nyitják az idei Bartók Tavaszt

2023. március 31.5 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
VEB 2023

Még lehet jelentkezni a Hungarian Balett Grand Prix nemzetközi balettversenyre 

Kis Domonkos Márk Színház mindenkinek

Szakmai konferenciát tartott Lakitelken a Déryné Program

Jelenet az Érintés Paradoxon c. előadásból Promóció

Utoljára látható az évadban az Érintés Paradoxon című előadás

Fotó: Gödöllő Sisi gödöllői kastélya

Ibolyanap és húsvét a Gödöllői Királyi Kastélyban

Kurt Elling - forrás: BJC Promóció

Kurt Elling klubkoncert és további százötven program a Budapest Jazz Clubban tavasszal

Kemény Zsófi - fotó: Gálos Mihály Samu Promóció

Kávékantáta a Három Hollóban

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.