Damijan Močnik Szent János-passió című művét 2011-ben nagycsütörtökön mutatták be Ljubljana legnagyobb csarnokában. A helyszín- és időpontválasztás egyértelművé teszi, hogy a mű milyen egyetemes törekvéseket kíván teljesíteni a hívők és a zenekedvelők számára. Idetartozik a latin nyelv használata és a folklorisztikus helyi színezetről való teljes lemondás is, ami kétségtelenül segíti a mű széles körű befogadását. A BR Klassik kiadó legújabb felvételén erről mindenki meg is győződhet.
Ez a Szent János-passió olyan, sokkal régebbi hagyományokkal keresi a kapcsolatot, mint a gregorián ének, a korai polifónia és a régi mozgástechnikák, a falsobordone és az organum. A zeneszerző a János evangéliumából vett szavakra összpontosít, amelyeket Jézus az utolsó vacsorán mond tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást. Erről fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok: ha szeretitek egymást”.
Ezek a szavak bizonyulnak annak a döntő üzenetnek, amelyet a hallgatóknak a szenvedéstörténetből magukkal kell vinniük. Damijan Močnik a jelen CD-produkcióhoz a Szent János-passió eredetileg jóval nagyobb hangszerelésű, fafúvósokra, ütőhangszerekre és vonósokra írt, kicsinyített változatát készítette el, amelynek felvétele 2022. március 5-én a Bayerischer Rundfunk (Bajor Rádió) 1-es stúdiójában készült. Az interpretáció hitelességéről a Szlovén Filharmónia Kórusa mellett Ivan Repušić horvát karmester is tanúskodik, aki a Müncheni Rádiózenekar vezető karmestereként kitartóan népszerűsíti a nyugat-balkáni kortárs zenét.
Damijan Močnik neve Szlovéniában egy élénk és fiatal kóruszenei szcénához kapcsolódik, amelyben tanárként, karmesterként és zeneszerzőként is nevet szerzett magának. Például a „kóruspiramis” rendszerével, amellyel 25 év alatt több mint 1700 művészt tudott közös éneklésre ösztönözni a hagyományos ljubljanai Szent Sztaniszló Egyházmegyei Gimnáziumban.
Močnik ezen a felvételen háromszöget hoz létre a zeneszerző, az előadó és a hallgató között. „Az a zeneszerző, aki műveit elő is adja, sokkal hitelesebb kapcsolatba kerülhet a közönségével“ – vallja a szerző. Ezt a filozófiáját Repušic tökéletesen alkalmazza a gyakorlatban. Dinamikus mozgások, előtérbe helyeződik a dráma és a személyes viszonyok, érezni, hogy ez már a filmzenék korában született alkotás. A dramatikus erőt jól ellenpontozza az az intimitás, ami az elmúlt évszázadok zenei éthoszát idézi meg. Nem könnyű manapság oratóriumot komponálni: egyszerre kell fennköltnek, éterinek lennie, úgy, hogy a 21. század emberének szól. Močnik teljesítette a feladatot, és megtalálta hozzá a legalkalmasabb előadókat is.