Joseph Haydn első nagy vonósnégyes-ciklusa, az Op. 20-as után a Chiaroscuro Quartet az Op. 33-as sorozathoz nyúl, amelyeket orosz kvartetteknek is szokás nevezni, ugyanis Pál orosz nagyhercegnek, a későbbi I. Pál cárnak ajánlották őket. A BIS Records lemezét hallgattuk meg.
Miután Haydn különc és kvázi nonkonformista hírnevet szerzett magának, úgy érezte, hogy a közönség számára könnyedebb, „populárisabb”, kevésbé „tudományos” hangvételű, élénkebb ritmusérzékkel rendelkező zenét kell írnia. Eme vonósnégyesek scherzói némelyikében valóban van komikum, mégis helytelen lenne ezeket a műveket arra redukálni, amit egyes mogorva kritikusok „komikus bolondozásnak” neveztek akkoriban.
A Chiaroscuro tolmácsolásában az 1. h-moll kvartettben ez a humoros él intellektuális, sőt, gyakran felkavaró. A 2. Esz-dúr kvartettben, amelyet a befejező sziporkázó tarantella miatt „A tréfa” becenévre kereszteltek, ez biztosan nem így van, itt érzéki megközelítést kapunk. A 3. C-dúr kvartettben, „A madár”-ban Haydn és a kvartett tagjai valóságos madárkoncertre invitálnak bennünket, mielőtt egy vad szláv néptánc ihlette kitartó refrénnel briliánsan zárul.
Vad, buja, energikus. Ez a három szó, ami elsőként eszembe jut az itt hallható előadásmódról. Az Il Giardino Armonico stíljében muzsikálnak ők, csak éppen kevesebben vannak. A húrkezelés dinamikus, nincs nagy finomkodás, ez talán csak a lassú tételekre nem mondható el. Ezeknél megadják mindazt, amit a líra és a lassabb tempó kikövetel magánnak, de érezzük, hogy a nyugalom átmeneti.
De ez nem is olyan nagy baj. Sőt. Történt valami úgy az ezredforduló környékén: mintha megváltozott volna a kamarazenei előadói gyakorlat, az ifjú titánok mertek egyre radikálisabbak és formabontók lenni, ez pedig mára egészen odáig fajult, hogy nehéz megkülönböztetni egymástól egy rockzenészt és egy komolyzenészt.
A 2005-ben alakult Chiaroscuro Quartet tagjai Alina Ibragimova (Oroszország) és Pablo Hernán Benedí (Spanyolország) hegedűművészek, Emilie Hörnlund svéd brácsaművész és Claire Thirion francia csellista. A Gramophone által a klasszikus kamarazene hiteles előadásának úttörőjeként emlegetett nemzetközi együttes a bécsi klasszicizmus korszakának zenéjét játssza bélhúrokon. A kvartett egyedi hangzását – amelyet többek között a The Observer úgy jellemzett, hogy „a legjobb értelemben vett sokk a fülnek” – a közönség és a kritikusok Európa-szerte nagyra értékelik, a kvartett hajlékony és kecses játékával együtt.
Az együttes elismert és egyre bővülő diszkográfiája Mozart, Beethoven, Schubert, Mendelssohn és Haydn zenéjének felvételeit tartalmazza. Az együttes 2013-ban díjazott volt a német Förderpreis Deutschlandfunk/Musikfest Bremen versenyen, 2015-ben pedig elnyerte Németország legrangosabb CD-díját, a Preis der deutschen Schallplattenkritik díjat. Kamarazenei partnerei között olyan neves művészek szerepelnek, mint Kristian Bezuidenhout, Nicolas Baldeyrou, Chen Halevi, Trevor Pinnock, Malcolm Bilson, Jonathan Cohen és Christophe Coin. A kvartett 2009 óta a Port Royal-des-Champs-ban rezidens művész, és Mozart vonósnégyeseinek szentelt koncertsorozatot ad.
