Régizene Prágában? Tegye fel a kezét, aki elmélyedt a cseh középkori, reneszánsz vagy kora barokk muzsikákban? Most van erre lehetőségünk, hiszen a Musica Antiqua Praha együttes felvételeit tartalmazó kiadványt foghatunk a kezünkben az AnimalMusic cseh kiadó jóvoltából.
A Musica Antiqua Praha együttes nemrégiben felfedezett, kiadatlan felvételei az együttes utolsó nagyszabású projektjének eredményei. A zenekar fennállása idején (1982-1997) a legfontosabb cseh együttes volt a korai és középső barokk zene stiláris interpretációja terén.
A CD a prágai Szent Ferenc Szeráf templom archívumából származó, a Musica Antiqua Praha által 1996-ban rögzített kompozíciókat tartalmazza a késői barokk korszakából. Az album négy zeneszerző 17. és 18. század fordulójáról származó darabjait mutatja be, amelyeket a Musica Antiqua Praha rögzített először. Az együttes elválaszthatatlanul összekapcsolódik alapítója és művészeti vezetője, Pavel Klikar nevével, akinek vezetése alatt a régizene művelőinek fontos táptalaja jött létre, amelyet később más, újonnan alakult együttesek követtek az 1990-es években.
Néhány jelentős énekes, többek között Anna Hlavenková, Irena Troupová, az azóta már világhírűvé vált Magdalena Kožená, Michael Pospíšil és mások is megfordultak az együttesben. Az 1980-as évek vége óta a Musica Antiqua Praha a historikus előadói gyakorlat egyik európai élvonalbeli együttesének számít, amely példátlanul széles és koncepciózus repertoárral, eredeti, csak rájuk jellemző hangzásvilággal és elképesztően mély szellemi háttérországgal és tapasztalattal rendelkezik. Gyakori vendége volt számos vezető külföldi fesztiválnak (Angliában, Belgiumban, Németországban, Franciaországban és Spanyolországban), ahol rendkívüli lelkesedést váltott ki a közönségből, a műértőkből és a kritikusokból egyaránt. Az 1990-es években összesen öt albumot adtak ki.
J. C. F. Fischer vokális műveivel indul az album, Nikolaus Harnoncourt stílusjegyeit fedezhetjük fel az interpretáción, talán nem véletlenül, akkoriban Közép-, és Kelet-Európában ő számított az etalonnak a régizene tolmácsolásának elsajátításában. Eszembe is jut az osztrák mester Händel Dixit Dominusának felvétele, amely igen sok rokonságot mutat az itt szereplő felvételek zömével.
Fernando Tobias Richter, Georg Reutter és Benedikt Anton Aufschnaiter művei sorakoznak még a lemezen: ihletett vokális zenét, motettákat, és egy szonátát is hallunk. A tempó szinte végig udvarias, a közepesnél sohasem gyorsabb, a zeneiség dominál, a latin nyelvű szövegek mélyebb értelmét itt hiába is keresnénk. Ellenben hatalmába kerít minket a végtelen harmónia, de leginkább az ez utáni vágy.
Kellemes, andalító hallgatnivaló a CD, de mivel nem remekművekről beszélünk, ezért inkább háttérzenének ajánlott, annál is inkább, mert a hangminőség is hagy némi kívánnivalót maga után, bár, ahhoz képest, hogy a felvételek több, mint 30 évvel korábban készültek, nem is rossz a végeredmény.
