Ez a nagyszerű felvétel az 1963-as első LP-megjelenése óta soha nem került ki a katalógusból, a mostani feljavított minőségű újrakiadás azonban felválthatja a korábban megjelentetett lemezeket. Mahler Másodikja Otto Klemperer jellegzetes darabja volt, és legalább öt „élő” felvétel, valamint egy másik stúdiófelvétel áll rendelkezésünkre az 1950 és 1970 közötti időszakból. Ez a mostani leginkább a „hivatalos” változatnak nevezhető verzió. Megnéztük, hogy miért.
Klemperer interpretációja mérföldkő a Mahler-előadások történetében. Az első tétel dinamikája, a scherzo valóban csontig hatoló önazonossága és a finálé szinte gótikus pompája mind olyan elemek, amelyekkel egyszerűen sehol máshol nem találkozhatunk.
Klemperer ugyanis kérdéseket tesz fel a zenével kapcsolatban, és ezáltal, úgy gondolom, hogy ez a mű hozzáférhetőbbé, magával ragadóbbá és végül megindítóbbá válik: ugyanúgy foglalkozik azzal, hogy mit hagyunk magunk után, mint azzal, hogy mit örökölhetünk azoktól, akik már nincsenek velünk.
De miért éri meg megpróbálkozni ezzel a kiadással? A felvétel igen részletgazdag és jól érzékelteti a Klemperer által kedvelt hangzást. Ha összehasonlítjuk ezt az új verziót a korábbi CD kiadványokkal, akkor az új változat több belső részletet mutat, különösen a magasabb és mélyebb frekvenciák tekintetében. Ez utóbbiak most különösen jól fókuszáltak a zárásnál, ahol az orgona valóban úgy szól, ahogyan kell. A hatás összességében egy leheletnyivel testesebb, ugyanakkor kissé „tisztább”.
A hangzáshoz hozzáadott transzparencia, mint oly gyakran, új dimenziót ad Klemperer interpretációjának, egyszerűen azáltal, hogy többet hallhatunk belőle. Különösen a csúcspontok (pl. a kórus belépése előtt) figyelemre méltóak és a hangszerek körül valódi térérzetet lehet kitapintani. A mélyebb regisztereket is újragondolták, világosabb megkülönböztetést kínálva a nagybőgő, a nagydob, a timpanon és az orgona hangjai között.
Ez a felvétel nélkülözhetetlen minden gyűjteményben: Mahler második szimfóniájának legnagyszerűbb interpretációja, amely valaha a közönség elé került. Ideális stúdiókörülmények között készült, és most a lehető legjobb hangzásban fedezhető fel.