Brahms hegedű–zongora szonátáit vette lemezre Fejérvári Zoltán és Giovanni Guzzo a Hungaroton Kiadónál. A három mű a zeneszerző legszemélyesebb hangvételű alkotásai közé tartoznak, amelyek két kiváló művész tolmácsolásában hallgathatók meg. A március végén megjelent lemez kapcsán Fejérvári Zoltánt kérdeztük, aki Brahmsról, a kamarazenélésről és a repertoárjáról is mesélt.

– Milyen a kapcsolatod Brahms műveivel?

– Minden művéhez megpróbálok úgy viszonyulni, ahogy azt az adott mű megköveteli, sőt megérdemli. Így vagyok ezzel egyébként az összes többi szerző műveivel is. Brahmsot persze a legnagyobbak közt tartjuk számon – és erre minden alapunk megvan –, így rendkívüli igényességet kíván meg az előadótól a hangjaihoz való helyes viszonyulás. Az sem válik hátrányunkra, ha jól ismerjük Bach, Beethoven és Schumann zenéjét is.

– Mit érdemes tudni Brahms hegedű-zongora szonátáiról?

– Mindent érdemes tudni, amit tudni lehet róluk, de nem szeretném itt felmondani a lexikonok tartalmát, meg hát én is csak töredékét ismerem az elérhető információknak. Annyit talán mégis megemlítenék, hogy Joachim József hegedűművész barátjának és duópartnerének köszönhetően a hegedű egy kiemelten fontos helyen szerepel az életműben. Azt gondolom, hogy az énekhang mellett a hegedű az a hangszer, amelyen a legmeghittebb, legérzelmesebb gondolatait fogalmazta meg.

– Számodra milyen a jó kamarazenélés?

– Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egyfelé hajóznék valakivel. A hajón természetesen van mozgástér, adott esetben konfliktus is, de a csapásiránnyal kapcsolatban – ha élhetek ezzel a képzavarral – nem lehet köztünk ellentét.

– Mióta játszol együtt Giovanni Guzzóval, és milyen vele zenélni?

– Ha jól emlékszem, 2018 környékén voltak az első közös koncertjeink. A kérdés második felére a lemezünk meghallgatását javaslom válaszul.

– Legutóbbi lemezeidet nagy elismeréssel fogadták a kritikusok. Milyen jelentőséget tulajdonítasz ennek? Motivációt jelent, vagy mindentől függetlenül teszed a dolgod?

– Örülök neki, ha jó kritikát kapok. Ha egyetértek a kritika tartalmával, akkor még jobban örülök. Motivációt nem jelent, arra sokkal inkább a személyes visszajelzések szolgálnak. De most, hogy jobban belegondolok, olvastam már olyan kritikát életemben, amely feltöltött, megerősített. De nem ez a jellemző.

Fejérvári Zoltán – fotó: 4K Media Studio

– Szólistaként milyen repertoár van most nálad előtérben?

– Ebben az évadban eljátszottam Bach mind a hat partitáját a Francia Ouverture-rel együtt. Bachhal éltem hónapokig. E meglehetősen nagy projekt után sok egyéb zeneszerző is a gyakorlómba költözött: Dvořák, Janáček, Schumann, Brahms és Veress is. És mivel ez itt a reklám helye, májusban mutatjuk be Szombathelyen a Savaria Szimfonikusokkal Tornyai Péter frissen elkészült zongoraversenyét, amelyet Vajda Gergely vezényel.

– Tavaly nyilvánosságra hoztad a fiaddal kapcsolatos helyzetet, amit egy jótékonysági koncert követett. Van-e valamilyen fejlemény azóta? Sikerült-e befogadó intézményt találni?

– A válaszom rövid lesz: nem. De borzasztó sokat tanultunk az elmúlt hosszú időszakban, a fiunk jobban van, messze nem ideális a helyzetünk, sőt problematikus, de megerősödtünk. Az intézményt pedig mi magunk fogjuk létrehozni a Világom Alapítvány és a támogatóink segítségével.