Papageno Radio
- hirdetés -
Folk Juhászálom

Juhászálom

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A pásztorkultúrában gyökereznek legrégebbi hagyományaink, köztük az a dramatikus táncjáték, melyet a népzenekutatás által az oláh leány tánca vagy az elveszett juhait kereső és sirató pásztor története néven ismerhetünk.

- hirdetés -

Ez az összetett műfaj hangszeres népzenénkben különleges helyet foglal el, elsősorban mint zenei emlék maradt fenn, de meghallgatva nem is nehéz elképzelni azt, hogy valaha nem csak a zene, hanem vele gesztusok és táncelemek együttesen adták a történet ábrázolásának teljes eszköztárát.

„Az elveszett nyáj megtalálása”. Örömtánc (Magyarlóna v. Kolozs m., 1969) 

A juhász elveszett juhainak történetét különféle zenei elemek segítségével ismerhetjük meg. A történéseket rendkívül részletgazdagon és képszerűen ábrázolják a hangszerrel létrehozott effektusok és dallamok, a különböző tempójú részek pedig létrehozzák a mese két pólusát: a dallam első része egy lassú, elbeszélő, kesergő rész, amely a pásztor fájdalmát fejezi ki. Itt rendszerint egy, az adott dialektushoz kapcsolódó keserves dallamot hallunk. A búslakodó részt követi egy gyorsabb, régies táncdallam, amely vidékenként szintén változik: a juhász azt hiszi, hogy meglelte a juhokat, örömében táncolni kezd, de végül kiderül, hogy csak valamiféle délibábot látott, talán egy felhőt vagy egy öreg fatuskót…így hát a pásztor továbbindul, ezzel pedig a sziszifuszi harc újrakezdődik.

A részek rendszerint többször ismétlődnek, akár a végtelenségig, ameddig csak keresésre kárhoztatjuk juhászunkat. A lassú, bánatos hangulatú dallamrészt pantomimikus mozdulatokkal és gyakran közbekiáltásokkal kísérve játszották, leginkább lakodalomban vagy mulatságok alakamával. A gyors dallamra táncoltak, a történet szövegét pedig rendszerint a zenét szolgáltató muzsikusok adták elő. A hagyományos motívumok, epizódok mellett gyakoriak már az aktualizált szövegek és persze obszcén kifejezések is felbukkanhatnak a pásztorság szabados, öntörvényű világának lenyomataként. Mivel a juhait kereső pásztor műfaja Vas megyétől Moldváig mindenütt megtalálható volt, rendkívül sokféle dallamváltozattal él, de a történet lényegében mindenütt azonos, azonban vidékenként másképp szólal meg.

A magyarpalatkai banda 1997-ben, Könczei Árpád, Sztanó Hedvig és Nemes Tibor gyűjtésében.

A klasszikus zenéből vett programzene műfajával azonosíthatjuk ezt, a magyar és a román népzene dialektusterületein is megtalálható hagyományos dramatikus zenei műfajt. A történet szimbolikussága a veszteség, az emberi esendőség, a keresés és rátalálás archeszituációit, toposzait vonultatja fel, mely által tanító jelleget is kap a cselekmény.

A dallamokat többnyire furulyán játszották, mely tipikusan a pásztorok hangszere volt az egész kelet-európai és balkáni régióban, de szinte bármelyik népi hangszeren eljátszották a mesét, így akár dudán, pásztorkürtön, falevélen, később pedig hagyományos vonós banda is megszólaltatta a zenét, a mozdulatelemeket már elhagyva. Erdélyben – témájánál fogva –  egy fontos gazdasági esemény, az úgynevezett juhmérés mulatságain is szerepelt a juhait kereső pásztor zenéje. A juhmérésekkor rendszerint igen felszabadult hangulat uralkodott, mely a szövegrögtönzést és a történet pantomimikus megjelenítését bizonyára még fesztelenebbé és frivolabbá tehette.

A kalotaszegi Egeresen 1991-ben így hangzott, amikor a pásztor elvesztette a juhait. A felvételen Nonika Miklós, becenevén Hitler hegedül, egyenes pallójú háromhúros brácsán kíséri őt Sztojka János és a gyűjtők közül került ki a csellós, Mohácsy Albert.

Egy igazán kikristályosodott kalotaszegi megoldást hallgathatunk egy hat évvel későbbi felvételről, mely már a Fonóban készült el egy másik zenekarral.

A mezőségi Magyarszováton 1992-ben megrendezett gyűjtésen hasonló hangszerösszeállításban, vonós bandával szólal meg a kétrészes dallam. A felvétel hangulata különösen megkapó, hiszen nem egy semleges, mesterséges térben muzsikálnak a zenészek, hanem a hagyományos mulatság szituációjában hangzik fel a zene. Maneszes “Zsiga” Márton, Radák János “Náci” a prímások…

Székről Székely József, furulyás is eljátssza és elmeséli és el is énekli nekünk saját juhait kereső pásztorának történetét, melyben szépen előtűnnek a hangszeren elbeszélt dallam improvizatív, szabadon, gazdagon díszített jellegzetességei.

Pávai István, népzenekutató Moldvában, még 2001-ben is tudott felvételt készíteni a juhait kereső pásztorról, melyben már nem vonósbandát, hanem koboz és hegedű kettősét halljuk, mely a moldvai hagyományos zene legjellegzetesebb hangszeregyüttese.

A gyimesi zenészek hangszerein is felzendül a juhait kereső pásztor. Ezen a felvételen a jellegzetes gyimesi zenekart láthatjuk, mely leggyakrabban mint családi vállalkozás működött: a férj a prímás, felesége pedig az ütőgardonos. A gardon a pásztor örömét kifejező táncos részben szólal meg.

A néptánckutatás intenzívebb megindulásával, 1960-as évektől sorra kerülnek elő a különféle változatok főképpen Szilágyságból, Kalotaszegről és a Mezőségről. Az Utolsó Óra program gyűjtései során a stúdióban megfordult 46 erdélyi zenekar többsége ismerte és eljátszotta a juhait kereső pásztor valamelyik változatát.

Különböző dialektusterületek muzsikusaival készült videófelvételeken keresztül követhetjük figyelemmel a juhait kereső pásztor zenei jellemzőinek területenkénti hasonlóságait és különbségekeit. A mindenütt jellemző improvizatív jelleg és különleges zenei díszítettség még az “utolsó órában”, a ‘90-es években készült felvételekben is erősen jelen van-e különleges zenei hagyományban.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X