Nagyot szól a szegedi Dóm orgonája. Hangerőben és szépségben egyaránt. Vántus István Musica terrena címet viselő orgonaversenye most hangzott el először autentikus körülmények között, azaz nagy templomi orgonával és szimfonikus zenekarral előadva. A Vántus István Kortárszenei Napok utolsó hangversenye méltó módon és indokolt ünnepélyességgel zárta le a négynapos fesztivált.
- hirdetés -
A Vántus Napok Szegeden már évek óta fokozódó népszerűségnek örvend, a rendezvényeket egyre többen látogatják, köztük sok fiatal, akik láthatóan nem a halántékuknak szegezett pisztolynak köszönhetően vannak jelen egy-egy eseményen. A Dómban megrendezett zárókoncert főszereplője egyértelműen az orgona volt, amit Magda Dávid szólaltatott meg, aki maga is zeneszerző. Az esten két darabja is szerepelt, a monumentális Akheron és a hagyományos, három tételes elrendezést követő, kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb Concerto in F.
A fókuszt érhetően a fesztivál névadójának darabjai jelentették: Az aranykoporsó c. opera Katakomba-jelenete és a már említett Musica terrena grandiózussága ünnepélyességet és katartikus hangulatot hozott a katedrálisba. Vántus egyik legjobban sikerült műve ez a concerto, elképesztő energiával és dramatikus fokozással él, a szerző mondanivalója szervesen olvad bele a hangzó zene szövetébe. Érzékeny periódusban született, mélységgel és közlendővel rendelkező alkotás a Musica terrena.
Vántus István orgonaversenye diplomamunkának készült 1960-ban. A szegedi szerző orgonaversenyt írt egy olyan időszakban, amikor az orgona a templomhoz kötődő „reakciós hangszernek” számított. Kétségtelen, hogy a műfajválasztás élét enyhítette a cím, amely annyit tesz: földi zene.
Vántus István főművének azonban nem ez, hanem az 1975-ben bemutatott Aranykoporsó című opera tekinthető. Témája filozófiai nézetek és világrendek ütközése az ókori Rómában, amelyből a kereszténység kerül ki győztesen. Az opera fő üzenete: „az istenek halandók, de a föld, amely termi őket, halhatatlan.” A Móra Ferenc regényére épülő opera három felvonásból és tíz képből, tíz „mikrodrámából” áll.
Ezt a dinamikát az üldözött keresztények jelenete töri meg, amely szimmetriai középpontot alkot az operában, előre- és visszautalásaival. A Katakombajelenet elején a vészharangok kongását érzékeltető erőteljes zenei anyag váltakozik a fafúvókon megszólaló, sorokra szabdalt gregorián dallammal, a keresztények zenei szimbólumával, amelynek motívumai nagy szerepet kapnak. A jelenet jelképes mondanivalója annyi, hogy náluk, azaz a keresztényeknél van az igazság. A Szélpál Szilveszter (ének), SZTE BBMK Vegyes Kara és a Szegedi Szimfonikus Zenekar előadásában, Somorjai Péter vezényletével szólalt meg a részlet a szegedi Dómban.
A szegedi Vántus István Kortárszenei Műhely eseményeit évek óta az Artisjus támogatja, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy már ez a fesztivál is a város emblematikus eseménysorozatává váljon, ami egyben azt is jelenti, hogy szélesebb közönségrétegeket képes bevonni a kortárs zeneértők táborába.
