Három előadóművész: színésznő, operaénekes és hegedűművész – tulajdonképpen akár kollégák is lehetnének –, ám eddig ők hárman még nem keresztezték egymás pályáját, bár egyvalami mégis összeköti őket: október 10-én életük első maratonját futják a SPAR Budapest Maratonon®.
Ott Rita hegedűművész (ODZ): „Már régóta szerettem volna maratont futni”
Az általánosban nemigen lelkesedett a testnevelésórákért, de a Cooper-teszten a fiúknál is gyorsabb volt, mígnem nyolcadikban végre megelőzte egy osztálytársa. Kamaszként volt néhány év futásszünete, de 17 évesen bejött a „jó futni szabad levegőn, csacsogni a lányokkal futás közben” érzés. Azért persze mindig a zene volt legfontosabb az életében, bár valószínűleg hatott rá édesanyja példája, aki jó futóként versenyekre is járt. Zeneiskola-igazgató édesapja zeneszeretete hatotta át mind az öt testvért.
„Kürtművész édesapám – aki majdnem minden hangszeren tud játszani – szorgalmazta, hogy mindnyájan zenészek legyünk, azzal foglalkozzunk, amit szeretünk csinálni” – emlékszik vissza Rita. „Csak az idősebb bátyám ment el műszaki irányba, bár ő is jazzbassz-gitározott. Ő az egyetlen egyébként, aki nem futott, hanem túrázott a testvéreim közül. Fiatalabb bátyám zeneszerző, és bármikor le tud futni egy maratont, sőt hosszabb távokat is, nővérem zongoraművész, ő is sokat fut, és van egy húgom, aki szintén élete első maratonját futja ősszel, de Németországban. Ez is egyfajta motiváció volt számomra, hogy nehogy ő fussa le előbb a maratont!”
Rita már régóta kacérkodott a maratonnal, hiszen tíz éve, éppen zenei pályájának indulásával egyidőben kapott rá a futás hosszabb távjaira. A zenekari próbák és a koncertezéssel járó feszültség levezetésére használta a futást. A zenekari munka mellett a dunabogdányi zeneiskolában heti két nap tanít is, és bár szorgalmas futó, heti négy-ötször is futócipőt húzott, csak a pandémia alatti leállás után gondolta úgy, hogy most tud annyit készülni, ami a maratonhoz elég lehet:
„Korábban edzőterembe is jártam, és amikor bezártak, azt az edzést is kiváltottam futással, így összejött a havi 200-250 kilométer. Az eddigi leghosszabb távom 28 kilométer volt, úgy gondolom, készen állok a maratonra. Nem lesz még egy ilyen alkalom, hiszen már most is alig van szabad hétvégénk. A SPAR Budapest Maraton® október 10-ei vasárnapján is lenne zenekari programom, de a kollégáim szerencsére kiváltanak, és nekiindulhatok a 42 195 méteres klasszikus távnak”.
Cser Krisztián operaénekes: „Most vagy soha”
Ahogy a legtöbb előadóművész, Cser Krisztián is több szabadidőhöz jutott a járvány alatt, amit igyekezett kihasználni:
„Sokkal többet futottam 2020 tavaszától, mint korábban, bár a maratoni terve csak idén nyár elején fogalmazódott meg bennem” – mesélte Krisztián. „Előtte valahogy inkább az volt a fejemben, hogy gyorsuljak, és jobb félmaratoni időket érjek el. Aztán észrevettem, hogy edzésen már hosszabbakat futok, mint félmaraton, és a vége is jobban megy! Most már a felkészülés célegyenesében futottam kétszer harmincnál is hosszabb távot, úgyhogy remélem, meglesz a 42 kilométer! Szerencsére a maratonig még nem vagyok munkával leterhelve, így nyugodtan tudok készülni.”
Krisztán eleve futópadon kezdte a futásait, mert hidegben nem szeretett a szabadban futni, aztán amikor az edzőtermek bezártak, és az idő rosszra fordult, beszerzett otthonra is egy futópadot.
„Amikor tavaly novemberben vettem egy futópadot, még nem a maraton lebegett a szemem előtt, egyszerűen csak úgy éreztem, rengeteg időt tudok vele megspórolni, amit a futásra fordíthatok. Sajnos én is átestem a víruson, ami után csak lassan épültem fel, de fokozatosan növelve a távokat már a futópadon is tudtam húsz kilométernél hosszabb távokat futni. Ez is egyfajta motiváció volt, hogy mire jött a nyár, már egészen jó állapotban gyűjthettem tovább a kilométereket a szabadban is. Megtapasztaltam mindkét lehetőség előnyeit és nehézségeit. Időelvárásom egyébként nincs, nem is akarok ezzel foglalkozni, mert csak feszültséget okozna, inkább csak jó érzéssel érjek célba. Másik tervem idénre, hogy meglegyen a 2021 lefutott kilométer, abban is jól állok, időarányosan két hét előnyöm van!”
Tankó Erika színművész: „Emelni kell a tétet”
Tankó Erika fejében a maraton sokáig meg sem fordult. Ha futott is, azt csak egyedül tette, és a kezdetekben kizárólag az egészségéért.
„Korábban nagyon sokszor voltam beteg, és egy barátom javasolta, hogy sportoljak valamit, hogy erősödjek” – magyarázta Erika. „A futás volt az, amire rátaláltam. Nem vagyok időhöz, helyszínhez kötve, bárhol, bármikor futhatok, ezért nekem maga a futás élménye volt a fontos, hogy egy-másfél órára csak magammal lehetek elfoglalva. Esetleg zenét, podcastot hallgatok vagy a gondolataimmal vagyok elfoglalva. Mindenhová magammal viszem a futócipőmet, ha elmegyünk turnézni, akkor korán reggel elmegyek egyet futni, várost nézni.”
Ez nagyon bevált Erika számára, mert sokkal jobban bírta munkát: a zenés-táncos darabok, a forgatások megpróbáltatásait.
„A versenyeken való megmérettetés csak később jött, mert eleinte sem a távokat, sem az időeredményeket nem követtem, bár egyre inkább éreztem, hogy nem futok lassan, és hogy akár másfél óra is megy egy huzamban. A versenyek afféle kísérőprogramként jöttek, elhívtak egy-egy rendezvényre, és egyre otthonosabban éreztem magam, bár nem szeretem a tömeget, úgyhogy eleinte a futóbarátaim miatt jártam versenyekre. Három éve aztán a Fut a színház egyik váltótagjaként felmerült, hogy akár megcélozhatom a maratont. A felkészülést persze eleinte áthúzták a színházi programok, bemutatók, forgatások. Aztán a Covid miatt több időm jutott a futásra, hirtelen előttem volt az egész nyár, az edzéseim már 18-20-25 kilométerekről szóltak, és úgy éreztem, hogy emelnem kell a tétet, hiszen a SPAR Budapest Maraton® októberi időpontja remek alkalom, hogy lefussam életem első maratonját! Szeretnék 3:50 körül célba érni, remélem, hogy sikerül!”