A Várfok Galéria Más tájak jönnek című csoportos kiállításának egyik kiemelt fontosságú műve Rozsda Endre 1959-ben Párizsban festett lírai alkotása, mely kiváló festői kvalitásain túl rendkívüli történettel is bír.
Rozsda Endre 1957-ben végleg elhagyta Magyarországot, és Párizsban telepedett le. Nem sokkal a Párizsba való érkezése után megismerte Simone Collinet-t, André Breton első feleségét, akinek galériájában, a Galerie Furstenbergben még ugyanabban az évben megnyílt első kiállítása. Így került közeli kapcsolatba André Bretonnal és a szürrealisták zárt köreivel, melyek az életmű fejlődési ívében és nemzetközi elismertségében meghatározó momentumok.
1959-ben festette meg az említett képet, és mint az nemrégiben kiderült, a nemesi származású Alain d’Aubigny vásárolta meg közvetlenül a műteremből már a 60-as évek legelején. Vagyis a festmény már nem szerepelhetett az 1963-as második Galerie Furstenbergben rendezett kiállításon, és eddig a létezéséről sem lehetett tudni.
Más tájak jönnek csoportos kiállítás a Várfok Galériában, 2021 – forrás: Várfok Galéria
Alain d’Aubigny építész családfáját napokig lehetne tanulmányozni, számos illusztris ember rokona és leszármazottja volt. Hogy csak néhányat említsünk: ő volt Napóleon testvérének, Lucien Bonaparténak az ükunokája és unokaöccse Roland Bonaparte földrajztudósnak és botanikusnak, akiről még Ady Endre is elismerően ír az 1907-es Budapesti Naplóban. Keresztfia volt György görög és dán királyi hercegnek (a nemrégiben elhunyt Fülöp edinburghi herceg nagybátyjának) és a pszichoanalitikus, Marie Bonaparte hercegnőnek, Freud barátjának, aki Brâncușit is megihlette az X Hercegnő című szobrának megalkotására. Érdemes egy pillanatra belegondolni abba, micsoda párizsi miliőben függhetett egykor Rozsda műve!
Rozsda Endre: Alain d’Aubigny 1941 olaj, vászon, 73×60 cm, magántulajdon – forrás: Várfok Galéria
Rozsda már első párizsi tartózkodása alatt kapcsolatba került d’Aubignyvel, és az évek során barátokká váltak. Közeli viszonyuk tanúbizonysága az 1941-es, az életműben meghatározó helyet elfoglaló Rozsda-portré. Ahogyan Dr. Passuth Krisztina művészettörténész írja Rozsda 1998-as első nagy magyarországi bemutatkozásának, a Műcsarnokban rendezett retrospektív kiállításának katalógusában: „[…] A képek közül az ’Alain d’Aubigny’ a legérdekesebb, legszokatlanabb. A tökéletesen merev, szigorú oldalnézetből beállított büszt valószerűtlenül mozdulatlan egyenes tartásával, rendkívül hosszú nyakával és különös, érdekes profiljával sokkal inkább antik szobrot vagy reneszánsz arcképet, mint eleven emberi ábrázolását idézi. A testszín finoman árnyalt rózsaszín-okkeres tónusait remekül egészíti ki a háttér egyöntetű, tört, sárgás felülete. Noha ez a kép a szigorúan tárgyszerű ábrázolás keretein belül marad, felfogása tökéletesen eltér a budapesti korszak oldott, könnyed, nagy festékpászmákból összeállított kompozícióitól.”
Rozsda Endre: Cím nélkül 1959, olaj, vászon, 65×92 cm, magántulajdon – forrás: Várfok Galéria
Az 1959-es festmény Rozsda jellegzetes stílusjegyeit hordozza magán, a kaleidoszkópos szürrealista korszakának egy viszonylag korai, de már kiforrott, igen lírai példája. A motívumok apró formákká töredeznek szét, számos festékréteg jelenik meg egymáson, a jellegzetes csipke- és levéllenyomatok tovább fonják, sűrítik a festék és az idő szövetét. „Párka vagyok, aki megfonja az idő fonalát” – mondta Rozsda, és valóban, a kép térszerkezetében ott van a különböző idősíkok egyidejűsége, a formák hol közelebb jönnek, hol a háttérből sugároznak, így hoznak létre változó, néhol absztraktabb, síkszerű, máshol térben kitáguló viszonyrendszereket, melyekben feloldódik a valós tér és idő.
Minél tovább szemléljük a kompozíciót, annál tisztábban bontakozik ki előttünk egy centrális, árkádíves építészeti forma, talán egy gótikus katedrális szentélye, melynek közepéből megfoghatatlan fényesség árad ki. A katedrális többször felbukkan Rozsda életművében, az említett kép készítésének évében is fest egy másik művet Robbanás a katedrálisban címmel, valamint a 80-as években is visszatér a témához, így talán helytálló ez a feltételezés. (Rozsda művészetéről és a katedrálisok ihlette műveiről itt olvashatnak.)
Más tájak jönnek csoportos kiállítás a Várfok Galériában, 2021 – forrás: Várfok Galéria
Rozsda Endre cím nélküli, 1959-es festménye most először jár Magyarországon, és bár magántulajdonban van, a Várfok Galéria aktuális Más tájak jönnek című csoportos kiállításán megtekintheti a közönség egészen 2021. május 22-ig. Érdemes elzarándokolni hozzá, nem sűrűn bukkannak elő az idő szövetéből ilyen előkelő provenienciával rendelkező, különleges alkotások!
A Más tájak jönnek kiállítás 2021. április 13. és 2021. május 22. között tart nyitva, kedd-szombat 11 és 18 óra között ingyenesen látogatható a Várfok Galériában.
Kiállító művészek: aatoth franyo, Czigány Ákos, Françoise Gilot, Herman Levente, Korniss Péter, Mulasics László, Nemes Anna, Orr Máté, Rozsda Endre, Szirtes János, Szotyory László, Ujházi Péter
