Papageno Radio
Blogok Várfok30 Családfák - Kiállítással csatlakozott a Várfok Galéria az ide Fesztivál Akadémiához

Családfák – Kiállítással csatlakozott a Várfok Galéria az ide Fesztivál Akadémiához

A Várfok Galéria nagyszabású csoportos kiállítással kapcsolódik a Fesztivál Akadémia Budapest nemzetközi kamarazenei fesztivál idei témájához, a családfákhoz. Az együttműködés a képzőművészet és a zene szoros kapcsolatát és egymásra gyakorolt hatását hangsúlyozza.

A tárlatot rendhagyó koncert avatta fel a Várfok Galéria belső udvarán, ahol Kokas Katalin, Kokas Dóra, Kelemen Barnabás és Kelemen Gáspár varázsolta el a közönséget lenyűgöző játékával. Egy zenés tárlatvezetés keretében pedig Bali János furulyaművész-zeneszerző osztotta meg gondolatait a kiállított művekről és egy helyspecifikus, improvizatív zenei produkciót is hallhattak tőle a látogatók.

A Családfák című kiállítás a származás, ősök és az utódok közötti kapcsolatok, rokoni kötelékek, generációkon átívelő családi és művészi tradíciók kérdéskörét járja körbe a galéria művészkörének tíz alkotóján keresztül.

Koncert Kelemen Gáspárral (balra) és Kelemen Barnabással (jobbra) a Várfok Galéria udvarában – fotó: Posztós János
Koncert Kelemen Gáspárral (balra) és Kelemen Barnabással (jobbra) a Várfok Galéria udvarában –
fotó: Posztós János

A tárlat egyik főképe Nemes Anna 2015-ös Kettős portré Bumbi kutyával című alkotása. A monumentális festmény Nemes fehér korszakának egyik lehengerlően szép példája. Az ecsetvonások nélkül, cseppentéssel megalkotott akril kompozíció egy idősebb házaspár portréját állítja elénk. Az áttetsző festékrétegekben a foltok száradási fázisait szemlélve maga az idő válik láthatóvá. A festett részletek mellett hasonlóan hangsúlyos szerepe van az üres, fehér felületeknek is. Ez a fehérség körbefogja a két személyt, kiszűr minden felesleges elemet a környezetünkben, kizárólag rájuk irányul a figyelmünk, ugyanakkor át is járja alakjukat, fokozza térbeliségüket, kiemeli a férfi nadrágjának gyűrődéseit és a nő papucsának is keretet ad.

Nemes Anna: Kettős portré Bumbi kutyával, 2015, akril, vászon, 190x200 cm – forrás: Várfok Galéria
Nemes Anna: Kettős portré Bumbi kutyával, 2015, akril, vászon, 190×200 cm – forrás: Várfok Galéria

A zenés tárlatvezetés során Bali János ezzel állította párhuzamba a zenében a hangok és a szünetek kapcsolatát. A szüneteket a köréjük épített hangok artikulálják, és megfordítva. Egy-egy szünet egészen más jelentéssel bírhat a különböző zeneszerzőknél, hiszen a hangok közötti szünetként jelentkező csend valójában a zenei folyamat része, nem ellentéte, hanem párja a hangnak.

Az idén 100. születésnapját ünneplő Françoise Gilot sem hiányozhat a kiállításról. Az 1984-es Kapocs egészen finom és lírai műve Picasso egykori múzsájának, az immár világhírű festőművésznek. Egy kisebb és egy nagyobb kő egymásba kapcsolódó formája adja a kompozíció főmotívumát. A kék horizontvonal előtt megjelenő kövek valós léptéke rejtély, nincs viszonyítási pontunk, lehetnek hatalmas sziklatömbök vagy akár szilánkosra tört apró kavicsok is. Alakjuk mindenesetre monumentálisnak hat, mivel alsó nézőpontból ábrázolja őket a művész. Egymáshoz viszonyított formájuk és méretük alapján egyértelműen a férfi és a női princípium hordozói. Pozitív és negatív kapocsként fonódnak össze, összetartozásukat még a köréjük tekeredő fonal is felerősíti, amely artériaként futja őket körbe, így erősítve szerves egységüket.

Françoise Gilot: A kapocs, 1984, gouache, papír, 56x76 cm – forrás: Várfok Galéria
Françoise Gilot: A kapocs, 1984, gouache, papír, 56×76 cm – forrás: Várfok Galéria

A kettős minőségek a színhasználatban is érvényesülnek: Gilot a kék és a rózsaszín hideg-meleg ellentétes tónusaiból építi fel a kompozíciót, egészen finom, áttetsző színrétegeket hozva létre. Emlékeztet ez a kölcsönös egymásrautaltság a kamarazenére, ahogyan egy duószonátában két játékos egyszerre képviseli a két pólust, ugyanakkor a befogadó számára mégis szerves egységet alkotnak. Brahms G-dúr hegedű-zongoraszonátája (op. 78) például iskolapéldáját kínálja ennek „kettőben az egység” elvnek, különösen, amikor úgy szólal meg, mint a fesztivál július 20-i koncertjén Joshua Bell és Várjon Dénes előadásában (az alábbi videón: 1:57:15-től).

Szirtes János családtagjait, szeretteit őrzik a kilencvenes évek elején készült kormos testlenyomatai. Szirtes a mennyezetre felerősített vásznakat alulról egy fáklya tüzével bekormozta, majd modelljei az ölelés gesztusával a kormos felületekbe nyomták bele meztelen testüket. A mozgásban megörökített testek így élettel teli lenyomatokká konzerválódtak, nem megkövült halotti maszkokként, hanem dinamikus, élő formákként jelennek meg előttünk.

Szirtes János: 92/49, 1992, akril, korom, vászon, 90x80 cm – forrás: Várfok Galéria
Szirtes János: 92/49, 1992, akril, korom, vászon, 90×80 cm – forrás: Várfok Galéria

Az alkotás folyamatának rítushoz hasonló mozdulatsora és a tűz használata transzcendens szellemi energiákkal tölti meg a műveket, mintha Szirtes szeretteinek vitális képmásai táplálnák és fenntartanák a valós személyek életenergiáját. Bár a zene természeténél fogva nem képes emberi testek fizikai lenyomatait megőrizni, személyek, illetve a személyekhez fűződő intenzív érzelmi élmények szellemi lenyomatait azonban rengeteg zenemű őrzi. Bartók Béla 1. vonósnégyese például – amely július 22-én hangzott el a fesztiválon a Kelemen Kvartett előadásában (az alábbi videón 1:14:32-nél indul) – a fiatal zeneszerző első jelentős érzelmi élményének, a Geyer Stefi iránt érzett, soha be nem teljesült szerelmi érzésnek a lenyomata.

Szirtes János műveihez hasonlóan Rozsda Endre Vádoló kísértet című festményén is családtagjai, barátai portréi láthatóak. A kaleidoszkópos szürrealista korszak egyik gyöngyszemén az idő fogaskerekei forognak függőleges sávokban. A dinamikus forma kavalkád rétegein át a múlt tárul fel, Rozsda életének egykori szereplői, ősei elevenednek meg.

Rozsda Endre: A vádoló kísértet, 1979, olaj, vászon, 73x92 cm, magántulajdon – forrás: Várfok Galéria
Rozsda Endre: A vádoló kísértet, 1979, olaj, vászon, 73×92 cm, magántulajdon – forrás: Várfok Galéria

„Az időgép a múltba visz, és fölidézteti velem azokat a dolgokat, amelyeket nem értettem akkor, amikor megéltem. Most tűnik föl az értelmük. De az a legérdekesebb, hogy ezek a visszafelé-siklások nemcsak az én múltam, hanem elődeim múltja felé is tartanak; ott kapcsolatokat találok a mával. Nagyon régi események kortársa vagyok, a múltat nem mint a történelmet, hanem mint örökös jelent érzem” – Rozsda Endre

Rozsda Endréről, akinek művészi életútját egy 1937-es Bartók Béla koncert határozta meg, már többször írtunk. 

Párka vagyok, aki megfonja az idő fonalát, aki új dolgokat hoz létre, és nem az, aki bevégzi őket – írja Rozsda Endre Meditáció című esszéjében.

Korniss Péter: Asszonyok a sírhantnál, 1973, Fuji Light Jet print, 60x60 cm – forrás: Várfok Galéria
Korniss Péter: Asszonyok a sírhantnál, 1973, Fuji Light Jet print, 60×60 cm – forrás: Várfok Galéria

A Családfák kiállítás egyik legmegindítóbb képe, Korniss Péter 1973-as Asszonyok a sírhantnál című műve, ahol három gyászruhába öltözött nőalak áll egy frissen ásott sír körül a dombtetőn. Olyan mintha egy végtelen tájban, a világ tetején állnának, alakjuk túlnő a pillanaton, időtlenné válik, mintha nem három asszonyt, hanem az emberi sorsokat szövő három párkát látnánk. Mellettük egyetlen kopár fa látható még, mely a kiállítás összefüggésében szintén többletjelentést kap. Családfák sarjadása, növekedése és halála, születés és halál körforgása jelenik meg szemeink előtt.

  • A Családfák című kiállítás 2021. július 31-ig ingyenesen látogatható a Várfok Galériában.
  • Kiállító művészek: Gaál Kata, Françoise Gilot, Kazi Roland, Keserü Károly, Korniss Péter, Mulasics László, Nemes Anna, Orr Máté, Rozsda Endre, Szirtes János, Ujházi Péter

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!