Folytatjuk a Françoise Gilot retrospektív kiállítása kapcsán indított sorozatunkat, melyben a százéves alkotó rendkívüli életművének egy-egy kiemelt témájára, emblematikus korszakára hívjuk fel a figyelmet. Ezúttal az obskúrus, kozmikus terekben elvesző, titokzatos és misztikus alakokat ábrázoló Vándorlás sorozat a téma, melynek egyik tussal készített, meghatározó darabja a február 12-ig látható GILOT100 tárlat egyik legfontosabb alkotása.
„Kicsi és egyedül van a végtelenben. Rejtély, ki ő? Gilot darabjának egyik szereplője, aki örök vándorlásra van ítélve? Egy szerettünk, aki boldogan merül el a világegyetem felfedezésében? Vagy a saját igazságát kereső festő? Talány. A lelkünkben kell vándorolnunk, hogy megtaláljuk a választ.” – Aurelia Engel
Az utazások Gilot számára egyedülálló inspirációt jelentettek, festészeti korszakait határozták meg. Már fiatal korában ábrázolta a háború miatt kitelepített lakosság szenvedéseit és később a Maghreb sivatagját elfoglaló berberek szabad és fájdalmas vándorlását. Egy görögországi látogatása után alkotta meg az általa nagyon kedvelt, mitológiai ihletésű Labirintus című fontos sorozatát. Az utazás toposzához nyúlt akkor is, amikor érzelmeket akart megmutatni. A belső világ metafizikai ábrázolásának a vágya hozta létre Gilot Vándorlás sorozatát.
Az 1988 és 1997 között keletkezett, Vándorlás sorozatot alkotó művek egységes, kristálytiszta koncepcióra épülnek. Egy magányos, titokzatos egyén bolyong az otthontalan, ismeretlen tájban. Gilot ezzel a motívummal komplex érzéseket tudott kifejezni. Az egyik első képen, a Vándorlás télen című művén is megjelenik már ez az emberszerű szerzet, színes háttér előtt, madárra hasonlító fejformával, amely szinte uralja a teret. Ahogy Gilot jobban kibontja és megismeri a témát, úgy kezd az vándor a készülő képeken zsugorodni az őt körülvevő világban, profilból való ábrázolása még rejtélyesebbé teszi az alakját. Így hatja át egyre inkább az idővel sötétebb tónusú képeket a magány és a titokzatosság érzete. Az arányok ilyen irányú változása melankóliával tölti el a sorozat újabb műveit.
A művekben ott húzódik a helykeresés gondolata. Gilot dr. Jonas Salkkal kötött házassága után az év jelentős részét Kaliforniában töltötte, valamint a kutatóorvost több afrikai és ázsiai útjára is elkísérte, de a párizsi műtermét sohasem adta fel. A Franciaországtól való gyakori távollétet és az ebből fakadó önkeresését ábrázolta szimbolikusan a Vándorlás képeiben, az otthon és az európaiság absztrakt jelentése foglalkoztatta.
Gilot sorra készítette az olajfestményeket, 1993-ban pedig tussal papírra festett képeket, amelyekről a színek már teljesen eltűntek. A tus feketesége és a minden valós részlettől megszabadított, kietlennek ható tér felerősíti a képek gondolati mélységét, Gilot a metafizikai kifejezés újabb szintjét érte el. „Az emberi szorult helyzet ilyesfajta megtestesülése, sokkal több szomorúságot és szorongást hordozott magában, mint amit valaha ki mertem volna fejezni” – mondta ezekről a képekről Gilot.
Az Ősbolyongás az 1993-ban tussal készült munkák közé tartozik. Az absztrakt tér rejtelmeiben egy pár halad, a férfi erőteljes mozdulatokkal vezeti a nőt, aki éppen hátra pillant. Kettejük közötti dinamikai ellentét erőteret hoz létre és az egész kép atmoszféráját meghatározza. A haladási irányuk felől érkező fény felfogásával finom árnyékot hagynak maguk mögött, ugyanakkor a világosság reménnyel kecsegtető. Az orfeuszi szimbólum poétikai ereje kétségtelen.
Ugyanebből az évből való a sorozat egyik gyöngyszeme, a szintén tussal készített Alvajáró című kép, mely megtekinthető a GILOT100 kiállításon. A kompozíció nőalakja talán egy barlang bejárata előtt áll, testtartása elveszettséget sugall, és ahogy a cím is utal rá, az alvajáró tudatán kívül barangol a végtelen tájban. Gilot a tussal, a fekete és szürke váltakozásaival, tónusok erősségével alkotja meg a misztikus teret, amely mint az álom, úgy fogja körbe a vándort és még mélyebbre merül benne.
A képről Kovács Krisztina, a Várfok Galéria művészeti vezetője mesél részletesebben az alábbi videóban:
A sorozat befejezésével a 90-es évek végére az antropomorf jelenlét egy időre eltűnik Gilot képeiről, nem ábrázol emberi vagy emberszerű alakot. A tér tovább tágul és utat nyit a 2000-es évekre felfutó bolygók sorozatának. A Vándorlás sorozat művei a filozofikus jelentésrétegeik, nagyfokú líraiságuk és a bennük rejlő egzisztenciális útkeresés miatt Françoise Gilot művészetének egy nagyon fontos szakaszát képviselik.
„A vándoroknak nem egy trükk van a tarsolyukban és talán kiemelkednek a sivatag vagy a kozmikus tájak ürességből, mint délibábok, vagy jobb esetben, mint új valóságok a holnap számára”. – Françoise Gilot
GILOT100
Françoise Gilot jubileumi kiállítás
Françoise-ról álmodom: Françoise Gilot és Rozsda Endre barátsága
Várfok Galéria & Várfok Project Room
2021.11.27. – 2022.02.12.
A kiállítások 2021. november 27. és 2022. február 12. között tartanak nyitva, keddtől szombatig 11-18 óra között látogathatóak. A járványügyi helyzetre való tekintettel aktuális tárlataink látogatása kizárólag maszkkal és védettségi/oltási igazolvánnyal lehetséges.
