Július 7-én este 7 órai kezdettel látható a Városmajori Szabadtéri Színpad műsorán a Radnóti Színház Egy csepp méz című előadása. Shelagh Delaney remekművét a Radnóti főrendezője, Valló Péter állította színpadra.
Ha évad közben nem sikerült eljutnunk a Radnóti Színházba, de szerettünk volna, ha kevésbé ismerjük a Radnóti repertoárját, mint szeretnénk, akkor itt a remek alkalom, hogy ellátogassunk a társulat egy előadására. Ez a teátrum ugyanis vitán felül az egyik legizgalmasabb budapesti műhely, nagyszerű színészekkel, produkcióikban rendkívül fontos témafelvetésekkel.
Az Egy csepp méz sem egy könnyű darab, ám éppen ezért nagyon is érdemes a figyelemre. Szerzője, a brit Shelagh Delaney 19 évesen egy színházi előadáson unatkozva döntötte el, hogy írni fog egy, az általa látottnál jobb darabot. Két hét múlva elküldte azt a Joan Littlewood nevű angol rendezőnek, aki úgy döntött, színpadra állítja a szöveget. Egy évvel később már a West Enden volt a darab, majd a Broadwayn – ez volt az Egy csepp méz.
A drámaszöveget sokan ismerhetik a belőle készült 1961-es filmváltozatból, amelyet Tony Richardson, a brit új hullám legnagyobb hatású filmrendezője készített. Ez az egyik leghíresebb munkája (A hosszútávfutó magányossága mellett), amelyet a filmtörténet a legköltőibb angol filmként szokott emlegetni.
„Az Egy csepp méz pont azzal hódít, ami napjainkban már hiánycikké kezd válni, mintegy igazolva, hogy milyen nagy szükség van rá mégis a mai világban (is): az egyszerűséggel. Egy helyszín, egy maroknyi szereplő és néhány nagy jelentőséggel bíró díszlet elég ahhoz, hogy az embernek eszébe jusson, hogy valójában nincs szükségünk drága, frivol giccsparádékra, csupán egymás elfogadására, tiszteletére és az egyszerű, tiszta szeretetre” – írja Reznicsek Éva, a Kortárs Online kritikusa az előadásról.
A darab és Valló Péter rendezésének nagy erőssége, hogy képes az intimitás megteremtésére. Az Egy csepp méz magyarországi ősbemutatója az ötvenes évek végén volt, és talán épp az intimitás, a finom lelki folyamatok ábrázolása miatt vádolta meg az akkor színházi kritika azzal, hogy túlzottan individuális, hogy „néhány ember piszkos magánügyét” állítja a színpadra. Mindez pedig azért izgalmas adalék, mert az ötvenes évekbeli kritika éppen azt nem vette észre, ami a Radnóti Színház előadásában szabad szemmel is könnyedén látható, hogy a társadalmi determináltság éppen a finoman és részletesen kibontott egyéni sorsokból ismerhető meg igazán.
Az előadás főszereplője egy tizennyolc éves lány, Jo (Mászáros Blanka alakításában), aki az érettségijére készül, ám egy éjszakán teherbe esik egy fiútól (Baky Dániel), aki ígéretét megszegve soha többé nem jön vissza a lányhoz. Jo összeköltözik egy meleg barátjával, ám súlyosbító körülmény egész életére nézve a családja, főképp anyja (Kováts Adél játssza) kontrollja, aki képtelen elfogadni lánya döntéseit és választásait.
Az előadást az árnyalt és finomhangolt színészi alakítások és az értő rendezés mellett a zene teszi igazán komplexszé. Minden, az Egy csepp mézről szóló színikritika kiemeli azt a nagyszerű dzsesszt, amelyet Wágner Puskás Péter vezetésével játszik az alkalmanként három tagú zenekar dobon, nagybőgőn és zongorán.
Az Egy csepp méz című előadás azok számára ajánlott, akik szeretnének egy tartalmas estét eltölteni az idei nyáron a Városmajorban. Olyat, amire később is biztosan emlékezni fognak.
