Két európai irodalmár szakmai szervezet kezdeményezésére, számos írószövetség támogatásával indult el a FreeAllWords.org (Szabadságot Minden Szónak) weboldal, melynek célja, hogy az irodalom eszközein keresztül ismertesse meg a széles közönséget a belarusz és az ukrán nép harcával. Sorozatunk következő fordítását, Ina Sznarszkaja verseit közöljük.
Ina Sznarszkaja (ukránosan Inna Sznarszka) Ukrajnában élő belarusz költőnő. Mindkét országban tagja az írószövetségnek, mindkét nyelven alkot. Belaruszban Szkarina-díjat kapott, Ukrajnában pedig Szimonyenko-, Kotljarevszkij- és Brazov-díjat.
Valahol azt olvastam róla, hogy oroszul is ír, ennek nyomára azonban én nem leltem. Elképzelhető, hogy igaz, de ami megnyilatkozását olvasom az utóbbi időkből, azt valószínűsíti, hogy legalábbis 2022, de inkább 2014 óta aktívan nem használja az agresszor nyelvét.
Interjút ukránul vagy belaruszul ad, ahogy kérdezik, de a háborúval bármiféle kapcsolatban álló írásai ukrán nyelvűek…
Mivel pedig én nem vagyok igazán jó ukrános, ezért az alábbi versei fordítását kérésemre a FreeAllWords át is adta Maja Ceszárszkajának. Őt ezeken az oldalakon már nem kell bemutatni, hisz megtette ezt saját maga.
Maja rengeteget tesz annak érdekében, hogy megmutassa a magyar olvasóközönségnek, milyen sok orosz irodalmár – éljen bár mindmáig Oroszországban (börtönben vagy éppen/egyelőre szabadlábon), avagy emigrációban – áll a béke pártján a szó normális értelmében, a maga eszközeivel küzdve azért, hogy Oroszország hagyja abba a háborút és vonuljon ki Ukrajna területéről. Most hát lássunk Sznarszkajától néhány ukrán verset Maja fordításában:
Beszélgetés
Makar négy éves, ő megijed a légi riadóktól,
különösen ha az utcán érte.
Ilyenkor hazarohanna kicsim, hogy elbújjon,
otthon nem olyan félelmes neki.
Hogy megnyugtassam valahogy a kis unokám, kitaláltam egy ráolvasást,
ahogy szól a sziréna, azt kell mondani: „Repülő vagyok, nem félek”
– Nagyi, mond, a repülő magasan repül?
– Úgy van, napocskám.
– A házunknál is magasabban meg a felhőknél is magasabban?
– Úgy, bizony.
– Akkor én magasabban akarok repülni mint a szirénák és magasabban mint a háború.
Az élet titka
Mariupol védőinak ajánlom
Leveleket írsz, de nem küldöd el.
Magadban hálás vagy, hogy élsz,
amikor kinyitod a szemed és felébredsz.
Itt nehéz elszenderegni legalább egy órára vagy kettőre,
csak szárnyai egy-egy pillanatra nyugalomba zárnak.
Annyira fáradt vagy már nekiütődni a halhatatlanság piciny ablakának,
hogy már nem hiszed a halált, holott látod egyfolytában.
Csak hálás vagy, hogy élsz, csak hálás…
Ma meg a haja illatát álmodtad meg,
De hogyan is írhatnál erről?
Csak hálás vagy magadban, hogy élsz.
Itt meg a poklok pokla vesz körül…
de hogyan is írhatnál erről, s kell-e?
Csak egyet tudsz: ki kell tartanod
és elevenen hazatérned,
mert ő vár.
Emlékszel a haja illatára,
s ez ment téged, ment és ment…
Ez a ti közös titkotok vele.
Az élet titka.
***
És a házba belépsz,
meggyötört szárnyaid legombolod,
talán nem is neked
kialszik az eső odakint,
benned van az eged,
s mind ott van, mi igazi, édes és bolond,
szerelmed, bánatod,
s az a “siessél vissza” megint.
Éjszakába belépsz,
Ahol élnek még lapok és sorok,
Hogy majd ébredj világba,
hova se bűntudat, se ború
nem ér, és te vársz rá
a megállónál, átrepülőben
volt és most közt,
hol nincsen, nem lesz háború.
Ui. Sznarszkaját annak ellenére sem ismerem, hogy egy és ugyanazon, a hatalom által feloszlatott, mondhatni szétvert Belarusz Írók Szövetségének vagyunk tagjai. 35 éve ment férjhez Ukrajnába, tehát nem is nagyon találkozhattunk volna. Ukrajnát sem ismerem, kb. 15 éve jártam arra utoljára. Nem tisztem kommentálni sem a nyelvi helyzetét, sem mást… (gondolataim vannak, nem csak a háborúval kapcsolatban, de mindez csak magánvélemény.)
De ígérem, amikor ismét belarusz szerzőkről lesz szó a blogbejegyzéseimben – ráadásul a maiak csaknem mindegyikét legalább valamennyire ismerem – sort fogok keríteni a különböző nyelvek használatának igen fontos, de még annál is sokkal bonyolultabb témájára. Mivel ez a blog elsősorban irodalmi jellegű, tehát nem a kérdés politikai oldalát fogom vizsgálni, a történelmit is, úgy tervezem, hogy csak annyira, amennyire muszáj. Persze meglátjuk, mit hoz majd az ihlet, amikor azokkal a tervezett bejegyzésekkel fogok foglalkozni…
