Félek, hogy a nyájas olvasóközönség azt hiheti, végleg eltűntem vagy legalábbis befejeztem a blogírást. Megnyugtató-e vagy sem, de nem haltam meg (bár a korommal és a kórommal nem kevés ilyen esély jár), nem hagytam fel avval, ami az életem szellemi értelme, de sokfelé dolgozom, többet mint amennyit bírok…
- hirdetés -

Tehát: 10 nap – két hét múlva meg fog itt jelenni Radomir Mokrik ukrán publicista szuper-aktuális írása a szovjet idők ukrán disszidenseiről. Ez azért olyan fontos, mert a történelem igyekszik ismételni magát: a putyinista Oroszország még sokkal durvább módon próbálja elnyomni az ukrán szuverenitási törekvéseket, mint azt a Szovjetunió tette annak idején – valljuk be, egyik sem járt siker nélkül.
Addig pedig elmondom, hogy a belarusz hatalom által csaknem négy éve „jogi erőszakkal” feloszlatott Belarusz Írók Szövetsége igenis él. Persze emigrációban és egy fillér, valamint vagyontárgyak nélkül. Az országon belül maradt részlegei sem adták meg magukat, pl. a Breszt megyei osztálya továbbra is évente kiadja rendes almanachját. A tavalyi számában többek között Karinthy találkozott egy fiatalemberrel, az ideibe pedig pár napja adtam be egy tucatnyi Egypercest. Korábban volt már ebben az almanachban Faludy, Végh Attila és Jónás Tamás is. (Ahhoz képest, hogy magyar irodalom belarusz nyelven jóformán nem is létezik, ez jelentős előrelépés, büszke is vagyok rá.)
Ami pedig az „emigráns írószövetséget illeti”: az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének jelentése félmillió belarusz emigránsról tud, ami nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy négy és fél év alatt több mint hatvanezer ellenzéki járta meg a belarusz börtönöket és rendőrségi fogdákat, közülük kb. hatezren most is büntetésüket töltik. Legalább öt „börtöntölteléknek” már csak a holttestét adták ki a börtönből a hozzátartozóknak. (Az ország hivatalosan tízmilliós, a valóságban kilenc.)
Az első belarusz munkahelyemen (algoritmizációs és programozási irodavezető voltam) az egyik beosztottam éppen megszülte Palina nevű kislányát, így hát icipici korából ismerem, de később elveszett a kapcsolat. 2021 elején hallottam róla újból, amikor a férjét kiengedték és „helyette” őt tartóztatták le január 3-án (két fiuk ekkor 10 ill. 3 éves volt). Néhány hónappal később Andrejt, a férjét ismét őrizetbe vették, így a gyerekek volt programozómnál, a nagymamájuknál maradtak. Andrej végül házi őrizetből szökött külföldre a gyerekekkel. Palinát pedig, míg valamelyik ítélete alapján ült, folyton újabb és újabb perekbe fogták… Ma szabadlábra helyezték! Éljen! Nem tudom, mi történhetett, de akkor is: Hurrá! Reméljük, néhány napon belül megölelheti a gyerekeit. A héten egy másik ismerősöm is kiszabadult – a vizsgálati fogságból, talán mert korombéli, meg hát egészségi állapota sem jobb, mint az enyém. Remek! De ne örüljünk túlzottan. A tapasztalat azt mutatja, hogy olyan nincs, hogy a politikai okokból fogvatartottak száma csökkenjen.