Ha egyszer valaki venné a fáradságot, és összeírná mindazok nevét, akik az elmúlt 140 évben akár csak egyszer az Operaház színpadán egy előadáson megjelentek, hány énekes, táncos, nő és férfi, énekkari művész, rendező és asszisztens, statiszta és hangszeres művész, vajon mi lenne a végeredmény? Hányan élnek még közülük és hányan haltak meg? Milyen művészek voltak? Zseniálisak, nagyszerűek, kiválóak, jók, megbízhatók?

- hirdetés -

Van ebben a színpadi életben, létben, valami meseszerű. Valami abból a meséből, amit, ha olvasol, valóra válik, boldoggá tesz, s közben már nem tudod, hogy a mese alkotott-e téged, vagy te írtad a mesét.

Szűcs Márta nagyon sokszor lépett az Operaház színpadára, átadta magát a mesének, és ajtót nyitott énekével azoknak, akik eljöttek este a színházba, hogy a mese részesei lehessenek. Nem hallgatói, hanem részesei. Óriási különbség ez. Ennek az elképesztő kavalkádnak, melyben minden színpadra lépő művész este héttől tízig biztos volt abban, hogy ő a legszebb és legjobb Boleyn Anna, Gilda, Júlia, vagy Rigoletto, Rómeó és Percy. Meg sem próbálom rangsorolni a művészeket, hiszen lehetetlen feladat lenne ez. Rá is vonatkozik, amit az egyik költő így fejez ki:

Egyedüli példány, a másik pedig: vagyok, mint minden ember fenség, északfok, titok, idegenség…

Ő is egyedüli példány volt, fenség, északfok, titok idegenség, s ezt már csak én írom; megismételhetetlenség. Igen, gyönyörű hangja volt, fejedelmi muzikalitása, kifinomult énektechnikája. De ezek közül egyik sem önmagáért való. Képes volt ezeket oly módon állítani a mese szolgálatába, hogy a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Más, és nála nem jobb, vagy rosszabb, csak más nagyszerűségek, tehetségek kiválóságok és egyedüli példányok, fenségek, északfokok titkok és idegenségek voltak, vannak és lesznek. De a művészt éppen az a meggyőződése, hite teszi egyedivé, hogy aznap este ő az egyetlen, aki arra született, hogy a nyitány után érte nyíljon a függöny, s érezze ezerkétszáz szempár szúrólángját. Ez a meggyőződés, ez az élethosszig tartó hit a nélkülözhetetlen üzemanyag.

Medveczky Ádám, Szűcs Márta és Gulyás Dénes a Rigoletto című előadás után – forrás: Gulyás Dénes

Énekeltem vele és rendeztem is őt. A rendelkező próbákon nem harcos amazonként viselkedett, hanem halk szavú, de kitartó érvelőként. Az előadásokon, pedig képes volt arra, hogy olyan érzéseket keltsen, olyan gesztusokkal éljen, melyeket a próbákon nem, vagy alig használt. A határokat nem lépte át, de azokon belül – ahogyan tréfásan, mint rendező, vagy énekes kolléga mondani szoktam – mélyre nyomta az ekét, és képes volt mély szántással kincseket kifordítani a földből.

Kinek, miről szól egy zenemű, egy írás, egy vers? Íme ez a részlet: ”…végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain…” vajon miről szól?
Nekem e pillanatban arról, hogy emlékezzem, a sok ezerből, aki 140 év alatt az Operaház színpadára lépett, milyen volt veled dolgozni, s a meseszerű kavalkádban hinni, hogy este héttől tízig mi vagyunk a legjobbak.

Felejthetetlen.

Isten veled Márta! Nyugodj békés, mosolygó, tapsos kavalkádban!

• Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje 2025. április 23-án hunyt el.