A Zenélő Budapest programsorozat immár a hetedik nyáron teszi Budapestet a zene ünnepévé, és fordítva: zenével ünnepli a város egy-egy pontját. A kiskoncertek egyik legbájosabb helyszíne a margitszigeti Zenélő Kút, ami sokáig kitüntetett helyen szerepelt a budapestiek belső, személyes térképén. Mostanában kikopni látszott onnan, de a Zenélő Budapestnek hála, újra kezdik fölfedezni. Ezzel a kút hosszú és fordulatos története újabb korszakba lépett.
De hogyan kezdődött? Hogyan került a Margitszigetre ez a különös szerkezet? Az építményt egy zseniális ezermester, Bodor Péter készítette, és csaknem pontosan 200 évvel ezelőtt, 1822-ben állították fel Marosvásárhely egyik terén. Bodor Péter asztalosnak és órásnak tanult, majd inasként bejárta Európát, aztán hazatért a szülővárosába, Marosvásárhelyre, és mérnök lett.
Bethlen Lajos gróf birtokán gyönyörű díszkertet alakított ki szélhárfákkal és mesterséges barlanggal, a várost pedig egy vasszög nélküli fahíddal
és az európai útjain látott, igazi angolparkkal ajándékozta meg. Játékos kedve és ügyessége azonban nem ismert határt, és amikor fogadásból néhány hét alatt egy saját pénznyomdát fabrikált, és azon hamis bankókat nyomott, pénzhamisítás vádjával elítélték.
Csakhogy közben a műszaki problémák nem szűntek meg, és amikor a városatyák nem jutottak dűlőre egy folyton szivárgó közkút ügyében, kénytelenek voltak a dutyiba zárt mérnökhöz fordulni. Bodor ott helyben megtervezett nekik egy új, kifogástalanul működő kutat, és „a közönség nagyobb gyönyörködtetésire” még egy zenegépet is kitalált hozzá. A kút medencéjéből a négy égtáj felé csövek vezették ki a vizet, fölötte terasz futott körbe, amelyre két íves lépcsőn lehetett felsétálni.
A 12 méter magas kupola tetején a vizek istene, Neptun állt, szigonnyal a kezében, és 24 óra alatt teljesen körbefordult a tengelye körül.
A szobrot és a zenegépet egy motoros szerkezet mozgatta, amit a felgyülemlett víz súlya szabályozott. Hat óránként szólaltak meg a gondosan összeválogatott zenei részletek – a korabeli sajtó szerint olyan hangosan, hogy tiszta időben több kilométernyire is hallani lehetett.
A kútnak csodájára járt mindenki, csak a tervezőjének nem hozott annyi szerencsét, mint amennyit remélt tőle: nem engedték szabadon, de legalább a halálbüntetés helyett megúszta hét év várbörtönnel. A csodálatos kutat 1836-ban egy vihar szétrombolta, a zenélő szerkezet is elnémult. Amikor 1896-ban az Ezredéves kiállításra Budapestre akarták szállítani, már csak néhány rozsdás alkatrészt találtak belőle.
Amilyen rövid ideig élt, olyan látványos volt a feltámadása Bodor kútjának. 1936-ban gróf Teleki Domokos és az erdélyi születésű Páll Andor gépészmérnök kezdeményezésének köszönhetően megszületett a Bodor-kút mása, és a Közmunkák Tanácsa segítségével a Margitszigeten állították fel. A zenélő óraszerkezetet Páll Andor villanymotorral oldotta meg, ez mozgatta a bronzból öntött Neptun-szobrot is, amelyet Ohmann Béla szobrászművész készített. A zenei repertoárt Wehner Géza és Major Ervin zeneakadémiai tanárok válogatták.
A második világháború utolsó hónapjait a Margitsziget nagyon megszenvedte. A Bodor-kút szobra is sok találatot kapott,
még az 1997-es felújításakor is láthatók voltak rajta a golyónyomok. Az ötvenes években úgy-ahogy felújították, de jó ideig némán állt. A hetvenes években megszólalt, de a magnóhoz kapcsolt hangszóróknak pár hét után lába kelt. A felújítás túl költséges lett volna, senki sem vállalta. Végül 1983-ban Budapesti Városvédő Egyesület akciót szervezett a csodakút megszólaltatására, és társadalmi munkában megoldották a régóta húzódó problémát: egy mikroelektronikával vezérelt, előre programozott szintetizátorral a csodakút ismét zenélni kezdett. Azóta többször is felújították, utoljára 2014-ben. A Zenélő Budapest hétvégén délutánonként egy női vonósnégyes hétvégi koncertjeivel tiszteli meg Budapestnek ezt a kalandos sorsú szépségét.
