A Várkert Bazár pergolás árkádsora, a Dunára néző pompás terasz-sétány Budapest egyik legromantikusabb helyszíne. Nem véletlen, hogy a Zenélő Budapest már az első évadban megtalálta minikoncertjei számára ezt a különleges helyet. Ahogyan az előző években, idén is barokk muzsikát hallgathatunk a Gloriette előtt, augusztus végéig minden hétvégi délutánon.
A Zenélő Budapest ingyenes nyári koncertjei nem csak zenei élményt kínálnak, de a helyszínek kiválasztásával a város történetének egy-egy korszakát is megidézik. A Várkert Bazár hosszú és sokfelé ágazó múltja minden nemzedékben más emlékeket hagyott.
A mai, egyszerre méltóságteljes és bájos arca mögött ott van egy meghatározó, három évtizednyi időszak, amikor a város egyik szégyenfoltja volt, pusztuló mozaikokkal, leszakadt lépcsősorokkal, raktárnak használt, lebetonozott területekkel, mint egyike a világ száz leginkább veszélyeztetett műemlékének. De ott van az előző húsz év is, amikor Ifiparkként ikonikus koncerthelyszín volt, eleinte nyakkendős-pörgőszoknyás táncos hely, később az Illés, az Omega, a Metró, aztán a Piramis, az Edda, és Nagy Feró babos kendős rajongótábora tombolt itt.
Még korábban gyönyörűséges neoreneszánsz palotakert volt, szobordíszekkel, szökőkúttal, két szélén a testőrség számára szolgáló pavilonnal és egy bérházzal, alatta szobrászok műtermeivel. És még hosszan lépkedhetnénk visszafelé az időben, egészen a középkorig, amikor a királyi vár erődrendszerének falai futottak le itt egészen a Dunáig, közöttük gazdasági udvarokkal, raktárakkal és ágyúöntő műhelyekkel.
A mai Várkert Bazár Ybl Miklós 1883-ban elkészült, festői szépségű együttesének rekonstrukciója – kortárs kiegészítésekkel, ami magától értetődő, hiszen korábban is minden korszak rajta hagyta a keze nyomát. A kiegyezés után néhány évvel kezdődött a Vár déli lejtőjének és a Lánchíd környékének átalakítása. Ez a szakasz akkoriban még külvárosias volt, elhanyagolt lakóházakkal a part mentén.
Az első terveket Reitter Ferenc készítette, majd az ő elképzeléseit Ybl varázsolta a királyi palotához illő, nagyszabású kompozícióvá. A Várhegy alatt több száz méteren egy két részből álló bazársort alakított ki. Közöttük két, egymáshoz képest szimmetrikus, növényekkel befuttatott falak között kanyargó rámpa vitt föl a parkba. A gyalogutak tengelyében egy kétszintes, kilátószerű építmény, a Gloriette állt, melynek az évszakokat ábrázoló allegorikus szobrait Huszár Adolf készítette. A rakpart felé néző, kék és türkizzöld mozaikkal burkolt kútfülkéjéből a vizek antik istene, Neptun nézte a Dunát. A rámpákat egy-egy diadalívszerű pavilon fogta közre; az egyik lépcsőház volt, a másik csupán a szimmetria kedvéért épült, funkció nélkül, de mindkettőt Zsolnay-féle színpompás kerámiabetétjei és Than Mór aranyozott háttérre festett freskói díszítették.
A két oldalon lévő, félköríves nyílásokkal áttört 9-9 üzlethelyiségbe azonban nem volt egyszerű bérlőket találni, mivel kevesen jártak errefelé, így a számítások nem váltak be: a Várkert Bazárból nem lett az elegáns pesti bevásárlóutcák budai párja. Ezért
műtermeknek rendezték be a boltokat – a nagy belmagasságuk miatt főleg szobrászok használták,
Stróbl Alajos, Fadrusz János, Ligeti Miklós, vagy később Vilt Tibor itt készítették sok olyan munkájukat, amelyek ma Budapest köztereit díszítik. De volt itt női tanműhely és egy festőiskola, szintén leányoknak, melyet Deák-Ébner Lajos vezetett. Sissi császárné gyakran gőzhajón érkezett Budára, itt kötött ki, és a kerteket keresztül sétált föl a palotához. Tulajdonképpen itt ért össze közvetlenül a császári Monarchia császári ízlése a polgárosodó városéval, és a kettő közötti átmenetet tökéletesen képviselte a Várkert Bazár kialakítása.
Nem sokáig tarthatta meg teljes pompáját: a pavilonok érzékeny freskói már a századforduló után pusztulni kezdtek, majd a második világháború gyakorlatilag letarolta az együttest. Ami maradt belőle, azt az ötvenes-hatvanas években intézték el. A 2011-ben kezdődő, és 2014-ben befejezett rekonstrukció mindent megtartott, ami Ybl építményeiből és a kert díszeiből megmaradt, sok hiányzó részletet fotók, dokumentumok alapján rekonstruáltak.
A középkori erődítményből megmaradt, úgynevezett kortinafalak megnyitásával a Dunával párhuzamos sétautakat nyitottak, és mozgólépcsőkkel, lépcsőkkel, liftekkel kötötték össze a palotát és a rakpartot. Így a „fent” és a „lent” világa, a palota méltóságteljes, ikonikus környezete és a város nyüzsgése végleg összekapcsolódott.
A kert élete kulturális programokkal bővült: a hegy belsejében többfunkciós rendezvénytermet alakítottak ki, bejáratául az egykori Fülkepavilon szolgál. A két kortinafal közötti kertrészben, a falakat védő szárazárok mélységét pedig egy különleges hangulatú – és nem utolsó sorban remek akusztikájú – szabadtéri színpaddal lehetett tökéletesen kihasználni.
A városszerte bemutatott minikoncertek mellett itt rendezi a Zenélő Budapest szombat esténként a Fiatal tehetségek a könnyűzenében – című sorozatát, és a szomszédos Öntőház udvarban a vasárnapi nagyakoncetrtjeit, hazánk legnevesebb szólistáinak fellépésével.
