A fenntarthatóság egyre fontosabb szerepet kap a kulturális szektorban, és nemcsak a környezetvédelem, hanem a társadalmi felelősségvállalás terén is. Meczner Verával, a Gradus Művészügynökség vezetőjével, dr. Egri Gábor marketing- kommunikációs szakemberrel és Móricz Máté művészmenedzserrel beszélgettünk, akik elkötelezettek abban, hogy az előadóművészetek világában is érvényesüljenek a fenntarthatóság elvei. Az interjúban arról beszélnek, hogyan alakíthatóak ki a szektorban zöldebb, felelősségteljesebb működési modellek, miközben a művészetek erejét is kihasználják a társadalmi szemléletformálásban.
- hirdetés -
– Mi motivált három tapasztalt, sok területen bizonyított kulturális menedzsert, hogy a fenntarthatóság témája felé forduljon?
– Meczner Vera: Mind a hárman folyamatosan keressük az újabb kihívásokat, munkánk során korábban is az új utak felfedezése, az előremutató megoldások megtalálása volt a cél. Az utóbbi években mi is egyre több forrásból és csatornán hallottunk a fenntarthatóságról: a klímaváltozástól az employer brandingig, és arról, mennyi mindent lehet és kell tennünk a magunk és környezetünk jobbításáért. Személyes és szakmai indíttatásból elvégeztük a Green Business Academy (GBA) fenntarthatósági menedzser képzését, és egyértelművé vált számunkra: közös célunk a szakmai szemléletváltozás előmozdítása lesz. Mert a fenntarthatóság alapvetően szemléletváltozás, azaz hogyan tudjuk kielégíteni szükségeleinket úgy, hogy a jövő generációinak is legyen lehetősége a saját szükségleteit kielégíteni.
– Egri Gábor: A szakmában elsőként – korábbi feladataink és munkáink megtartása mellett – létrehoztuk a ReStageGroupot, hogy több projektet indítsunk az előadóművészet, elsősorban a színházak, a zene- és a táncművészet területén.
Persze tudjuk, gyakran a legegyszerűbb dolgok a legnehezebben megvalósíthatóak: hiszen a saját kényelmünk, berögződéseink, igényeink korlátozása az egyik legnagyobb kihívás.
Mi azt mondjuk: ha már egy előadás környezeti lábnyoma kisebb, ha már egy társulat vagy akár a háttérben dolgozók jólléte javul, eggyel beljebb vagyunk.
– Az érthető, hogy az energiaszektorban, vagy a közlekedésben miért fontos a fenntarthatóság – de mit tudnak ezért tenni a kulturális intézmények?
– EG: A kulturális intézmények is sokat tehetnek például az energiafelhasználásuk csökkentésével, a hulladék minimalizálásával, vagy környezetbarát anyagok felhasználásával. Ugyanakkor a kultúra jelentős hatást gyakorol az emberek gondolkodására, annak pozitív társadalmi hatása megkérdőjelezhetetlen: képes új perspektívákat mutatni, inspirálni és cselekvésre ösztönözni. Mi pont ezt a kommunikációs erőt használnánk ki, hogy az ismertség és hitelesség eszközével a fenntarthatóság gondolatiságát széles körben népszerűsítsük.
– MV: Ne felejtsük el, hogy a fenntarthatóságnak nem csak környezeti vonatkozásai vannak, bár „direktben” erről hallunk a legtöbbet, ez az, ami a társadalom legszélesebb rétegeit érinti és foglalkoztatja. Azonban az alkalmazottak jóléte, a munkahelyi légkör és az átlátható működés ugyanúgy részei ennek a szemléletnek. Egy kulturális intézmény például előnyben részesítheti a helyi szolgáltatókat, támogathat társadalmi kezdeményezéseket, vagy biztosíthatja a dolgozók képzési lehetőségeit – ezek mind hozzájárulnak a fenntarthatósághoz.
– Móricz Máté: A művészet segíthet abban, hogy globális problémákra rávilágítsunk, és cselekvésre is inspiráljuk az embereket.
– Milyen változásokat jelent a fenntarthatósági szempontok érvényesítése egy kulturális intézmény életében?
– MM: Ez elsősorban szemléletváltást igényel. Nem csupán arról szól, hogy energiatakarékos izzókra cseréljük a világítást, hanem átfogó gondolkodásmódbeli átalakulást jelent. Ennek alapján minden döntést a fenntarthatóság szempontjából vizsgálunk meg, legyen szó akár napi operatív működésről, akár hosszú távú stratégiai tervezésről.
– MV: Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy minden változásnak van egy jelentős anyagi vonzata is.
„Mibe kerül ez nekem?” „Erre nincs pénz.” „Hogy és mikor fog ez megtérülni?”
Egy kulturális intézménynél, társulatnál, zenekarnál ezek a kérdések ugyanúgy felmerülnek, mint a for-profit szektorban. A legnehezebb mindig az első lépés, és ehhez a mi tudásunk és szakmai támogatásunk kevés: fenntartói szándék (célzott támogatás, adókedvezmény), külső források, EU-s és egyéb pályázatok, nemzetközi példák segíthetik az elmozdulást. A rossz hír az, hogy nincs opció: vagy lépünk előregondolkodva, vagy nem is olyan sok idő múlva olyan súlyos problémákkal nézünk majd szembe, amit sokkal nagyobb áldozat (akár anyagi, akár emberi erőforrás biztosítása) útján tudunk majd csak kezelni.
– EG: Az ipari forradalom óta nincs „beárazva” a „hogyan”, csak a „mit” és a „mennyi(t)”. Az előadóművészetek terén a „hogyan”-ra is jelentős hangsúlyt kell fektetnünk: miként hozzunk létre úgy értéket, hogy azzal a legkevesebb kárt okozzuk? És ez az, amit a fiatal felnőttek, a Z generáció tagjai már el is várnak kedvenc márkáiktól, hiszen a fenntarthatóság ma már márkaérték is.
– A legtöbben csupán korlátozásként élik meg a fenntarthatósági szabályokat – de van olyan aspektusa, amely az alapműködésre nézve is előnyös, nem „csak” a környezetre?
– MV: Sokan hajlamosak úgy tekinteni a fenntarthatósági szabályokra, mint korlátozások sorára, amelyek költségesek, lassítják és akadályozzák a napi működést. Ráadásul, az ESG törvény (Environmental, Social és Governance) 2024. január 1-i hatálybalépése óta ismert: annak szabályai kötelezőek lesznek pár éven belül a társulatok és intézmények számára is. Ami pedig kötelező, költséges és egyáltalán új, mindig akadályokba ütközik. Éppen azért az egyik legfontosabb feladatunk segíteni ezeket elhárítani: projektekkel, tanáccsal, nemzetközi példákkal megmutatni, mit is jelent a fenntarthatóság a mindennapjainkban, mit és hogyan tudunk és kell tenni azért, hogy fenntarthatóan kezdjünk el működni.
– EG: A változtatás – melyhez vezetői elköteleződés, tett és projektteam is szükséges – nemcsak korlátozásokat, hanem lehetőségeket is eredményez. A fenntarthatósági befektetés hosszú távon megtérül, legyen szó energiahatékony technológiákról, digitális átállásról, vagy akár a dolgozók képzéséről. Például, ha egy intézmény a színpadi világítását LED-es technológiára cseréli, az nemcsak a környezetet kíméli, de jelentős költségmegtakarítást is eredményezhet. Ha egy kolléga továbbképzését támogatja egy intézmény, ezzel növeli lojalitását, munkája értékét, így javítja a csapat eredményeit is.
– MM: Ezek az intézkedések a közönség felé is üzenetet közvetítenek, mert átláthatóságot és bizalmat építenek, hiszen a nézők látják, hogy felelősségteljesen működünk.
Egy jól átgondolt, hosszú távú fenntarthatósági stratégia képes átalakítani az alapműködést, költséghatékonyságot eredményez, és erősebb, elkötelezettebb közösséget épít a dolgozók és a közönség körében egyaránt.
Meggyőződésünk, hogy a kultúra nemcsak a változások követője, hanem azok katalizátora is lehet. Az ESG-szempontok integrációja olyan eszköz, amellyel a kulturális szektor hozzájárulhat a társadalmi felelősségvállalás és a fenntartható fejlődés előmozdításához, miközben megőrzi művészeti értékeit.
– Melyek azok a tipikus területek, ahol egy kulturális intézmény a leggyorsabban, vagy a legkisebb befektetéssel a leglátványosabb eredményt tudja elérni?
MV: A változtatások nem csupán operatív módosításokat jelentenek, hanem gondolkodásmódbeli átalakulást is. A gyakorlatban a már említett jó példák sora segíthet: a szelektív hulladékgyűjtés, az energiatakarékos izzók használata, a szenzoros csapok alkalmazása. Ugyanakkor ennél sokkal többet tehetünk összehangolt díszlet- és jelmezgyártással, kevesebb papír használatával, ésszerű digitalizációval vagy akár egy épület szigetelésével is. Ugyanez igaz a munkavállalók képzésére: egy motiváltabb és lojálisabb csapat hatékonyabban dolgozik. Ez utóbbira is dolgoztunk ki megoldást, ami hosszú távon segíthet személyzeti kérdésekben, mert ne feledjük: nemcsak szakemberből nagy a hiány, hanem a jövő perspektívája is sok kollégának kérdéses.
– Nemzetközi, illetve régiós összehasonlításban hogyan állunk a fenntarthatósági szempontok érvényesítésében?
– EG: A nemzetközi piacon vannak figyelemre méltó példák, mint a Coldplay legutóbbi turnéjával kapcsolatos lépései, a Glastonbury Festival, a Broadway Green Alliance vagy a svéd Göteborgi Szimfonikus Zenekar intézkedései, amelyek mind hozzájárultak a fenntarthatóság erősítéséhez a kulturális szektorban. Az iparági összefogás és önszabályozás egyik legjelentősebb példája a brit Theatre Green Book, amely több, mint 40 intézmény többéves munkájának eredményeként segíti mára már világszerte a partner-színházakat működésük, produkcióik és épületeik fenntarthatóbb működtetésében. Egyeztetéseket folytatunk hazai szakmai szervezetekkel, a témával foglalkozó cégekkel, hogy velük együtt mi legyünk a régióban és Magyarországon e kezdeményezés partnerei.
Abban hiszünk: elérhetjük, hogy a kulturális intézmények és társulatok globálisan is élen járjanak a fenntarthatóság terén.
– Ti hogyan tudtok segíteni a kulturális intézményeknek ESG-céljaik elérésében?
– MM: Több partnerrel kezdtünk el dolgozni, a projektek a tanácsadástól a ráhangoláson (prezentációk, workshopok) és különböző eseményeken át a fenntarthatósági stratégiáig és jelentésig terjednek. Szakmai összefogáson alapuló munkacsoportot hívunk létre, kommunikációs kampányt tervezünk, együttműködéseket kezdeményezünk a for-profit szférával, életpálya-modellt dolgozunk ki művészek és a háttérdolgozók számára. Együttműködési tárgyalásokat folytatunk intézményekkel, társulatokkal, szakmai szervezetekkel, nyitottan további partnerkapcsolatokra. Legelsőként pedig online kérdőíves kutatást indítunk 2025 elején az előadóművészeti szakma fenntarthatósági problémáinak feltérképezése érdekében.
