2018 negyvenötödik hetében eltöprenghettünk azon, a digitális korszakban hogyan változik a kézzel készített tárgyak anyagi és eszmei értéke, a szaktudás hogyan értékelődik át vagy újjá – és ez vonatkozhat az élet bármely területére. De azon is eltöprenghettünk, az emlékek, a személyesség mi mindent jelenthet egy tárgy, egy hangszer, egy kerámia vagy épp egy film esetében.
2017-ben mutatták be azt a magyar dokumentumfilmet, amelyben Bartók Péter 92 évesen, megrázó vallomásban mesél édesapjáról, Bartóknak az édesanyjához, feleségéhez, szerelmeihez, gyermekéhez és kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, a zeneóriás esztétikai hitvallásáról, és arról a személyes tragédiáról, amit Magyarország elhagyása jelentett e hazaszerető ember számára. Hamarosan azonban új játékfilm készül a zeneszerzőről: Horváth Áron forgatókönyvének fejlesztését a Magyar Nemzeti Filmalap támogatja.
A hangszerkészítés egyszerre szakmunka és művészet, sokféle képességet kíván attól, aki erre a mesterségre teszi fel életét. A magyar hangszerkészítők komoly tradíciókat folytatnak, amit tengeren inneni és túli versenyeken is elismernek. Az Amerikai Hegedűtársaság kétévente díjazza a legjobb hangszerkészítőket. A legutóbbi, Clevelandben megrendezett díjátadón nagy magyar sikerek születtek. A magyar hangszerkészítők közül hegedű kategóriában a kidolgozottság területén ezüst medállal díjazták Draskóczky Gábort, a hegedűvonók versenyében Etzler Berndet a kiváló kidolgozottságért járó oklevélben részesítették.
Angliában egy frissen megjelent, népdalokat tartalmazó lemezen hallható a hegedű, amelyet egy Richard S. Howard nevű katona készített el, aki az I. világháborúban vesztette életét. A katona 1915-ben kezdett hozzá a hegedű elkészítéséhez, de sosem fejezhette be művét, mivel 1916-ban bevonult a hadseregbe és a következő évben meghalt a Belgiumban zajló első messines-i csata legelső napján.
A hegedű további történetét itt olvashatják el:
Új életre kelt egy I. világháborús katona által készített hegedű
Reméljük a 3D nyomtatás elterjesésével nem tűnnek el a kézzel készített, műremeknek is beillő hangszerek. Az Ottawai Szimfonikus Zenekar legújabb sztárjai azonban ilyen, 3D nyomtatóval létrehozott, műanyag hegedűk és brácsák. A tervezők fából készült hangszereket használtak modellként, és másfél évet töltöttek az új konstrukciók finomhangolásával. Azt mondják, elsősorban a kísérletezés, az innováció motiválta őket.
„Mondhatjuk, hogy a zene alapvetően a lélekből fakad” – vallja Schiff András, aki a Neue Zürcher Zeitung egykori rovatvezetőjének, Martin Meyernek mesélt a kezdetekről, a tanításról és az interpretációról, vagyis az életéről, a pályájáról. A zene a csendből jön című könyv első fele így életútinterjú és zenei hitvallás egyszerre, a második részben a művész zenei és társadalmi témájú esszéi kaptak helyet.
A Virág Judit Galériának fontos szerepe van abban, hogy a nemzetközi rangú Zsolnay-kollekciók többsége ma már Magyarországon található, és hogy az utóbbi években Budapest lett a nemzetközi Zsolnay-kereskedelem fővárosa.
A világ második Zsolnay-aukcióján szenzációnak számító események is történtek:
A héten itthon és külföldön is több elismerést, kitüntetést adtak át. Eötvös Péter Hazám díjat kapott, Nicolas Mathieu Leurs enfants apres eux (Utánuk a gyerekeik) című műve kapta idén a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat, átadták a Nemzet Művésze címeket, művészeit díjazta a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, és a Brit Birodalom Rendjével tüntették ki Emma Thompsont és Sarah Gordyt.
Vashegyi György és együttesei, a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar, 2014 óta a Versailles-i Barokk Zenei Központtal (CMBV) együttműködve több francia barokk operaritkaságot mutattak be. 2017 tavaszán Jean-Philippe Rameau 1749-ben komponált Naïs című operáját adták elő a Müpában: 2018 májusában, a Glossa kiadónál jelent meg a műből készült kétlemezes album, melyet a nemzetközi sajtó kiváló kritikái mellett több rangos díjjal is elismertek.
A kritikákból szemezgettünk:
Töretlen nemzetközi lemezsikerrel büszkélkedhet a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar
