Arthur Rubinstein, a múlt század egyik legismertebb és legvirtuózabb zongoristája 1887. január 28-án született Łódźban és 1982. december 20-án hunyt el Genfben.
Csodagyerekként 1900-ban adta első szólókoncertjét a Berlini Filharmonikusokkal, 1904-ben már Párizs ünnepelte. Amerikában először 1906-ban turnézott, akkor még hűvösen fogadták. Londonban hat évvel később debütált, Pablo Casals kíséretével. Az első világháború alatt Spanyolországban és Dél-Amerikában turnézott, a fiatal Astor Piazzollára pedig olyan hatást gyakorolt, hogy neki ajánlotta zongoraversenyét.
Párizsban Picasso és Cocteau társaságában belevetette magát a társasági élet forgatagába, 1932-ben megnősült, Emil Młynarski karmester húsz évvel fiatalabb lányát vette el. A New York-i Carnegie Hallban művészi erejének teljében 1937-ben lépett fel ismét, Chopin műveivel. A koncert után nemcsak a félelmetes technikájú művészt, hanem a komponista alkotásainak forradalmian új értelmezőjét is ünnepelték, és a legjobb Chopin-előadónak kiáltották ki.
Amerikából a fasizmus fenyegetése miatt nem tért haza, családjával Los Angelesben telepedett le, az állampolgárságot 1946-ban kapta meg. Lódzban maradt rokonait megpróbálta kimenekíteni, de nem járt sikerrel, szinte mindannyian a holokauszt áldozatául estek. A második világháború után hosszú ideig nem volt hajlandó Németországban fellépni, előadásaival Izraelt támogatta.
Romantikus zongorista volt, saját bevallása szerint szívből játszott, az érzelmeket akarta kifejezni. Bár koncertfelvételei is készültek, jobban szeretett a stúdióban dolgozni. Lemezre vették vele Chopin teljes életművét, ő népszerűsítette elsőként a spanyol és dél-amerikai, valamint a maguk korában modernnek tartott komponisták (mint például Debussy) szerzeményeit, egyik kedvenc komponistájának Brahmsot tartotta.
A nyolc nyelven beszélő, rendkívüli emlékezettel megáldott zongorista egész repertoárját fejből tudta. Emlékiratai szerint César Franck Szimfonikus variációk című művét, amelyet korábban soha nem játszott, a koncertre tartva, a vonaton tanulta meg, és tomboló sikerrel adta elő.
Utoljára 1976-ban Londonban lépett közönség elé. Ezt követően teljesen megvakulva is oktatott, előadásokat tartott. Nőcsábász és bonviván hírében állt, jeligéje a „nők, bor és zene” volt, saját bevallása szerint 80 százalék nő, 20 százalék bor és zene megoszlásban, s feleségét a kilencvenhez közel hagyta el egy fiatal nő kedvéért. Kilencvenöt éves korában, 1982. december 20-án halt meg Genfben, hamvait egy róla elnevezett, Jeruzsálemhez közeli erdőben temették el.
