Nyitány

A csodálatos mandarin - Budapest Bábszínház (fotó: Éder Vera)

Március 21-ig, a Bábszínházi világnapig tartó tematikus blogunkban a báb és a zene kapcsolatát járjuk körbe az Állami, majd Budapest Bábszínház olyan, nagy visszhangot kiváltó, esetenként világot járt előadásai által, amelyek klasszikus zenei alapanyagra készültek. Kalandozunk a rég- és a közelmúltban, de a színház nem múzeum, ezért természetesen kitekintünk a jelenre is.

„Tánc, de nem balett. Színdarabot játszanak, mégsem színjátszás. Festők és grafikusok készítik, az eredmény mégsem festmény. Bár mozognak: nem sorolhatók a mobilok közé.

Muzsikálnak, de nem a zenei élmény az elsődleges, hacsak nem a tárgyak mozgásának zenéje.

Éneklő festészet, tarka muzsika a mozdulatok verbális hatásával, az építészet dallamaival és a zene szilárd szerkezetével, ahol a tárgyak ütemes mozdulattal táncolnak, és a színészi szó festői hátteret képez. Egyik műfaj átolvad a másikba. Alig érhető tetten hatásuk határa” – írta Molnár Gál Péter Színház bábukkal című 1977-es tanulmányában egyfajta bábszínház-definícióként.

Ennek a fent említett hatásnak a titkát keressük a következő hetekben. Zeneszerzők, akiknek a neve a múltból biztosan felbukkan: Bartók, Britten, Csajkovszkij, Kodály, Ligeti, Mozart, Muszorgszkij, Prokofjev, Ránki, Ravel, Stravinsky. A darabok közül néhány ízelítőképp: A csodálatos mandarin, Diótörő, Egy kiállítás képei, A fából faragott királyfi, Háry János, A kékszakállú herceg vára, Pteruska, A pagodák hercege, La Valse. De a kortárs kompozíciókat sem hagyjuk figyelmen kívül, így Bella Máté, Tallér Zsófia, Vajda Gergely műveiről is lesz szó, hang, és a kor technikájának függvényében álló- vagy mozgókép segítségével. Élő- és bábjáték, sokféle technika paravántól a feketeszínházig – célunk az, hogy az olvasók, akik feltehetőleg gyerekként vagy gyerek felnőtt kísérőjeként jártak utoljára bábszínházban, rácsodálkozzanak és felfedezzék ezt a valódi csodákra képes műfajt.