Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap „Többet próbáljuk, mint egy klasszikus előadást”

„Többet próbáljuk, mint egy klasszikus előadást”

2014-ben a Költészet Napján mutatta be az Örkény Színház az Anyám tyúkját. 2017-ben a Magyar Kultúra Napjára időzítik a különleges verselőadás folytatásának premierjét.

Az Anyám tyúkja nézőjének fura élményben van része. Ül a sötétben, és nem csupán hallgatja a verseket, de szinte pavlovi reflexként elkezdi magában mondani a sorokat. Amikor látja, hogy szomszédja is ugyanezt teszi – kortól függetlenül, a középiskolások ugyanúgy, mint a nyugdíjasok –, megnyugszik. Egyrészt azért, mert nincs a készülékében semmiféle hiba, másrészt pedig valamiféle együvétartozás-érzés járja át. Irodalomtanárainkról szinte függetlenül tehát memoritereink olyan mélyen gyökereznek, hogy évtizedek elteltével előhívhatóak, és stabil közös szellemi bázist jelentenek.

Az előadás szerkesztője és rendezője Mácsai Pál, akinek nem csupán vonzalma közismert a költészet iránt, de jelentős és szerteágazó tudása is. Negyven körül és fölött szerintem nincs olyan, aki ne csodáló-irigykedőn nézte volna a szép emlékű Lyukas-órákat a tévében, és persze hitetlenkedve, mert az nem lehet, hogy néhány verssorból kitalálják, ki a költő… Az Anyám tyúkja verseinek válogatását Várady Szabolcs végezte, akinek nem volt könnyű dolga, mert hét-nyolc évszázad a magyar lírában igen erős termést hozott.

Az Anyám tyúkja 1-ben közel száz mű hangzik el, ami az eredeti merítés mindössze ötöde. (Döbbenetes szám. Gondolták volna?) A válogatót illető rendezői irányításról és arról, hogy a rostán fennmaradt versekből milyen dramaturgiai vezérfonal mentén jött létre az előadás, Mácsai azt mondja, lehetőleg a legismertebb verseket kérte, bár azért az Anyám tyúkja (1.)-ben van néhány ismeretlen gyöngyszem, a (2.) pedig még több csemegét tartalmaz. Mindezen túl „olyanokat választott, amiket szeret, amiket jelentékeny műveknek tart. Fontos volt, hogy színpadképes versek legyenek. Alanyi vers is lehet ilyen, a nagy közös témákról szóló is. Minden versben, akár egy szerepben, a színészek is tudnak vallani magukról.” A folytatásban igyekeznek megmutatni az időbeli gazdagságot is – így például Bornemisza-vers is lesz (tegye föl a kezét, aki hirtelen idézni tud tőle!), de igazán a 19. században sűrűsödik a mezőny, a legtöbb vers pedig 20. századi. És még egy dolog számított.

„Fontos volt, hogy kiderüljön, a magyar költőket évszázadok óta közös problémák foglalkoztatják.”

Ahogyan két évvel ezelőtt, úgy ezúttal is a teljes társulat részt vesz az előadásban. Vajon van-e demokrácia egy ilyen típusú produkcióban, tehát mindenki hozhatja a maga kedves, dédelgetett versét, vagy a szerkesztő-rendező befolyásolhatatlan? „Én osztom ki a verseket – mondja Mácsai. – De ha valaki nagyon berzenkedik egy vers ellen, nem talál rajta fogást, vagy ha talál, nem szerez neki örömöt, úgy érzi, mintha valami idegen testhez nyúlna, akkor nem vagyok erőszakos.”

Olvasópróba, elemzőpróba, rendelkezőpróba, emlékpróba – egy színházi produkció elkészítésének főbb fázisai. Egy dráma esetében el tudjuk képzelni, hogyan épülnek egymásra a különböző stációk, megfejtve a viszonyokat, a lélektani motivációkat felkutatva egy-egy jelenetet hogyan próbálnak, a rendező mibe szól(hat) bele. Az Anyám tyúkja viszont ebben az értelemben nem klasszikus előadás. Versek egymásutánja, mindenki megtanulja a magáét, fölmegy a színpadra, elmondja, némi közlekedésrendészeti utasítás a rendezőtől arra vonatkozóan, ki mikor és hol jön be, a szokásos hathetes próbaidőszak is lecsökkenthető – ez bizony naiv feltételezés!

„Többet próbáljuk, mint egy klasszikus előadást.”

Például úgy, hogy sokszor elmondják – ahogy Mácsai fogalmaz – „lopott helyeken”, próbaszerűen, mert a színpadra csak a főpróbahéten költöznek föl. Addig azonban – és valószínűleg ez sokak számára ismét csak egy meglepő szám lesz – öt-tíz órát is dolgoznak egy-egy versen közösen. Olvassák, mondják, elemzik, boncolják, kontextusba helyezik a sorokat a saját bevallása szerint nagyon beleszólós, de nem diktálós rendezővel: „Mert ha megértjük, hogy miről szól, és miről szól a költő életében, azonnal megértjük.” Így válhatnak biztos ponttá a verslábak és a szóvirágok, kulturálisidentitás-képző erővé a rím- és ritmusképletek. Versek tényleg mindenkinek.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X