Hirtelen halálával mintha befejezetlen életművet hagyott volna maga után Antonín Dvořák, aki egyébként pontot tett minden egyes alkotásának végére még akkor is, ha a művek elkészültét sok esetben hosszabb alkotói szünetek is tarkították. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében április 6-án Dvořák talán legszemélyesebb és érzelmileg legterhesebb alkotása csendül majd fel, amelynek megalkotásához sorozatos családi tragédiák vezették zeneszerzőt.
Bár világszerte játszották műveit, őt soha nem szédítette meg a hírnév, sosem feledte cseh gyökereit, így nem fogadott szót mentorának, Johannes Brahmsnak sem, aki azt javasolta, költözzön Bécsbe, és ne adjon cseh nyelvű címeket darabjainak.
Antonín Dvořák mindhárom gyermekét elveszítette. 1875-ben újszülött kislánya, Jozefa kétnapos korában hunyt el, ami arra késztette a gyászoló apát, hogy a siratás és a vigaszkeresés zenéjét komponálja meg. A Stabat Mater egyike a legismertebb himnuszoknak, amiben Szűz Mária keresztfa mellett átélt fájdalma nyilvánul meg. Dvořák éppen félretette volna a darabot, amikor 1877 augusztusában 11 hónapos kislánya is meghalt. A zeneszerző újra a Stabat Materben kereste volna lelki megnyugvását, de alig egy hónappal később Dvořák és felesége elvesztették legidősebb gyermeküket, a hároméves Otakart is.
Dvořák úgy érezte, hogy a munkába kell fojtania fájdalmát, egyedül ez adhat okot a túlélésre, így a sirató himnusz befejezése mellett döntött, ami végül 1877. november 13-ára el is készült. A tíz, eltérő hosszúságú részből álló műben a zeneszerző sajátos szerkesztési elvet követ, összekapcsolja, vagy éppen felosztja a vers szakaszait a gyász nyomasztó érzésének és az elfogadás kényszerének dialektikájában, míg újra és újra el nem jut az isteni gondviselésig. A páratlan művet áthatja Dvořák vallásossága, és a családi tragédiák okozta pótolhatatlan veszteség, így valószínűleg övé a himnusz valaha írt egyik legszemélyesebb feldolgozása, amely mindörökre a hitet és a reményt szimbolizálja.
A darabot a két legkiválóbb cseh együttes előadásában halljuk majd. A Prágai Filharmonikusok Kórusa a világ vezető énekkarainak egyike, amelyik az alapítás óta eltelt több mint nyolc évtizedben a világ legnagyobb zenekaraival és karmestereivel dolgozott és dolgozik együtt. Az együttes 1935 januárjában lépett először színpadra alapítója, Jan Kühn vezényletével, akkor még a Prágai Rádióújság Kórusaként, később pedig Cseh Kórus néven. A műkedvelő énekkarként létrehozott együttes idővel hivatásos kórussá vált, és 1951-ben a Cseh Filharmónia része lett, 1990-ig. A Prágai Filharmonikusok Kórusa jelenleg önálló együttes, amelynek munkáját 2007 óta Lukáš Vasilek irányítja. A kórus művészei számára rendkívül fontos, hogy megőrizzék jól ismert, karakteres hangzásukat, illetve különleges értékű és szintű professzionalizmusukat.
