Papageno Radio
Blogok Budapesti Tavaszi Fesztivál Dvořák tragédiája

Dvořák tragédiája

Hirtelen halálával mintha befejezetlen életművet hagyott volna maga után Antonín Dvořák, aki egyébként pontot tett minden egyes alkotásának végére még akkor is, ha a művek elkészültét sok esetben hosszabb alkotói szünetek is tarkították. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében április 6-án Dvořák talán legszemélyesebb és érzelmileg legterhesebb alkotása csendül majd fel, amelynek megalkotásához sorozatos családi tragédiák vezették zeneszerzőt.

Bár világszerte játszották műveit, őt soha nem szédítette meg a hírnév, sosem feledte cseh gyökereit, így nem fogadott szót mentorának, Johannes Brahmsnak sem, aki azt javasolta, költözzön Bécsbe, és ne adjon cseh nyelvű címeket darabjainak.   

Antonín Dvořák mindhárom gyermekét elveszítette. 1875-ben újszülött kislánya, Jozefa kétnapos korában hunyt el, ami arra késztette a gyászoló apát, hogy a siratás és a vigaszkeresés zenéjét komponálja meg. A Stabat Mater egyike a legismertebb himnuszoknak, amiben Szűz Mária keresztfa mellett átélt fájdalma nyilvánul meg. Dvořák éppen félretette volna a darabot, amikor 1877 augusztusában 11 hónapos kislánya is meghalt. A zeneszerző újra a Stabat Materben kereste volna lelki megnyugvását, de alig egy hónappal később Dvořák és felesége elvesztették legidősebb gyermeküket, a hároméves Otakart is.

Dvořák úgy érezte, hogy a munkába kell fojtania fájdalmát, egyedül ez adhat okot a túlélésre, így a sirató himnusz befejezése mellett döntött, ami végül 1877. november 13-ára el is készült. A tíz, eltérő hosszúságú részből álló műben a zeneszerző sajátos szerkesztési elvet követ, összekapcsolja, vagy éppen felosztja a vers szakaszait a gyász nyomasztó érzésének és az elfogadás kényszerének dialektikájában, míg újra és újra el nem jut az isteni gondviselésig. A páratlan művet áthatja Dvořák vallásossága, és a családi tragédiák okozta pótolhatatlan veszteség, így valószínűleg övé a himnusz valaha írt egyik legszemélyesebb feldolgozása, amely mindörökre a hitet és a reményt szimbolizálja.

A darabot a két legkiválóbb cseh együttes előadásában halljuk majd. A Prágai Filharmonikusok Kórusa a világ vezető énekkarainak egyike, amelyik az alapítás óta eltelt több mint nyolc évtizedben a világ legnagyobb zenekaraival és karmestereivel dolgozott és dolgozik együtt. Az együttes 1935 januárjában lépett először színpadra alapítója, Jan Kühn vezényletével, akkor még a Prágai Rádióújság Kórusaként, később pedig Cseh Kórus néven. A műkedvelő énekkarként létrehozott együttes idővel hivatásos kórussá vált, és 1951-ben a Cseh Filharmónia része lett, 1990-ig. A Prágai Filharmonikusok Kórusa jelenleg önálló együttes, amelynek munkáját 2007 óta Lukáš Vasilek irányítja. A kórus művészei számára rendkívül fontos, hogy megőrizzék jól ismert, karakteres hangzásukat, illetve különleges értékű és szintű professzionalizmusukat.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X