Papageno Radio
- hirdetés -
Címlap "Hiányzik a rendszerszintű gondolkodás"

“Hiányzik a rendszerszintű gondolkodás”

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

A szimfonikus zenekarok edukációs tevékenysége napjainkban a zenei nevelés legfontosabb pillére. A szép számú különböző módszer azt mutatja, hogy van szakmai bázisa a megújulásnak, ha nem is mindig kiforrott koncepció mentén. Három szimfonikus zenekar vezetőjével jártuk körbe a témát. Edukációs sorozatunk aktuális részében Hámori Mátéval, az Óbudai Danubia Zenekar vezetőjével beszélgettünk.

 – Miért van az edukációnak kitüntetetten fontos szerepe napjainkban?

– Egyértelmű, hogy nemcsak a zene területén kap kiemelkedő szerepet e téma, és ennek egészen egyszerű oka van. Ebben a rendkívül gyorsan változó és kiszámíthatatlan világban a felnőtt generációnak elemi érdeke, hogy a felhalmozott tudást és értékeket tovább tudja adni a fiataloknak.

A Zenekar folyóirat további cikkeihez kattintson ide.

Az emberi civilizáció egyik alapja a tanítás, és most, amikor a civilizációk ilyen gyors interakcióban vannak egymással, kiemelten fontossá vált. Ráadásul, ami nagyszüleinknek érték volt, az egyáltalán nem biztos, hogy unokáinknak is érték lesz. A klasszikus zene a civilizáció egyik nagy vívmánya, és ezt az értéket tovább kell vinni, akár megváltozott formanyelvvel, hogy hallják és értsék az emberek, mit akarnak mondani ezek a zenék, hogyan szólnak a lelkünkhöz. Ez a mostani zenekarok, előadóművészek feladata is, nekem pedig személyes hitvallásom, hogy a legfontosabb feladatunk, és minden más ezután következik.

– Milyen technikákkal, módszerekkel dolgoznak, milyen külön programjaik vannak a zenei nevelésre?

– A mi zenekarunk életének rendszeres és nagyon fontos elemei a gyerekeknek és a fiataloknak szóló koncertjeink, akikhez igyekszünk differenciáltan közelíteni. Van egy általános iskolás sorozatunk, amivel elsősorban Óbudán dolgozunk. Kimegyünk az általános iskolákba, és körülbelül 45 perces előadásokat adunk az iskola tornatermében, ami sokszor jelmezes, díszletes opera-előadást jelent. Jellemző ránk, hogy segítségül hívjuk a társművészeteket is, vagy a táncművészet, vagy az irodalom jelenik meg a zene mellett, de az sem ritka, hogy a felhangzó zene mellé történetet kreálunk. Míg az operánál ez adott, addig például bizonyos műveknél nem, így írtam meg a Csipkejózsika és Lúdanyót, ami Bartókhoz és Ravelhez kapcsolódott, aztán született egy kisebbeknek szóló előadás is, a Bélamese. Utóbbiban, bár gyerekeknek szól, de igyekeztem kidomborítani azt, ki is volt Bartók valójában, akinek nem gyerekeknek szánt művei mesét teremtenek mégis.

Hámori Máté

Hámori Máté a fiatal magyar karmester generáció kiemelkedő tagja. Középfokú zeneszerzés és zongoraművészi tanulmányait követően a budapesti Zeneakadémia karmesterképző szakán diplomázott 2006-ban. 2003-ban megalapította a Teatro di Musica kamarazenekart, amellyel az elkövetkező években számos koncertet adott, és több bérletsorozatot is elindított. 2005-től kezdve a hazai szimfonikus zenekarok többségét vezényelte, visszatérő vendége a Győri Filharmonikus Zenekarnak és a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak. 2012 óta a Szolnoki Szimfonikus Zenekar állandó karmestere, 2009 óta pedig Vásáry Tamás asszisztenseként segíti a Kodály Zoltán Világzenekar munkáját. Több európai nagyvárosban fellépett Franciaországban, Olaszországban, Csehországban és Romániában. Partnerei között szerepelt többek között Rost Andrea, Vásáry Tamás, Lencsés Lajos és Csáki András.

2013 szeptembere óta művészeti vezetője az Óbudai Danubia Zenekarnak. A 2013–14-es évadban több új sorozatot is elindított az együttessel, melyeknek célja egy újabb közönségréteg megszólítása. Ezek közé tartozik a háromrészes Mozart és Beethoven sorozat, melyeknek a BMC nagyterme ad otthont, vagy az ifjúsági koncertek az óbudai általános iskolákban. Hosszú távú tervei között szerepel az együttes művészi színvonalának emelése és stabilizálása, egy fiatalok számára is vonzó, és komoly értékeket képviselő közösség kiépítése.

A nagyobbaknak szóló projektünk az Egy hét a Danubiával, mely a gimnazista korosztályt szólítja meg, aminek keretében egy konkrét osztályt vonunk be a zenekar munkájába. Kapnak egy mentort a zenekarból, meglátogathatják a próbákat, elkísérhetik a mentort előadásokra, sokat beszélgetünk velük, megtapasztalhatják, mit csinál egy karmester. Végül meghívjuk őket a Zeneakadémián egy koncertre, ahol benézhetnek a kulisszák mögé is. Ezzel a munka nem ér véget, mert kérünk tőlük az élményeikről egy blogbejegyzést vagy esszét, akár egy komplexebb iskolai feladatot. Igyekszünk ezzel a projektünkkel bizonyos formális dolgokkal szembemenni és falakat lebontani. Számos egyedi, ifjúsági koncertünk is van, és terveink között szerepel óvodás foglalkozás a próbatermünkben.

– Miben érez hiányokat, mi nehezíti az edukációs munkát, létezik-e egyáltalán valamiféle módszertani kézikönyv, amihez nyúlhatnak?

– Módszertani könyv nincs túl sok, de ott van például Sáry László Kreatív zenei gyakorlatok című kézikönyve. A módszertani könyvek hiánya mellett, akár hiánya előtt két fontos problémát látok a zenei edukáció területén. Az egyik a kommunikáció szinte teljes hiánya a tanárokkal, az iskolákkal. Az intézmények (gyakran önhibájukon kívül) olyan bürokratikus nehézségeket állítanak elénk, az elé, hogy egy zenekar be tudjon kapcsolódni az iskolai munkába, hogy e központosított rendszerrel kizárják a külsős lehetőségeket.
Másrészt – és ez összefügg az előző jelenséggel – amit mi csinálunk, azt elő kellene készíteni az iskolákban, illetve utómunkát is igényel, például átbeszélni, feldolgozni a gyerekekkel egy-egy ilyen programot. A tapasztalatok viszont sajnos azt mutatják, hogy az utánkövetés ritka, ahogy az előzetes felkészítés is.

A tanárok sem ambicionálják, hogy bevonják az ilyen projekteket az iskolai tanmenetbe, pedig az élő élményekre kellene építeni, és úgy vélem, ennek akadálya nem lehet sem a tanterv, sem a tanrend, sem a leterheltség. Volt olyan iskola, ahol rendszeresen tartottam beavató órát, de az énektanár sosem volt jelen, egyszer sem találkoztam vele. Külföldön sokkal kreatívabb és komplexebb programok szerveződnek az intézményekben. Itthon minden szervezet és minden zenekar törekszik a saját módszereivel eredményeket elérni, de hiányzik a rendszerszintű gondolkodás és az összekapcsolás.

Somogyi-Tóth Dániellel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgató-művészeti vezetőjével ide kattintva olvashatnak beszélgetést a témában.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X