“Nincs értelme részletes koncepciót felállítani”

Somogyi-Tóth Dániel

A szimfonikus zenekarok edukációs tevékenysége napjainkban a zenei nevelés legfontosabb pillére. A szép számú különböző módszer azt mutatja, hogy van szakmai bázisa a megújulásnak, ha nem is mindig kiforrott koncepció mentén. Három szimfonikus zenekar vezetőjével jártuk körbe a témát. Edukációs sorozatunk aktuális részében Somogyi-Tóth Dániellel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgató-művészeti vezetőjével beszélgettünk.

– Miért van ön szerint az edukációnak kitüntetetten fontos szerepe napjainkban?

– Az oktatás szerepe mindig is nagy volt, legfeljebb időről időre rácsodálkozunk, hogy szükség van a szerepét hangsúlyozni. Az emberi tőke elméletek alapvetése szerint az oktatás nem más, mint beruházás, mely által az ember értéke (termelőképessége) nő. Emellett az oktatás egyfajta szűrőként is működhet a munkaadók számára, ha egy bizonyos képességű egyént szeretnének kiválasztani. Valljuk be, a zenei munkaerőpiac messze áll egy átlagos rész-munkapiactól, így általánosabban tekintve a zenei nevelés hatása talán másodlagos. Mégis, nap mint nap láthatunk cikkeket arról, hogy a zenei nevelés által milyen készségszintű fejlődés tapasztalható, melyek aztán más területeken kamatoztathatók (pl. koncentráció, koordináció, kitartás, nyelvtanulás, logika, stb.).

A Zenekar folyóirat további cikkeihez kattintson ide.

Magyarországon szerencsés helyzetben vagyunk még akkor is, ha látjuk, a kodályi eszmék jelentősen csorbultak az utóbbi években, az énekórák száma nagyon lecsökkent, ugyanakkor számtalan művészetoktatási intézmény létesült, melyek javarészt valamilyen formában felvállalják a zenei képzést is, így kisebb falvakban lakó gyermekekhez is könnyebben eljuthat a kultúra/oktatás ezen ága. Kérdés, hogy a Nyugat-Európában meghonosodott és egyre inkább erősödő zenekari fejlesztési, oktatási folyamatokat nekünk is kopíroznunk szükséges-e, hiszen ott nincs ilyen kiterjedt zeneiskolai jellegű intézményhálózat. Ráadásul úgy érzem, sem az egyes zenekarok, sem a pillanatnyilag még mindig zilált státuszú szimfonikus zenekari szcéna nem eléggé felkészültek e tekintetben; nincs egységes irányvonal, de nem is lehet, lévén, hogy az egyes együttesek adottságai és lehetőségei igen széles spektrumon mozognak.

Somogyi-Tóth Dániel 1981-ben született Budapesten. A Bartók Béla Konzervatóriumot zongora és zeneszerzés szakon végezte el, majd 2006-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karmester és orgona szakán Gál Tamás, Ligeti András és Lehotka Gábor növendékeként.

2007 decemberétől a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és karmestere, akikkel 2008-ban Príma-díjban részesült. Munkája nyomán a zenekar átfogó szakmai, financiális és szervezeti megújuláson ment keresztül. 2009 óta a Budapesti Operettszínház állandó vendégkarmestere, 2010-től pedig a Pécsi Nemzeti Színház operakarmestere.

2011 májusa óta a Kodály Filharmónia Debrecen igazgató-művészeti vezetője, a Csokonai Színház zeneigazgatója, Debrecen város zenei életének első embere. 2012-ben megkapta Kritikusok díját.

Rendszeresen koncertező orgonaművész.

Láttunk szép és példaértékű kezdeményezéseket e téren, ugyanakkor a szimfonikus zenekari méret jelentősen korlátozza a lehetőségeket, ennek ellenére érünk el eredményeket. A vidéki gyerekekre visszatérve: tény ugyan, hogy nagyzenekari koncertet ezek a gyermekek a lehető legritkábban – vagy soha – nem hallanak, ezért is örvendetes, hogy az elmúlt évadban például a Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft-vel karöltve több mint 15 hátrányos helyzetű településre jutott el a Kodály Filharmonikusok Debrecen, olyan ifjakat érve el, akiknek még a passzív szókincséből is hiányzott az a szó, hogy „hangverseny”.

– Mit jelent, mit jelenthet a zenekar számára a zenei edukáció?

– Nos, már számtalan fórumon kifejtettük, hogy a zenekarok számára – bár maga a tény örvendetes és támogatandó – veszélyeket hordoz a pedagógus-életpálya bevezetése. Számunkra az utóbbi években leginkább azt jelenti a zenei nevelés, hogy a kollégáink, ha nem hagyják ott a zenekari zenélést, akkor csapot-papot maguk mögött hagyva rohannak a próbáról tanítani, hogy megélhessenek. Mivel egyre nagyobb számban vállalnak a kollégák fő- vagy mellékállásban tanítást, korlátok közé vagyunk szorítva, nem igazán tervezhetünk már délutáni hivatalos elfoglaltságokat. Hozzáteszem, vidéken igen szerény lehetőségeink vannak arra, hogy rátermett, képzett zenepedagógusok kezébe adjuk a zenekari ifjúsági nevelés koncepcióját, bár ha így is lenne, annak gyakorlati megvalósítása számos akadályba ütközne: a fent említett nehézségen kívül a játszóhely kérdése sem megoldott, illetve aránytalanul nagy anyagi terhet jelentene a koncert hozadékához képest. Ennek ellenére, mint mindig, a mostani évadban is készülünk ifjúsági koncertekkel, de nem egy kiforrott koncepció mentén, sőt még az ütemezést sem tudjuk kiegyenlítetté tenni egy ilyen leterheltségű zenekar esetében.

– Milyen technikákkal, módszerekkel dolgoznak, milyen külön programjaik vannak a zenei nevelésre?

– A Kodály Filharmonikusok és a Kodály Kórus is rendez ifjúsági hangversenyeket, természetesen műsorvezető, vagy ha úgy tetszik animátor vezetésével. A hangversenyen belül attól függően, hogy egy vagy több zeneművet mutatunk meg, mi a konkrét mű, illetve milyen a célcsoport, változik a megközelítés. Az egyszerű elbeszéléstől (pl. Mendelssohn: Szentivánéji álom), a mesélésen és hangszerbemutatón keresztül (pl. Ránki: Két bors ökröcske, Prokofjev: Péter és a farkas), a tematikus feldolgozáson (pl. Költészet és zene) és a muzsikálás szimpla népszerűsítésén át (pl. Boros Misi mesél a zongorázásról és zongorázik) a kultúrtörténeti kitekintésig (Bach: h-moll szvit és a korabeli táncok) sokféleség jellemzi ezeket a hangversenyeket, melyek egyszerűen azért is fontosak, mert nem (csak) a tudásanyag átadása, hanem csupán a pozitív koncertélmény az elsődleges célunk.

– Miben érez hiányokat, mi nehezíti az edukációs munkát, létezik-e egyáltalán valamiféle módszertani kézikönyv, amihez nyúlhatnak? 

– A fentiek fényében nyilvánvaló, hogy a zenekari létszám, illetve leterheltség, valamint a játszóhely hiánya eleve nem teszi lehetővé kiforrott és széles spektrumú sorozat létrehozását. Amíg ez meg nem oldódik, fölöslegesnek tűnik részletes koncepciót felállítani, bár az elmúlt években bőségesen javítottunk és szélesítettünk ifjúsági kínálatunkon a korábbi gyakorlathoz képest. Ha egyszer az alapadottságok megváltoznak, keresünk megfelelő kollégát mind a kellően megalapozott koncepció kidolgozására, mind megvalósítására.