Április 8. és 15. között hatodik alkalommal kerül megrendezésre Brüsszel múzeumi negyedében az EuropArt Fesztivál, amelynek célja kamarazene bemutatása az Európai Unió összes tagállamából.

- hirdetés -

A fesztivál ötletgazdája, egyben művészeti vezetője Guillaume Grignard belga zongoraművész, aki szervezőtársaival évről évre arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy a koncerttermekben hagyományosan játszott zeneszerzők darabjain túl születnek kevésbé ismert alkotók által és zeneileg kevéssé fókuszban lévő országokban is remekművek. A fesztivál a legtehetségesebb belgiumi művészeknek ad bemutatkozási lehetőséget Brüsszel szívében. Fő helyszíne a város emblematikus art nouveau épülete, a Hangszermúzeum nagy presztízsű koncertterme.

– Milyen indíttatásból hozta létre a EuropeArt Fesztivált? Volt esetleg olyan személyes élménye, ami konkrét motivációként szolgált?

– A EuropArt Fesztivál történetének kezdete a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumhoz köthető. Ahhoz az időszakhoz, amikor a mesterképzésemet fejeztem be a zongora tanszakon. A kamarazenei partnereimmel közösen arra a felismerésre jutottunk, hogy mindig ugyanazokat a zeneműveket halljuk, ha végigsétálunk a folyosókon. Ugyanígy a zongora tanulmányainkat is mindannyian ugyanazokkal a Chopin etűdökkel és Beethoven szonátákkal zártuk. Nyilvánvaló, hogy egytől egyig remekművekről van szó, de ha mindenki ugyanezeket játssza, lehetnek még vajon érdekesek ezek művészileg? Innen indul tehát a motivációnk, ez a EuropArt művészi megközelítésének a lényege: megszólaltatni a kamarazene repertoárjából minden olyan nagy művet, melyeket egyébként soha nem játszanak. Évről évre találunk abszolút remekműveket, ilyenek például a lett Peteris Vasks vonósnégyesei, vagy a francia Guillaume Conneson kamaramuzsikája. Vagy ha időben visszamegyünk a 19. századig, a spanyol Juan Crisostomo de Arriage kompozíciói, aki három óriási vonósnégyest hagyott hátra életének rövidke 20 éve alatt. Ami Magyarországot illeti, sok zongorakvartettet komponáló zeneszerzőt találtunk, ilyen például Weiner Leó.

– Hogyan tudná pozicionálni a EuropArt Fesztivált? Miben más, mint a többi, amiket Brüsszelben, Belgiumban vagy akár Európában megszokhattunk? 

– A fesztivált két szempontból nevezném egyedülállónak: tudomásunk szerint ez az egyetlen az Európai Unióban, ami az összes tagállam zeneműveit a programjára tűzi. Ezért mélyen európainak mondanám, mely a kultúrák átjárhatóságát képviseli és a Művészet és a Zene által Európát egyesíti. Másrészről ez egy olyan fesztivál, ami nem egyetlen zenei stílust képvisel.

Mi a zenetörténet három évszázadát öleljük át a 18.-tól a 21. századig és tervezzük, hogy a barokk felé is nyitni fogunk. Ezáltal egyesíteni tudjuk a klasszikus, a romantikus, az impresszionista és a kortárs zenék rajongótáborát.

Nagy különbség ez a többi fesztiválhoz képest Belgiumban és úgy általában Európában, melyek gyakran a közönség egy szeletét hasítják ki maguknak és soha nem nyitnak a modern felé, vagy épp ellenkezőleg, kizárólag ez utóbbira koncentrálnak. Mindezt azért tesszük, mert zseniális művek születtek minden stílusáramlatban. Végül érdekesség, hogy mi sok zeneszerzőt meg is hívunk a fesztiválra, ami a fesztivál hete alatt gazdag véleménycserékre is alkalmat ad.

– Miért pont ezeket a helyszíneket választották: a Hangszermúzeumot (MIM) és Brüsszel Protestáns Templomát (Église Protestante de Bruxelles) a múzeumi negyedben?

– A koncertekhez Brüsszel történelmi szívét választottuk, mert szerettünk volna egy központi helyszínt találni, ahová  a turisták is ellátogatnak. Másrészről szerencsések vagyunk, mert partneri viszonyt ápolunk a Hangszermúzeummal, melynek koncertterme a legszebbek egyike, ahol valaha játszottam.

A 2017-es EuropArt plakátja

– Milyen kritériumok alapján választják ki az előadókat, valamint azt,  hogy egy adott országból mely zeneszerzők műveit mutatják be?

– Ami az előadókat illeti, a fesztivál számos szakemberrel dolgozik együtt, akik mind professzionális művészek és mint ilyenek, jól ismerik a zene világát. Nagy tehetségű fiatal együtteseket választunk ki azért, hogy támogassuk az olyan művészeket, akik nagyívű karrier előtt állnak. A komponistákat is mi magunk válogatjuk. Számos kritériumunk van: minőségi darabjaik kell, hogy legyenek, melyeket még nem játszanak mindenfelé. A cél az, hogy a közönségünkkel megismertessük ezeket a műveket. Figyelünk arra is, hogy egyfajta egyensúly alakuljon ki a romantikus és a modern zene között, hogy ezáltal mindenfajta közönséget megérinthessünk.

– Céljuk az is, hogy népszerűsítsék a belga művészeket és zeneszerzőket?

– Sok belga művészt illesztünk bele a programunkba, ami valóban fontos szempont. Legfőképpen azért, mert Belgium egyfajta keresztútként körbe van véve két hatalmas szomszéddal,  Németországgal és Franciaországgal, amiknek a legnagyobb presztízsű iskoláik vannak. Belgiumnak mindig is volt egyfajta szerény hozzáállása annak ellenére, hogy az ország kitűnő muzsikusokat képez, ezért is jön hozzánk annyi diák külföldről. Fontos, hogy jelentős számú belga együttes legyen jelen a fesztiválon amellett, hogy meghívunk más nemzetiségű előadókat is, hiszen célunk Európa egyfajta egyesítése. Ebből a megfontolásból helyezzük el belga zeneszerzők műveit is a programban bizonyos tematikus koncertek keretében, ilyen lesz a zárókoncert is április 15-én országunk nagy komponistáival.

A EuropArt szeretné megújítani a klasszikus zenei fesztivált mint műfajt.

Mindezt úgy, hogy műsorunkra tűzünk magas minőséget képviselő nagy komponistákat, akiknek a művei általában ki szoktak maradni a koncerttermek repertoárjából. Egyfajta európai üzenetet közvetítünk, a művészet és kultúra áramlását segítjük elő. Népszerűsíteni kívánjuk a karrierjük kezdetén álló tehetséges fiatal együtteseket. Szeretnénk ezen kívül olyan fesztivált létrehozni, melyhez hozzákapcsolódik egy a kommunikációban és a közösségi médiában jártas szakemberi gárda, akik azért dolgoznak, hogy a zene részévé tudjon válni az információs társadalomnak.

Camille Pépin francia zeneszerző Hold című kvintettjét a fesztivál negyedik napján hallhatjuk:

Az EuropArt programjában idén közel kétszáz mű szerepel. A koncertek mellet konferenciák és pódiumbeszélgetések egészítik ki a programot, valamint zongora, cselló és kamarazenei mesterkurzus. Az április 11-ei koncert a franciaországi Toulon-i Présence Féminin (Női Jelenlét) fesztivállal együttműködve női zeneszerzők műveit mutatja be, ezen  belül kiemelt helyet kap az 1990-es születésű, 2015-ben a Sacem Musique Symphonique Fiatal Komponista díját elnyerő francia zeneszerző, Camille Pépin, akinek a műveit a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara is már játszotta. Mesterkurzust tart Florian Noack belga zongoraművész, az ECHO Klassik 2015-ös Év Ígéretes Művésze díjasa, aki az utóbbi időben zenekari művek zongora-átirataival hívta fel magára a figyelmet. Három formációban is hallhatunk Belgiumban élő magyar művészeket: Kóta Gergely a CoryFeye, Pusker Éva az Amôn Vonósnégyesek brácsaművészei, utóbbihoz Ábrahám Bence hegedűművész csatlakozik Bartók 44 hegedűduójának előadására.