Bach Máté-passiója, Mascagni Parasztbecsülete és Messa di Gloriája… – és természetesen a Parsifal, méghozzá egy este két szerepet éneklő vendégművésszel, Pavlo Hunkával. De az Opera ünnepi programválasztékának idén már az ételkultúra is része lesz.
- hirdetés -
„Nem tudom, ki hova tartozik, de aki ezzel a darabbal találkozik, annak le kell térdelnie és hinnie kell.” Szem- és fültanúk szerint Ferencsik János ezzel az üzenettel vezette fel a Parsifal betanítását az Erkel Színházban. A lelkével vezényelt; „módszere” a közreműködőkre és a közönségre egyaránt átsugárzó lelkesedés, elragadtatás volt. Mondják, maga is sejtette, talán tudta, hogy hattyúdala lesz a „fennkölt ünnepi játék”. Bónis Ferenc – a karmester halála évében, 1984-ben megjelent – találkozáskönyvében Ferencsik tárgyilagosan idézte vonatkozó emlékeit:
„1983 elején, csaknem másfél hónapon keresztül egyebet sem csináltam, mint a Parsifalt próbáltam. Ez a remekmű újdonságnak számított mindenki számára, hiszen az utánam következő két generáció már nem láthatta – legalábbis magyar színpadon már nem. (…) Ez a Parsifal azért hatott – kétségkívül hatott, nem is tagadom –, mert az előadás valamennyi résztvevője érezte: mekkora felelősség egy évtizedek óta nem játszott Wagner-műért, az utolsó nagy Wagner-darabért küzdeni. A felújított, diadalmasan visszatért Parsifal Wagner halálának századik évfordulóján, 1983. február 13-án hangzott el először, azóta is zsúfolt házak előtt játsszuk.” (Érdemes megjegyezni, hogy az idei előadás tisztelgés Ferencsik János előtt is, aki száztíz évvel ezelőtt, 1907. január 18-án született.)
Pavlo Hunká fotó: Michael Cooper
Mikó András – Wieland Wagnert követve – az 1950-es évek elején indult puritán „új bayreuthi” stílusban vitte színre a zenedrámát. Jelzésszerű, könnyen mozgatható díszletelemek, lomb- és virágfüggönyök, lényegre törő, sallangtalan egyszerűség, oratorikus emelkedettség. Egy korszak kései, visszafogott látványvilágú tükre. Mikó színháztörténeti klasszikussá merevült – jóllehet, időközben kisebb igazításokon átesett – Parsifal-rendezése immár hagyományosan az Opera húsvéti programjának állandó és legfontosabb darabja. Nem véletlen, hiszen Wagner döbbenetes erejű „evangélium magyarázata” teológiai mélységgel világít rá az emberiség üdvtörténetére, a megváltás művének ránk bízott továbbvitelére.
Számos világhírű művész lépett fel e nemzetközi szinten is számon tartott, muzeális értékű produkcióban. Polgár László egykori legendás szerepét, Gurnemanzot olyan vendégek is énekelték, mint Philip Kang, Robert Holl, Alfred Muff, Eric Halfvarson vagy Matti Salminen. Heiko Trinsinger, Alejandro Marco-Buhrmester és Gerd Grochowski után idén Pavlo Hunka gazdagítja a külföldi Amfortasok sorát. Fellépése ráadásul némi „koncepcióváltást” is ígér. Az ukrán apa és brit anya gyermekeként született angol basszbariton ugyanis ezúttal nemcsak a montsalvati lovagok múlhatatlan testi-lelki sebtől szenvedő királyát alakítja, hanem a Grál-közösség vesztére törő varázslót, Klingsort is. Így alkalma nyílik arra, hogy az élet „színét és fonákját”, a végső dolgokról való döntés éles kontrasztját, a mennyei és a démoni jellemzők kettősségét egy előadásban jelenítse meg. Egyedülálló vállalkozása afféle zenei rekordkísérletnek is tűnik.
Az előbb nyelvészként, majd ügyvédként végzett Pavlo Hunka a manchesteri Royal Northern College of Music hallgatójaként kezdte, később Svájcban, Maria Săndulescu növendékeként fejezte be énekesi tanulmányait. Majdnem három évtizede tartó művészi pályafutása során Európa szinte valamennyi jelentős operaházában fellépett, de a tengerentúlon is megismerték a nevét. A legnagyobb karmesterekkel és rendezőkkel dolgozott. Óriási repertoárjában – Mozarttól kezdődően – az olasz, német, orosz, francia, cseh operák nagy bariton és basszus szerepei mellett megtaláljuk Bartók Kékszakállúját és Ligeti György Le grand macabre-jának Nekrotzarját is. Hunka – Christine Brewer, Robert Lloyd és Richard Margison partnereként – Don Pizarrót énekli Beethoven Fideliójának a Chandos Records által megjelentetett angol nyelvű CD-felvételén; DVD-n pedig Berg Lulujának 2012-es brüsszeli előadásában Schigolchként tűnik fel. Elsősorban az erős, sőt agresszív, kemény karakterek specialistájaként tartják számon, újabban azonban az ukrán dalkultúra terjesztőjeként egészen más oldaláról is megismerhette a közönség.
A Gesamtkunstwerk kiteljesítéseként idén már a gasztronómia is része lesz a Magyar Állami Operaház húsvéti programkínálatának. A színház igényes étel- és italválasztékáért felelős Zsidai Csoport, Lutz Lajos séf vezetésével április 10. és 30. között az ünnepkörhöz kötődő ajánlattal, egyebek mellett füstölt csülökkel, tormás római salátával, marinált céklával és fürjtojással várja a vendégeket az Opera Caféban.
