A Menni vagy visszajönni sorozat következő részében ismét a fúvósoké a főszerep, hiszen egy tuba-, egy harsona- és egy kürtművész mesél külföldi tapasztalatairól, s arról, miben, mennyiben más a nemzetközi zenekarokban folyó munka. Eddig főként német, osztrák és angol együttesektől hazatért muzsikusok idézték fel a kint töltött időszakot, most viszont hongkongi és szlovén zenekarokról is képet kapunk. Kutas Dávid kürtművészt kérdeztük.
Kutas Dávid kürtművész némileg kivételt jelent az eddigi muzsikusok sorában, hiszen ő úgy játszott külföldön, hogy teljesen akkor sem szakadt el Magyarországtól. Élvezte azonban a Szlovén Filharmonikus Zenekar tagjaként tett zenei kirándulást, azt, hogy egy némileg másképp működő együttesnek is a tagja lehet.
“Főiskolás voltam még, amikor kürtfesztivált rendeztek Csobánkán, ezen játszottunk egy négy kürtre íródott versenyművet. Itt ismerkedtem meg egy szlovén kürtössel, Boštjan Lipovšekkel, aki ezt a koncertet hallva hangversenyre hívott Szlovéniába. A Szlovén Filharmonikus Zenekar koncertterme a Cankarjev Központban van, ami kívülről ugyan egy betonmonstrumnak tűnik, belülről azonban egy remek akusztikával bíró hangversenyterem. Előadtuk itt is a Schumann-versenyművet, nagy sikerrel. Egyik alkalommal felhívott Boštjan, hogy első kürtöst keresnek az együtteshez, és szívesen vállalkoztam a próbajátékra.
A Zenekar folyóirat további cikkeihez kattintson ide.
Persze ahhoz, hogy elnyerjem az állást, szerencse is kellett, de végül megkaptam a posztot. Szlovéniában három jelentős zenekar működik, a rádió és az opera együttese mellett a Szlovén Filharmonikus Zenekar bír a legnagyobb múlttal, ezt a társulatot ugyanis 1701-ben alapították. Az együttesben sok különböző nemzetiségű zenész játszik, macedónok, németek, olaszok, horvátok és rajtam kívül több magyar is, akik Újvidékről érkeztek. Bár itthon kevéssé ismerik ezt a zenekart, kiváló társulat, igazán magas színvonalú vonósrészleggel, rangos karmesterekkel.
Egy alkalommal Carlos Kleiber is vezényelte a zenekart, aki szlovén feleségének köszönhetően örömmel dirigált Ljubljanában. De vezényelte őket például Kocsis Zoltán is. A vendégművészek, fellépők névsora szintén jelentős. Én például Marjana Lipovšekkel, a világhírű mezzoszopránnal is játszhattam egy Mahler-esten. Bár Ljubljana jóval kisebb város, mint Budapest, minden héten adtunk egy koncertet, amelyre megtelt a Cankarjev Közpon. A muzsikusok számára kedvező volt a próbabeosztás ideje, általában hétfőn kezdődtek a pénteki koncertek próbái, és odafigyeltek arra, hogy a hétvége szabad legyen. Izgalmas darabokat is előadtunk a zenekarral. Rendhagyóak voltak a szlovén zeneszerző, Rok Golob kompozíciói, de az is előfordult, hogy egy-egy ismert művet, például Mozart Sinfonia concertante-ját elsőként mutathattuk be – tehát ősbemutató volt – Macedóniában. A zenekar gyakran turnézott a környező országokban.
Az időbeosztásnak köszönhetően az ottani, teljes állásom mellett meg tudtam tartani az itthoni MÁV Zenekari félállásomat, ahol is a diplomám megszerzését követően alkalmaztak. Így a magyar zeneélettől sem kellett elszakadnom.
Legutóbbi cikkünkben Asztalos Tamás harsonaművészt kérdeztük.
Ljubljana nagyon emberi léptékű város, ahol a zenekaron belüli hangulat is kiváló volt, baráti kapcsolatok születtek, a próbák után gyakran rendeztünk pikniket, ültünk le beszélgetni. Összetartó társaságot ismertem meg, ott valahogy barátkozóbbak az emberek, több időt töltenek egymással. Még az is előfordult, hogy koncertet követően a karmester meghívta magához az egész zenekart. Nekem pedig nagyon jóleső érzést jelentett, hogy elismertek szakmailag, azonnal hangszert, koncertruhát, lakást kaptam, érezhetően örültek annak, hogy az együttessel muzsikálok.
Érdekes volt, amikor Kodály Galántai táncok című művét tűzték műsorra, nem igazán értették, miről is szól a darab, hogyan kellene bemutatni. Először furcsán játszotta a klarinétos a kadenciákat, olyan etűd-szerűen. De megfogadták a tanácsaimat, s így aztán már szép, kellő tempójú, stílusú lett az előadás. Ekkor tapasztaltam meg, hogy külföldön mennyire más érzés magyar művet játszani. Szerettem Ljubljanában zenélni. Négy éven keresztül muzsikáltam velük, majd itthon, három zenekarban folytattam. A MÁV mellett az Operettnek is a kürtöse lettem, s aztán következett a Nemzeti Filharmonikusok. Az NFZ-nél először félállást kaptam, jelenleg teljes állásban zenélek ott. Természetesen a MÁV Zenekartól sem váltam meg, náluk továbbra is félállásban muzsikálok”